A Cell folyóiratban megjelent tanulmány szerint számos növényfaj mérgező anyagokat állít elő, így védekeznek a növényevő állatok károkozása ellen. A legtöbb növény mégis rovarok táplálékául szolgál.

Azok a folyamatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a növényevő rovarok ellenálljanak ezeknek a mérgező anyagoknak, egyelőre nem ismertek, de a dohánymolytetű (Bemisia tabaci) példáján keresztül közelebb kerülhetünk a magyarázathoz, sőt előnyt is kovácsolhatunk belőle.

kelkáposzta

Üvegházi molytetű kelkáposztán (a kép alsó részén, fehér rovarok) – Fotó: Agroinform

A dohánymolytetű egy kozmopolita, polifág mezőgazdasági kártevő, amely számos súlyos növényi vírust terjeszt. Károkozása leginkább abban nyilvánul meg, hogy a növényi nedvek szívogatása miatt a levelek az ürített mézharmattól fénylenek és elhalványodnak, majd  korompenész jelenik meg a leveleken, melyek később elhalnak.

Ez a rovarfaj megszerezte egy olyan növényi eredetű gén információját, amely lehetővé teszi számára, hogy semlegesítse például a fenol-glükozidokat, gyakorlatilag természetesen úton létrejött genetikai módosítást hajtott végre a faj.

Olyan evolúciós forgatókönyvről van tehát szó, amely során a növényevők a gazdanövényeik genetikai eszköztárát hasznosítják mérgező anyagokkal (pl. növényvédő szerek) szembeni ellenállás kialakítása érdekében. Ezt a fantasztikus képességüket azonban a kutatók a rovarok ellen is tudják fordítani! Nézzük, hogyan!

genetikai módosítás

Génmódosítás természetes úton – Ábra: Cell

Varga Máté az ELTE Genetikai Tanszékének docense a criticalbiomass.hu oldalon tett közzé kutatási ismertetőt a témával kapcsolatban: a kísérletekből "az is megfigyelhető, hogyan dolgozható ki, pont a dohánymolytetvek látszólagos előnyére építve, egy nagyon is szűk-spektrumú, specifikus növényvédelmi rendszer."

A kártevő kordában tartása nem egyszerű feladat, hiszen a klasszikus növényvédő szerekre ellenálló. A kutatások során azonban olyan transzgénikus paradicsomokat hoztak létre, amelyek bejutva az állatba lecsendesítik a beépített növényi gén működését és így nem tud a mérgező növényi nedvek hatástalanítására szolgáló kulcsfontosságú enzim termelődni a rovarokban.

A transzgénikus növényekkel tehát nem boldogultak a kártevők. A mortalitásbeli különbség a kontroll és a GMO növényeken táplálkozó rovarok esetében már egy nap után jelentős volt, de a harmadik nap után már igazán látványos lett.