Hazánkban a nyolcvanas években még hétezer hektáron termesztettek málnát, a termőterület pedig még az ezredforduló környékén is 1200-1400 hektár körül alakult – mondta el Apáti Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) alelnöke a Magyar Időknek. Jelenleg ezzel szemben már csak száz hektár körüli területen termesztik a gyümölcsöt és alig 600-800 tonna málnát szüretelnek évente.

A visszaesést egyrészt az okozta, hogy az utóbbi 10-15 évben úgy változtak meg a klimatikus viszonyok, hogy az már nem kedvez egyes bogyós gyümölcsök, például a málna, a szeder és a fekete ribiszke termesztésének. Ezek a gyümölcsök nem bírják a forró, száraz, aszályos nyarakat, de a meleg, száraz idő egész évben problémát jelenthet esetükben. Az aszály mellett ugyanakkor a málna és a szeder a csapadékos, meleg időt sem kedveli. A piros ribiszke viszont valamivel jobban viseli a hazánkban jellemző időjárást, ezért kevésbé van veszélyben, mint a többi bogyós.

A munkaerőhiány a másik komoly tényező, amely veszélyezteti az említett gyümölcsök termesztését. Míg a piros ribiszke esetében ez kevésbé probléma, hiszen a gyümölcs géppel is betakarítható, a málna és a szeder – ugyanúgy, mint a szamóca – nagyon munkaerő-igényes gyümölcs. Munkaerőből viszont komoly hiány van szinte minden szezonális munkalehetőséget nyújtó ágazatban.

málna

A málna rendkívül nagy kézimunka-igényű gyümölcs – fotó: H. Szabó Sándor/MTI

A magyar málna fele a frisspiacra kerül, másik felét jellemzően a fagyasztóiparban értékesítik. Ugyanakkor a málnafagyasztás versenyképessége sem a régi, mivel a magyar málnatermesztés egyre kevésbé tudja felvenni a versenyt a Lengyelországból vagy Szerbiából olcsóbban behozott kész, fagyasztott málnával.