Növényvédelmi előrejelzés: Az alma és a dió rettegett ellensége most nagy károkat okozhat!

A forró nyarat változékonyabb időjárású nyár vége vagy korai ősz váltja fel. Ennek jeleit már láthattuk 1 héttel korábban is, amikor egy hidegfront végigsöpört az országunkon, s adott bőséges csapadékot. Aztán melegedés jött, de a hétvégén, pontosabban vasárnap ismét hidegfront érkezett. Aztán hétfőn megérkezett a csapadék is, sokfelé bőségesen hullott. Ez már elég ahhoz, legalább is az ország nagy részén, ahol az említett csapadék áztatta a földeket, hogy jó minőségű magágyat lehessen készíteni a repce alá.

Repcében számítani kell a repcedarázs és a földibolhák károsítására

Ne feledjük, a repce korai növényvédelmében az egyik legfontosabb eszköz a jó magágy, elegendő nedvesség s az ezekből fakadó gyors korai fejlődés. Ne tagadjuk, szükség van más kultúránál is az esőre, általában jó hatású, bár az érésben lévő termésnél kétélű fegyver is lehet.

Előre tekintve is hasonló változékonyságot látunk. Szokás szerint augusztus 20. után lehűlés jön, most is ez érkezett, s a héten kissé hűvös időben többször számíthatunk esőre.

Az üzemek igyekeznek megművelni a tarlókat, s ennek következménye, hogy csökken a műveletlen tarlófelület, s ezzel együtt csökken a gyomos, árvakeléses terület is. Ez igaz általában is, de különösen igaz a tervezett repceterületekre.

Korábban szóltunk arról, hogy nagy tömegben várják a földibolhák (Phyllotreta spp.) a repce kelését, s ez továbbra is igaz. A szemlézések arra is rámutattak, hogy a repcedarázs (Athalia rose) nagyon aktív az árvakeléseken, így mindkét kártevőre számítani kell a korai időszakban. Igaz, a csávázás segít a korai szakaszban, de gyakran kell ráerősíteni kelés utáni kezeléssel. A táblák elrendezése – az előző és új vetést ne helyezzük egymás mellé – is segít a védekezésben.

A napraforgóban a tányérbetegségek jelentenek veszélyt

Már megkezdődött a napraforgó deszikkálása. Korábban megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy nem szükséges ilyen forró nyáron, nyár végén ezt elvégezni. Most viszont a változékony időjárás bezavar az egyöntetűségbe és érésbe. Mindenkinek a táblák vizsgálata alapján kell dönteni a kérdésben. Ahol gyomosak a táblák – van ilyen, nem kevés –, ott nem kérdés a szükségesség, segíteni kell a kombájn munkáját. Igazából a deszikkálás, majd azt követően a betakarítás megoldja a betegségek jelenlétéből fakadó kockázatot is.

Kidőlt tövek – veszélyben lévő tányérok

Korábban már felsoroltuk az állományokat fertőző vagy veszélyeztető betegségeket. Igazából nagy változás e kérdésben nem történt, az Alföldön egymást erősítette az aszály és a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) fertőzése. Már messziről kivehető a foltszerűen kiszáradt táblarész.

Az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi) tovább terjedt, magasabb levélemeletet fertőzött meg. A tányér alatt még 2-4 levél biztosít asszimilációs felületet, s ez a kaszatok éréséhez elegendő.

Nagyobb veszélyt jelent a tányérbetegségek megjelenése. Észlelési szinten a szürkepenészes (Botrytis cinerea) és a rizopuszos tányérrothadás (Rhizopus spp.) is jelen van a táblákon. Általánosságban azt lehet mondani, hogy ezek a betegségek nem terjedtek a múlt héten, de vannak kivételek. Néhány táblán láttam, hogy a vihar és a hirtelen jött csapadék foltszerűen kidöntött jónéhány növényt. Ezek esetében a tányérok a talajon fekszenek, nedvességet kapnak, a viharban megsérültek, szóval minden adott a tányérbetegségek fellépéséhez, károsításához. Ebben a helyzetben is csak a deszikkálás és betakarítás segít.

Kukoricában főleg a gyapottok-bagolylepke károsít

A kukorica helyzete sem sokat változott. Az Alföld déli tájain tovább mélyült az aszály. Teljesen felsült, kicsiny tövek kicsi csővel várják a korai betakarítást.

Dél-Alföld, teljesen felsült kukoricatábla

Ezeken a csöveken már kemények a szemek, de ennek és a száraz körülmények ellenére is terjed a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.).

Kemény szemek, de a csőpenész még mindig terjed

A kártevők közül kiemelkedik a gyapottok-bagolylepke hernyója (Helicoverpa armigera) károsítása. A fertőzöttség gyakorisága nagyon magas, szinte minden második cső csúcsi részén megtaláljuk a kártevőt. A csővégi rágása nagy veszteséget nem okoz, de amint ismeretes, a nagyobb kárt a sérült felületen megjelenő fuzáriumos csőpenész okozza.

Korábban a penész csak gyenge fertőzéssel volt jelen, de mostanra a hernyók károsításának gyors emelkedésével párhuzamosan a csőpenész is határozott terjedést mutat. Az időjárás változásával, nedvesebb körülmények kialakulásával a penészes foltok a csövek végéről tovább terjednek.

Természetesen más kártevők is „besegítenek” ebbe a folyamatba, az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) népessége már lassú csökkenést mutat, míg a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) 2. nemzedéke még mindig rajzik. Ez utóbbi inkább a szár rágásával nehezíti a betakarítást.

Kevesebbet foglalkozunk a zöldségnövényekkel, de meg kell jegyezni, hogy a gyapottok-bagolylepke e kultúrákban is tömegesen fertőz. Kimondottan megfigyelhető hernyójának kártétele paradicsomban és paprikában is. Ahogy a kukoricaszemek öregednek, érnek, úgy vált a kártevő tápnövényt, s egyre inkább a zöldségféléket támadja.

A száraz nyár végén ellenőriztük a mezei pocok (Microtus arvalis) népességet is. Többéves lucernatáblán szép számmal találni lakott járatot, a népesség – bár csak kismértékben – tovább gyarapodott. Ősszel a vetések kizöldülése után számítani kell betelepedésükre.

Az almásokban az almamoly ad feladatot

Az almásokban már színesedik a gyümölcs, de még mindig találni új lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzést a hajtás végén. Ez a termésre már nincs hatással, de a jövő évi kihajtáskor primer fertőzést okoz, ezért érdemes megakadályozni a nyárvégi fertőzését.

A varasodás (Venturia inaequalis) sem jelent már komoly veszélyt a termésre, inkább a kórokozó telelő alakja szaporodik fel.

Ami még mindig feladatot ad a növényvédősnek, az az almamoly (Cydia pomonella). Továbbra is élénken rajzik, s képes még az érésben levő gyümölcsöt is megrágni, no meg a diót és a birset is.

Almamolyrágás és moníliás rothadás a következmény

A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) felszaporodása a termés érésére, minőségére gyakorol negatív hatást. Kései érésű fajtáknál, illetve a jövőre gondolva érdemes védekezni ellene.

Csonthéjasokban emelkedik a monília kártétele

A csonthéjasok érése is befejeződik lassan, bár még szedik néhány őszibarack- és szilvafajta gyümölcsét. E kultúrákban a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) fertőzése és kártétele emelkedik.

Moníliás gyümölcsrothadás szilván

A viharok okozta sérülések, a rovarkártétel nyomai behatolási kaput nyitnak a kórokozó fertőzéséhez. Ha a betegség megjelenik az állományban, akkor gyorsan terjed. Ebben a szakaszban már a szedés ütemezése és a gondos válogatás segít.

Őszibarackban (jellemzően házikerti fákon) még mindig találni zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) fertőzést. A sztigminás levéllyukacsosodás betegség (Stigmina carpophyla) a nyáron visszaszorult, most viszont újra erősödik. A vesszők beérését segíti, ha időben kezelünk ellene.

Meggyfákon szaporodik a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) fertőzése, és korai levélhullást okoz. Az őszi lombfertőtlenítés ezen is segít.

Ezen a meggyfán a levelek kb. 5%-a blumeriellás

Lassan készülünk a dió betakarítására, de a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) még mindig nagy számban rajzik és tojást rak. Aki követi az imágók rajzását, és hasonló megállapítást tett, az még mindig tud az imágók ellen kezelni, s azzal a lárvatömeget csökkenteni.

Abszurd helyzet – emeletes dióburok-fúrólégy, tényleg összeragadtak

A szőlőben korán kezdődik a betakarítás

Egyre nagyobb a sürgés a szőlőskertekben, van, ahol már szedik a termést, míg az ültetvények többségében készülnek a szüretre. Korán kezdődik a betakarítás.

ESCA-tünetegyüttes szőlőtőkén

A hagyományos betegségek (peronoszpóra – Plasmopara viticola, lisztharmat – Uncinula necator) jelen vannak az ültetvényekben, de a fürtökre már nem jelentenek igazi veszélyt. A szüret időszakában nem is ezek kontrollja a fő téma, de a vesszők beérése, a telelő alakok mennyiségének csökkentése miatt lehetőség szerint még érdemes kezelni ellenük. Igaz, a peronoszpóra csekély veszélyt jelentett az idén, de a hajlamosító körülmények közepette még az őszön is képes fertőzni a hajtásokat.

Lisztharmat-alapfertőzés majd heves eső – és bogyórepedés a vége

A termésre nagyobb veszélyt a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) jelent. Eddig nem szaporodott fel a betegség, inkább csak észlelési szinten van jelen. Ugyanakkor a kedvező körülmények a betegség erősödését hozzák (viharok, heves esők és az érő szőlő). Figyelni kell a betegség terjedését, s ne hagyjuk elhatalmasodni. Ebben a szüret időzítése vagy kémiai beavatkozás is segítségünkre lehet.

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) elsősorban mint vektor követel figyelmet. Még mindig rajzik, így ellene védekezni kell, hogy a szőlő sárgulása betegséget megelőzzük.

A vándorpoloskák (ázsiai márványos poloska – Halyomorpha halys és zöld vándorpoloska – Nezara viridula) mindent ellepnek, de különösen kedvelik az érő gyümölcsöt, szőlőt.

Ázsiai márványospoloska mindenen, a szőlőfürtön is

Mindenütt számítani kell rájuk, kiskertekben is, így a telelőhely keresése közben, várhatóan ismét riadalmat okoznak.

Fotók: Tóth Miklós

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!

Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!