Túl az idei zöldségszezon felén, sok helyen már a kora őszi szabadföldi káposztát és gyökérzöldségféléket szedik, a hajtató kertészek pedig már a palántaneveléshez készülnek, így lassan-lassan néhány tapasztalat az idei évről is összegezhető.
De azzal talán kevesen vannak tisztában, hogy a növények igény szerinti táplálásával (helyesen megválasztott műtrágyával, pontosan kiszámított tápanyagadaggal, a trágyázás jó időzítésével stb.), illetve öntözésével (az öntözés egyes elemeinek, pl. öntözési norma, öntözés és a növényfejlettség összehangolása stb.), olyan növénykondíció alakítható ki, amely kedvező minőségi, mennyiségi, termesztésbiztonsági szempontból, és fokozza a kártevőkkel, illetve a kórokozókkal szembeni ellenállást.
_fill_540x300_0.jpg)
Ezért fontos a jó növénykondíció
A növény egészségi állapotát is jellemző növénykondíció az intenzív zöldségtermesztésben – elsősorban a hajtatásban – már általánosan használt, de kisebb gazdaságokban, saját ellátásra szakosodott kertészetekben sajnos nem egészen tisztázott fogalom. Pedig a túlöntözött és túletetett növény (akár szerves trágyával, akár műtrágyával), legyen az paprika, paradicsom vagy káposzta, élettani szempontból analóg az elhízott emberrel, illetve az agyonetetett háziállatokkal.
Noha az alábbiakban csak a víz és a tápanyagok kapcsán előidézett kedvezőtlen kondícióról szeretnénk néhány gondolatot megosztani az olvasókkal, a meleg, a magas pára vagy éppen a hideg időjárás is előidézheti a rossz kondíciót, a buja (túltáplált) vagy satnya növekedést.
Ugyan az optimális vagy az optimálishoz közeli növénykondíciót gyakrabban csak az utóbbi időben emlegetjük, pedig a tapasztalattal rendelkező kertészek a mindennapi gyakorlatban régóta – tudatosan vagy csak érzés alapján – az öntözéssel, a trágyázással, a klimatikus tényezők szabályozásával, azaz az ökotechnikai, de a fitotechnikai munkákkal is ennek a növényhabitusnak a kialakítására törekedtek. Sajnos manapság gyakran az ismeretek és tapasztalatok hiányában a jó kondíció fogalma keveredik a túltápláltsággal.
Ma már tudjuk, pontos ismereteink vannak arra vonatkozóan, hogy a növények igény szerinti táplálásával, illetve öntözésével, a környezeti tényezők összehangolt irányításával
olyan kondíciót lehet kialakítani, amely növeli a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállást, ezáltal növeli a termésmennyiséget, javítja a minőséget és a termésbiztonságot, fokozza a növényvédő szerek hatékonyságát.
Vannak technológiai szakaszok a termesztésben, fenológiai fázisok a növény életében, amikor a kondíció kapcsán több figyelemre, nagyobb körültekintésre van szükség, érzékenyebb, védtelenebb a növény, és ebből adódóan egy-egy hibás döntésnek, technológiában elkövetet tévedésnek komoly következményei lehetnek a termesztés sikere szempontjából. Ilyen kritikus fenológiai fázisoknak, fejlettségi stádiumoknak számítanak az alábbi esetek.
Vannak fenológiai fázisok a növény életében, amikor a kondíció kapcsán több figyelemre, nagyobb körültekintésre van szükség – fotó: Shutterstock
Palántakor
A zöldségfélék jelentős részét palántáról szaporítják (paprika, paradicsom, uborka, dinnye, káposztafélék, fejes saláta stb.). A kiültetést követően – különösen, ha a földlabda (tápkocka) mérete kicsi vagy éppen nincs (pl. szálas, kopasz, tépett palánták), és ebből adódóan a gyökérzet fejletlen – kialakulhat egy átmeneti, úgynevezett relatív tápanyaghiány, a tápanyaghiány következtében pedig egy súlyos kondícióromlás, ami a párás tavaszi időjárásban elősegíti a betegségek megtelepedését vagy éppen a fagyérzékenységet.
De mint ahogy a fejletlen, alultáplált palánták rossz kondíciója nem kívánatos, ugyanúgy veszélyt rejt magában a túltáplált, „agyonhajtott" növények kiültetése is. Sokszor a „gyors" palántanevelés vezet egy termesztési szempontból nem előnyös fejlettséghez, amit az optimálisnál magasabb hőmérséklet, hidegebb gyökérközeg, sok víz és tápanyag, mindenekelőtt nitrogén-túladagolás okoz.
Az alacsonyabb költségek miatt végzett gyors, rövid ideig tartó palántanevelés során vagy a korábbi értékesítési lehetőség érdekében „felfújják" a palántát, aminek eredménye: erős lombozat, laza szöveti szerkezet, fejletlen gyökérzet.
Az ilyen palánta – noha nagy lombozattal is rendelkezik – nehezen viseli el a kiültetéssel járó esetleges kedvezőtlen stresszhatásokat, fogékonyabb a betegség iránt, gyakran szenved napégést, lassan indul gyökeresedésnek, később hoz virágot. Sajnos sokan szívesebben vásárolják az ilyen buja, megnyúlt, rossz kondíciójú palántát, mint a zömökebb, de fejlett gyökérzettel rendelkezőket.
Ahogy a fejletlen, alultáplált palánták rossz kondíciója sem kívánatos, ugyanúgy veszélyt rejt magában a túltáplált növények kiültetése is – fotó: Shutterstock
Virágképzés, virágkötődés
Kifejlett korban sem azonos a jó növénykondíció a vastag szárral, a nagy levelekkel és a dús lombozattal, amit a fejlődés kezdetén bizonyos környezeti tényezők a nitrogén-túlöntözéssel és meleggel párosulva előidéznek.
A paradicsomfélék esetében (paradicsom, paprika, tojásgyümölcs) a terméskötődés idejét, a terméskötődést követő napokat szokás megjelölni az első fejtrágyázási időpontnak, amikor a fejtrágya a túlzott vegetatív növekedés veszélye nélkül kijuttatható.
A korábban adott, nagyobb adagú nitrogéntrágyázás a rossz növényi kondíciót (túltápláltságot) és a vele járó virág- és terméselrúgást okozhatja. A kabakosok esetében (uborka, tök, cukkini, patisszon, dinnye) az oldalhajtás-képződés kezdetét szokás megadni az első fejtrágyázás időpontjának, később a nitrogén- és káliumadagolás a terméskötések megjelenésével tovább fokozható.
Borsónál és babnál, tápanyagokkal közepesen ellátott talaj esetében, a terméskezdemények megjelenésekor adható fejtrágya, a korábban adott nitrogén ezek esetében is terméselrúgást válthat ki.
A fenti, első N-fejtrágyázásra vonatkozó szabály a tápanyagokkal jól ellátott és kellően nedves talajokra vonatkozik. Olyan esetben, ha a talaj kifejezetten szegény tápanyagokban vagy szárazság van, az öntözés és a trágyázás már előbb is indítható, elkerülve ezzel a sovány, satnya növénykondíciót, amely szintén okozhat virág- és terméselrúgást.
Ha a talaj kifejezetten szegény tápanyagokban vagy szárazság van, az öntözés és a trágyázás már előbb is indítható – fotó: Shutterstock
Fejképzés, fejesedés
A nitrogénigény káposztaféléknél (fejes és kelkáposzta, vöröskáposzta), valamint a salátaféléknél (fejes saláta, jégsaláta, endíviasaláta) nagyobb mértékben csak a fejesedés, gumóképződés, rózsa megjelenését követően növekszik. A fejesedést jóval megelőző nagy adagú nitrogéntrágyázás – bőséges öntözés mellett – buja növekedést, azaz rossz kondíciót, laza fejeket, gumó- és fejrepedést okozhat.
A tárolási káposzták esetében a túl intenzív lombnövekedés veszélye a betakarítás előtti hetekben is fennáll. Sok nitrogéntől és öntözéstől – abból adódóan, hogy fellazulnak a termés szövetei – a tárolhatóságuk és szállíthatóságuk romlik.
A tárolási hagyma és gyökérzöldségek esetében a ceruzavastagságú szár elérését szokás megadni az első fejtrágyázás mint az intenzív tápanyag-adagolás kezdetének, amit legkésőbb a betakarítást megelőző 4-5 hétig be kell fejezni. A későn adott nitrogén rontja a tárolhatóságot. Vöröshagymánál a szármegdőlések kezdete a fejtrágyázás utolsó időpontja.
A növények jó kondíciója (nem túltáplálása!) nagymértékben elősegíti a növényvédő szerek hatékonyságát, ezzel növeli a termésbiztonságot, a termesztő megbízhatóságát és versenyképességét.
Erősen fejlett, túltáplált paradicsomnövény – főleg az első fürtök esetében – könnyebben ledobja virágait vagy az apró terméskezdeményeket, mint a túlzott növekedéstől visszatartott egyedek – fotó: Dr. Terbe István
Rózsaképződés
Az elmúlt években többször tapasztalva és látva az idei év időjárásának alakulását, a nagy meleg is kedvezőtlenül hat a káposztafélék, így a karfiol termesztésére is. A 13-16 0C-os napi átlaghőmérsékletet igénylő karfiol a nyár végén a melegben ugyan szép nagy leveleket fejleszt, mondhatjuk, a növekedése jó (túl jó!), de a rózsa képződése a melegben a jarovizáció hiánya miatt nem indul meg.
A megoldás semmi esetre sem a talaj tápanyag-ellátottságának növelése, azaz a nitrogéntrágyázás, ilyenkor az esténkénti öntözés fokozása, a talaj lehűtése segítheti a terméskezdemények megjelenését, majd a rózsák kifejlődését.
