Életünkben sokféle szerepet töltenek be a termesztett kertészeti növények: nem csak a táplálkozásunkban elengedhetetlenek, de közérzetünket, egészségünket is befolyásolják. A nyári hónapok mindig fontosak a növények életciklusában, azonban az utóbbi hetekben megélt aszály idején a vízigény jelentősége felerősödik.
Elegendő csapadék híján azonban hiába nyúlunk azonnal locsolókannánk, slagunk, egyéb kisebb-nagyobb öntözőberendezéseink felé, mert a víz rendelkezésre állásával egyenértékűen fontos – főleg aszályos időszakban – a helyes öntözési gyakorlat kialakítása, hívja fel a figyelmet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Ha nincs víz, az biztosan árt a növényeknek, de ha túl sok van, egyenlőtlen az eloszlása, vagy nem megfelelő az összetétele, ugyanúgy okozhat végzetes problémákat. Ha rendszeresen locsolunk, de a növények mégis sárgulnak, romlanak, nem biztos, hogy kártevőt kell keresnünk.
Fontos a helyes öntözési gyakorlat kialakítása - fotó: Pixabay
Tudod, mi van a vízben?
Tisztában kell lennünk azzal, hogy honnan érkezik a víz, mert a minősége a tápanyaghasznosulás végett egyáltalán nem mellékes. Ha a víz összetétele, minősége nem megfelelő, az hosszútávon fennálló, gyakori problémákat okozhat.
A víz kémhatása – pH értéke – befolyásolja a növények tápanyagfelvételét. Amennyiben alacsony az öntözővíz pH-ja, úgy a kalcium, kálium, magnézium és molibdén felvételt gátolja, valamint növeli a toxikusságot azáltal, hogy egyéb nyomelemek felszívódását gyorsítja. Ezzel szemben a magas pH érték a foszfát és más fontos elemek felvételét akadályozza.
A víz oldott kalcium- és magnéziumtartalma, vagyis a keménysége is fontos adat, mert a víz keménységével együtt nő a föld pH értéke, melyet csökkenteni a lágy víz képes, de a kémhatást befolyásoló hatású anyag hozzáadásával magunk is segíthetünk.
A víz sótartalmára az elektromos vezetőképessége utal, mely az oldott sótartalomtól függ. A talajban felhalmozódó sók akadályozzák a tápanyagfelszívódást, így a magas sótartalmú vízzel locsolás további károkat okozhat.
Gyökerek
A növekedéshez szükséges mennyiségű tápanyag egy részét a növény csak a vízből tudja felvenni, ezért szükséges, hogy elegendő mennyiségben és megfelelő minőségben álljon rendelkezésre víz. A tápanyagok túlnyomó részét a gyökérzet veszi fel a vízből és a talajból. A hatékony felszívódást a fehér gyökérszőrök biztosítják, melyek életciklusa rövid: kedvező körülmények között néhány hetente cserélődnek, újak fejlődnek, ám ehhez biztosítanunk kell a növény számára elegendő víz és tápanyagmennyiséget. Ha a növekedése leáll, vagy elszíneződik, akkor valamely tápanyag vagy víz nem áll kielégítően rendelkezésre.
Minimum-törvény
1840-ben Carl Sprengel botanikus, majd később Justus von Liebig ismerték fel, hogy a növények növekedésének mértékét az a tényező határozza meg, amelyből a legkevesebb érhető el az ökoszisztémában, ez a limitáló tényező. Ez a törvény nagyobb ökoszisztéma-modellekben is érvényes. Nem az összesen rendelkezésre álló források mennyisége, hanem a legkisebb mennyiségben elérhető tápanyag diktálja az ütemet, ez pedig lehet úgy a víz, mint a napfény vagy ásványi anyagok.
Emiatt fontos, hogy mindig tisztában legyünk azzal, hogy a víz, mellyel öntözünk, milyen minőségű, hiszen a víz forrása, ezáltal összetétele évszakonként is eltérő lehet, így a tápanyagok mennyiségét is időről időre hozzá kell igazítani.