A szigorodó növényvédőszer-engedélyezés miatt egyre nagyobb a növényvédelmi beavatkozások szerepe

Gondoljunk a gyümölcsök moníliás rothadására, a dióburoklégy hirtelen megugró kártételére vagy éppen az almatárolás nehézségeire. Természetesen ezekben közrejátszottak a termesztés és növényvédelem kisebb-nagyobb hibái is, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az abiotikus tényezők alakulását és hatásait sem.

Egy szép kis állat, a hörcsög. Nálunk kártevő.

A márciusi tél után gyors felmelegedés vette kezdetét, s növényeink gyorsan reagáltak. A csonthéjasok virágzása már március utolsó napjaiban megkezdődött, majd hirtelen minden faj virágzása elkezdődött, s gyakorlatilag összevirágzottak a kajszi-őszi-cseresznye-meggy- és szilvafák. A védekezések sikerrel jártak, moníliás virág- és hajtásszáradás csak kevés helyen jelent meg. Ebben segített a napos, meleg időjárás is, s ne feledjük a kajszik elfagyását a márciusi fagyos napokon.

A díszkeretek „átka” a selyemfényű puszpángmoly – itt hernyója.

Az őszibarack április második dekádjában kihozta leveleit, s ezzel megjelentek a tafrinás levélfodrosság tünetei. Ahol elmaradt a rezes lemosó permetezés, ott markánsabban láthattuk a tüneteket. 2-3 védekezés vált szükségessé a betegség terjedésének megfékezésére, illetve a határozott felmelegedés hatékony segítségére.

Az almafák is gyorsan haladtak fejlődésükben, április közepén már elérték az egérfüles állapotot, s korai virágzásra kellett készülni. Olyannyira, hogy alig léptük át a hónap közepét, már megjelentek az első virágok. A felmelegedés és némi esély esőre arra hívta fel a figyelmet, hogy a tűzelhalás-betegség is fenyeget, s ellene csak megelőző védekezésre van lehetőség.

A kártevők közül elsők között jelenik meg az almafa-levélpirosító levéltetű, s most sem történt ez másként. A vértetű első egyedei már korán megkezdték vándorlásukat a gyökerek területéről a törzs, vázágak irányába. A bimbólikasztó csak észlelési szinten jelent meg, kárt nem okozott.

A körtelevélbolha csak április közepén jött elő, de népessége és tojásrakása határozott figyelmeztetést adott.

Csonthéjasokban a szilvafák levelein fedeztük fel először a fejlődő levéltetű-kolóniákat április utolsó harmadában. Ugyane fafajon, a sziromhullás kezdetén már a poloskaszagú szilvadarázs ellen kellett védekezni.

A gyümölcsösökben is szaporodtak a levéltetvek, itt hamvas szilvalevéltetű.

Április végére befejeződött a csonthéjasok virágzása, s moníliás tüneteket csak kevés helyen, ott is csak kismértékben figyeltünk meg.

A monília tavaly is okozott kárt

A tafrinás levélfodrosodás számára a gyors felmelegedés nem kedvezett, így a betegség lassan visszaszorult, de az érzékeny fajtákon még sokáig kialakultak a torz levelek. Terjedtek a levéltetvek almán, cseresznyén és szilván is. Korán rajzott a keleti gyümölcsmoly, de védekezést ekkor még nem igényelt (április utolsó napjaiban).

Almában már április elején megkezdődött a varasodás aszkospóráinak szóródása, de a hónap végére inkább csökkent az aszkospórák száma, mint növekedett volna, köszönhetően a meleg és száraz időjárásnak. Nem beszélhettünk ilyen ígéretes képről az almafalisztharmat esetében. A kihajtással egy időben megjelentek a betegség primer tünetei, a fertőzött, rövid szártagú hajtások. Az időjárás kedvezett a kórokozó további fertőzéséhez, ezért a védekezéseket már korán és ismétlődően el kellett végezni.

Május elejére elvirágoztak az almafák – korábban ekkor kezdődött a virágzásuk. A lisztharmat-fertőzöttség elérte az 1-10%-ot.

Április 24-én már teljes virágzásban volt az alma.

A hónap elején kevés csapadék kedvezett átmenetileg a fertőzéseknek, de a varasodás igazából ekkor sem kapott erőre. Aztán a folytatásban a Dunántúlon további esők segítettek a kialakuló aszály túlélésében, s ezzel együtt a varasodás fertőzése is támogatást kapott. Ekkor vált ketté a Dunántúl és az Alföldi térség e betegség tekintetében. A Dunántúlon a varasodás vált domináns kórokozóvá, míg az Alföldön inkább a lisztharmat veszélyeztette a termést.

A lisztharmattal tavaly is foglalkozni kellett

Az almamoly rajzása alacsony egyedszámmal indult, de május első hetében határozottan emelkedett a népesség, majd megkezdődött a tojásrakás. Ehhez hasonlóan a szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly is elérte a rajzáscsúcsot, és megkezdődött a tojásrakás.

A levéltetvek egyre több kultúrában szaporodtak, almában a zöld almalevéltetű és a levélpirosító párhuzamosan, míg a csonthéjasokban a gyümölcsfajnak megfelelő levéltetűfaj. Cseresznyében a cseresznyelégy már május elejétől ott napozott a fák déli oldalán, s viszonylag korán megkezdte a tojásrakást.

Aztán május közepétől többször kaptunk csapadékot, ami általában jót tett, de a zsendülés kezdetén levő cseresznye és meggy gyakran megrepedt, s ettől kezdve nem lehetett megállítani a moníliás gyümölcsrothadást. A szamócaágyásokon pedig a szürkepenész tarolt az esők után. Szüret közben túl sok lehetőség nem maradt a védelemre. Ebben az időszakban mutatkoztak meg a levéllikacsosodás első tünetei, majd a blumeriellás betegség is megjelent.

Ahogy csúsztunk bele a nyárba, úgy a korábban bemutatott betegségek és kártevők erősödtek, egyre nagyobb kárt okoztak. Dunántúlon az alma- és körtevarasodás, míg az Alföldön az almafalisztharmat dominált. A csonthéjasok esetében a levéllikacsodás-betegség. Az érő gyümölcsöket a moníliás gyümölcsrothadás támadta, ami a cseresznye, meggy érése után a kajszin s főleg az őszibarackon fertőzött erősen.

Ezt a képet 2018. április 12-én készítettük, s lisztharmattünetet láttunk.

A kártevők közül ismét az almamoly emelkedett ki, de a levélaknázó molyok is szaporodtak a nyár első felében. Június elején a kaliforniai pajzstetű mozgó alakjai jelentek meg, s újra megjelentek a „lázfoltok” a gyümölcsön is. A levéltetvek a védekezések ellenére is tartósan a gyümölcsösökben károsítottak.

Aztán jött az augusztusi forróság és aszály, ami a növényeknek sem, de a károsítók nagy többségének sem kedvezett. A betegségek általában visszaszorultak, de a moníliás gyümölcsrothadás továbbra is terjedt. A kártevők aktivitása általában visszaesett, de az atkák (közönséges takácsatka, piros gyümölcsfa-takácsatka, levélatkák) szaporodtak.

A csonthéjasok szedését általában augusztus végén befejezték (egy-két kései őszibarack és szilva kivételével), de ugyanekkor elkezdték az alma szedését. A kártevők még aktív népességgel jelen voltak az ültetvényekben, de a szüret miatt a védekezések egyre inkább leálltak. A csonthéjasok fáin megkezdődött a lombhullás, amit elsősorban a betegségek (levéllikacsosodás és blumeriellás levélfoltosság) okoztak, de az aszályos augusztus is fokozott.

Május elején már 2 kártevő is megtalálta a kalászosok leveleit, az árpacsiga és a gabona-levéltetű.

Összefoglalva, nem volt egy különösen nehéz év 2018, mégis néhány tanulságra rámutatott:

• Az időjárás nagymértékben befolyásolja növényeink egészségi állapotát, de bizonyos károsítókat teljesen elkerülni nem tudunk.
• Bizonyos extrém esetekben sajnos maga az időjárás lehet a fő korlátozó tényezőnk, amint megtörtént az 2018-ban is.
• A kialakuló extrém viszonyok közepette a növények nem vagy nem úgy veszik fel a tápelemeket. Ez is lehet oka annak, hogy a tárolóba került almán nagy arányban és nagymértékben megjelent a jonatánfoltosság.
• Az almamoly még mindig a védelmi technológia fő vonalát meghatározó az almában, mint ahogy a monília (gyümölcs és virágfertőző) meghatározó a csonthéjasokban.
• A szívó kártevők állandó kártevők, s szinte minden termesztett növényfajon megjelennek, beleértve a levéltetveket, de nem elhallgatva a vértetű egyre nehezebb megfékezését, s nem elhallgatva a pajzstetvek visszatérését.
• A humánegészségügyi és környezetvédelmi követelmények mentén szigorodó növényvédőszer-engedélyezés miatt egyre nagyobb szerepet kap a tenyészidőszak utáni és előtti növényvédelmi beavatkozások lehetősége.

Már április elején láthatóvá váltak a repce virágbimbói.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.

A fotók a szerző felvételei.