A hidegtűrő fajok (pl. fejes saláta, hónapos retek, karalábé, fejes káposzta, karfiol stb.) hajtatása a fűtés nélküli és az alacsonyabb szinten fűthető fóliák alatt történik, illetve néhányan a 15-25Δt 0C-on fűthető hajtatólétesítményben a paprika, a paradicsom, esetleg az uborka elő- és utónövényeként termesztik.
Az üvegházakban vagy a 25-30Δt 0C hőlépcsővel rendelkező fóliablokkok, fóliaházak alatt a hosszúkultúrás, melegigényes zöldségfélék (pl. paprika, paradicsom, padlizsán, sárgadinnye, uborka) előtt vagy után a hidegtűrők hajtatása gazdaságtalan.
A fűtetlen és alacsony fűtési szintű (vészfűtési szint; 5-6Δt 0C) termesztőlétesítményeket többnyire a kisebb felületen gazdálkodó termesztők használják, ahol a technikai adottságok szerényebbek, az automatizálás vagy a klímavezérlő számítógépek alkalmazása ritkább, ugyanakkor kézi munkaerővel – lévén családi vállalkozások – valamivel jobban ellátottak.
Súlyos következményekkel jár, ha mérsékeljük vagy elhagyjuk a szellőztetést
Az energiatakarékosság a mezőgazdaságban is elsőszámú szempont lett, így a késő őszi, téli és kora tavaszi hajtatással foglalkozók – ha éppen nem termálvízzel fűtenek – minden lehetséges megoldást megpróbálnak kihasználni a fűtési költségek csökkentésére. A jó megoldások mellett vannak kevésbé szerencsés ötletek, ilyen a hideg, késő őszi, téli, kora tavaszi hónapokban a szellőztetés mérséklése, esetleg szüneteltetése, elhagyása, aminek súlyos következményei lehetnek a termésminőségre és mennyiségre is.
A termesztőlétesítmények szellőztetésének alapvetően hármas célja van:
• hőmérséklet szabályozása,
• páratartalom csökkentése és
• szén-dioxid-tartalom növelése.
A téli hónapokban szellőztetésre, a hőmérséklet szabályozása céljából, csak egészen kivételes, napsütéses időben kerül sor, amikor a hidegtűrő növényeknek nevezett csoport számára az optimálisnál magasabb a léghőmérséklet.
A fejes saláta esetében kedvező értéknek a 16 0C körüli hőmérsékletet tartjuk, ami a fényviszonyoktól függően az 1. táblázatban feltüntetettek szerint változik.
A fejes saláta esetében javasolt léghőmérséklet a késő őszi, téli és kora tavaszi hónapokban
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A mérés földközelben, a növények magasságában történjen!
Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, a levél fonáki részén kismértékű lilás elszíneződést (antociánosodást) is megfigyelhetünk. A kívánt hőmérsékletnél melegebb légtérben, a téli hónapok fényszegény viszonyai között minden növény esetében a szövetek fellazulása, a megnyúlás veszélye áll fenn.
A hónapos retek jobban elviseli a hideget, kisebb fagyra (-1-3 0C) nem érzékeny, ennél alacsonyabb értékek esetén (-3, -5 0C) már károsodhat a levele (levéldeformáció), ami fejlődésben kisebb-nagyobb mértékben visszavetheti a gumóképződést is. Nappali hőmérsékleti optimumát 13 0C-ban szokták megadni, ami nagyon általános, és egy árutermesztő számára pontatlan és kevés információ nyújt. A fényviszonyoktól függő, 2. táblázat szerinti hőszabályozást javasoljuk!
A hónapos retek hajtatása esetében javasolt léghőmérséklet a késő őszi, téli és kora tavaszi hónapokban
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szellőztetés hiányában, optimálisnál magas hőmérsékleten „levélre fejlődik a retek", azaz nagyobb lombozatot fejleszt a gumók kárára. Magas hőmérséklet fényhiánnyal párosulva a termések megnyúlását eredményezheti. Néhány fokos eltérés a hőmérsékleti igény tekintetében ismert a fajták között, mint ahogy a hajtatott fejes salátánál is vannak a hideget 1-2 0C-kal jobban tűrő fajták.
A káposztafélék (karalábé, fejes és kelkáposzta, karfiol) hőigénye a fényviszonyoktól, de a felsorolt fajoktól függően is kisebb mértékben eltérő, a szakkönyvek gyakran optimumnak csak egyetlen értéket, a 13 0C-t adják meg, ami megközelítőleg borús időben, a nappali (délelőtti) értéknek fele meg.
Ugyan a hidegtűrőek csoportjába soroljuk őket, de legtöbbjük tartós, alacsony hőmérsékleten (6-8 0C alatt) magszárat képez anélkül, hogy fogyasztható termést nevelne. Ilyen vonatkozásban (magszárképzésre) különösen a karalábé hajlamos, de a karalábéfajták között is jelentős eltérés van. Hajtatásuk során a 3. táblázatban foglalt hőmérsékleti értékek tartására törekedjünk!
A káposztafélék esetében a késő őszi, téli és kora tavaszi hónapokban javasolt léghőmérséklet
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A karfiol valamivel magasabb hőmérsékletet igényel, mint a fejes káposzta vagy karalábé, esetében a táblázatban szereplő határszámok felső értéke az irányadó, vagy 1-2 0C-kal azok feletti tartása célszerű.
Az 1., 2. és 3. táblázatban feltüntetett léghőmérsékleti értékek csupán irányadóak, fűtés nélküli vagy enyhe fűtésű fóliák alatt a tartásuk nehéz, az időjárási viszonyok a meghatározóak, de a szellőztetéshez némi támpontot adnak.
A páratartalom jelentősége
A szellőztetés másik célja a páratartalom szabályozása, téli hónapokban a levegő nedvességének csökkentése. Magas páratartalom esetén nem tudnak a növények párologtatatni, ebből adódóan vizet és tápanyagot sem képesek felvenni, leáll a növekedés, súlyos esetben tápanyag-hiánytünetek (klorózis) is mutatkozhatnak a lombozaton.
A téli hónapokban alacsony páratartalommal általában nem kell számolni, a védekezésnek a túl nedves levegő, a páratelítettség ellen kell irányulnia, ami meglehetősen nehéz, esetenként megvalósíthatatlan, mivel gyakran a fólián kívüli páratartalom is nagyon magas.
Súlyos következményei lehetnek télen a tartós, kívántnál nedvesebb levegőnek:
• lassúbb a tápanyagfelvétel és a transzspiráció,
• lassúbb lombnövekedés,
• elhúzódó tenyészidő,
• színanyagok lassúbb képződése,
• betegségek, mindenekelőtt gombás és baktériumos eredetű növénybetegségek fokozott fellépése,
• ödémás fiziológiai betegség (vízkorság) kialakulása,
• rosszabb szállíthatóság és pulton tarthatóság.
A fejes saláta több élettani (nem fertőző eredetű) betegsége a kedvezőtlen páratartalomra vezethető vissza. Télen a magas légnedvesség a belső vagy más néven lágy levélszélbarnulást (1. kép) és az üvegesedését (vízkórságát) okozza.
A fejes saláta belső levélszélbarnulásos betegsége, ami a magas páratartalom következtében, főleg a késő őszi, téli és kora tavaszi hónapokban szokott jelentkezni – fotó: Dr. Terbe István
Az üvegesedéskor, vagy ahogy a termesztők nevezik, „jegecesedés" alkalmával a salátafej megszívja magát vízzel, a teteje üvegszerű lesz. Az ilyen termés vágás után gyorsan hervadásnak indul, nem bírja a szállítást, betegségekre különösen érzékennyé válik, és könnyen felreped.
A téli hónapok másik gyakori betegsége a lágy vagy belső levélszélbarnulás, ami sokszor meglehetősen „alattomos módon", csak a fej felvágása után válik láthatóvá. Ültetést követő 2-3 hétben 75-80%-os páratartalom tartása célszerű, később a szellőztetéssel törekedni kell a 70% körüli légnedvességre. Kerülni kell a hirtelen páracsökkenést, főleg kora tavasszal, napsütéses és szeles időben fordul elő, hogy az intenzív légmozgás következtében gyorsan és drasztikusan lecsökken a légtér páratartalma, ami további élettani betegséghez vezet (külső vagy száraz levélszélbarnulás).
Kerülni kell a hirtelen páracsökkenést, főleg kora tavasszal – fotó: Envato
A káposztafélék (karalábé, karfiol, fejes és kelkáposzta) esetében valamivel ritkábban találkozunk a magas páratartalomra visszavezethető élettani betegségekkel, de annál nagyobb a magas pára következtében fokozott mértékben fellépő fertőző gombás és baktériumos betegségek gyakorisága.
Karalábénál a nem fertőző (élettani) betegségek közül a gumók repedésével, karfiolnál a rózsák üvegesedésével, fejes és kelkáposztánál a leveleken (fonáki oldal) ödémás foltok megjelenésével kell számolni. Késő őszi, téli és kora tavaszi hajtatásuk során általában a párásításra nincs szükség, a szellőztetést a páracsökkentés érdekében javasoljuk. 65-75% közötti légnedvesség mellett jól fejlődnek, ültetést követő két hétben 5-10%-kal magasabb páratartalom tartása indokolt.
A gyökérzöldségek, így a hónapos retek esetében közvetlen a páratartalomra visszavezethető terméscsökkenés vagy terméskiesés ritkán tapasztalható, viszont gyakori a magas légnedvességgel összefüggésbe hozható néhány gombás betegség fellépése. Kelést követően, az első lomblevelek kifejlődéséig magasabb, 75-80%-os páratartalom mondható optimálisnak, később 70-75%-ra célszerű csökkenteni. A páratartalmat 80% fölé a gombás betegségek (pl. peronoszpóra) veszélye miatt ne engedjük!
