Az éjszakai szelek leverték a nyüves diószemeket a fákról. A hajnali kutyasétáltatásnál feltűnt, hogy Buksi jó étvággyal törögette a diókat. Valóban többségük bele még egészséges volt. Érdemes felszedni, kibontani és megmosni a termést. Megtisztítva a baktériumos nyálkától többet tárolhatunk el Karácsonyig, héjasan is.
Az egészséges diótermés nagy érték! – fotó: Shutterstock
Nem hiszem, hogy újat mondanék azzal, hogy a moníliás gyümölcsöket nem szabad a fákon hagyni és a lehullottakat is meg kell semmisíteni. Idővel beszáradt gyümölcsmúmiává alakulnak, ekkor már a rezes lemosás sem pusztítja el a belsejükben megbúvó fertőző gombákat. Tavaly ősszel, elkülönítetten és hálóban a nyílt, keretes komposzttárolóba tettem néhány múmiát. Tavasszal még találtam néhány gombatelepet a málófélben lévő maradványokon. Most inkább a kukába dobom a beteg körtéket.
Egyre nagyobb gondot okoz a szőlő feketerothadása
A lisztharmat, a peronoszpóra és a szürkepenész ellen már bőven vannak készítményeink, ellentétben a feketerothadással. Ezért ennél a kórokozónál különösen fontosak azoknak a mechanikai, biológiai módszereknek a felhasználása, melyekkel csökkenteni lehet a fertőzés kialakulását. Most a fekete, beszáradt fürtmaradványok leszedése a legfontosabb teendőnk, mert ezeken telel át a gomba. Tehát már a szőlőt is termésmaradványok nélkül kell a télbe bocsájtanunk, hasonlóan az összes gyümölcsfánkhoz és bokrunkhoz. (Állítólag a feketerothadástól összeaszott fürtöket nehéz leválasztani a vesszőkről. Ez is a gomba jelenlétét mutatja.)
Rajzik a selyemfényű puszpángmoly
Érdemes ránézni a selyemfényű puszpángmoly rajzástáblázatára (forrás: zsigogyorgy.hu). Az őszi nemzedék jó erőben kezdte meg a rajzását, a lárváik az idén még rágni fogják a leveleket. Őszi permetezéssel gyéríthetjük a lárvákat. Az áttelelésüket biztosító, néhány levélből álló hernyófészkek kicsipegetésével már a tavaszi kártételüket csökkenthetjük le.
A grafikonon látható, hogy például 2014-ben is sokáig repültek a lepkék. A tojásokból kikelő hernyóik késő őszig károsítottak. – forrás: zsigogyorgy.hu
Őszi lemosó permetezés
Talán még korai az őszi lemosó permetezésről beszélni. Bár a hirtelen változó időjárásunknál bármikor fagyosra fordulhatnak az éjszakák és beindulhat a lombhullás. Ismét bemásolom dr. Harcsa Marietta kolléganő 2018-as cikkének a részletét. Most is aktuális és hozzám hasonló a véleménye a kezelés jelentőségéről.
„Sokan nem értékelik az őszi lemosó permetezések szerepét, de pont annyira fontos meggyéríteni a telelőre vonulni készülő kártevőket, mint a tavaszi lemosóval az éppen ébredőket. Különösen fontos ezt újragondolni a mostani változékony időjárás tükrében. Az elhúzódó őszi időjárás, valamint az enyhe téli időszak ugyanis kedvez a kórokozók és kártevők áttelelésének. Az őszi lemosó permetezés, (vagy ahogy régen nevezték: "zárópermetezés") elvégzésének legkedvezőbb időpontja a lombhullás időszakára tehető. A növényvédő szer kijuttatása ilyenkor nagy lémennyiséggel történjen, hogy a törzseken és az ágakon való egyenletes fedés biztosítva legyen.
A megfelelő növényvédő szer kiválasztáshoz gondoljuk végig, hogy mivel küzdöttünk leginkább a szezonban!"
Ha a kórokozók, gombás betegségek voltak a jellemző „ellenség”, akkor réz tartalmú készítményt kell elővennünk. Ha ezen kívül volt lisztharmat is (arra a réz nem jó!), akkor kén hatóanyagú növényvédő szereket keressünk, ezeknek atkagyérítő hatása is van. Az olajos alapú készítmények rovar- és atkakártevők ellen alkalmazhatóak, valamint tapadásfokozó és hatékonyságot növelő tulajdonsággal is bírnak. Vékony bevonatot képeznek a kártevők áttelelő alakján, megakadályozzák azok légzését.”
A jelenlegi növényvédelmi helyzet ismeretében javaslom, hogy most a réztartalmúak legyenek a főszereplők, tavasszal pedig a pajzstetveket is gyérítő olajosak.
