Napjainkban jövedelmező árutermesztés a zöldségágazatban csak öntözött körülmények között képzelhető el. Ennek ellenére még mindig jelentős azoknak a üzemeknek a száma, amelyek öntözetlen területeken próbálnak gazdálkodni. Ezeket egy-egy olyan esztendő, mint a 2018. év ősze és 2019 tavasza, a zöldségtermesztés felszámolására kényszeríti. Sajnos nemcsak a víz hiányával, a minőséggel is súlyos gondok vannak. Az öntözésre berendezkedett üzemek kb. 1/3-ánál a víz minősége alig haladja meg azt a határt, ahol alkalmasnak mondhatók a zöldségfélék öntözésére.


Milyen vízforrásokkal számolhatunk?

A gazdaságok által leggyakrabban használt vízforrások a csatornák, folyók, tavak vizei (felszíni vizek) és a 20 méternél sekélyebb ásott és fúrt kutakból származó vizek (felszín alatti talajvizek), víztestek vizei tartoznak ide (ásott és fúrt kutak). A rétegvizek 20 méternél mélyebben, rétegesen helyezkednek el, ezeket csak előzetesen engedéllyel szabad kitermelni.

A felszíni vizek minősége folytonosan változó – hígulás, töményedés és szennyezés a hozzáfolyásokból, vízkivételből, csapadékból és a különböző anyagok bemosódásából –, ebből következik, hogy folyamatos minőségi ellenőrzésük elengedhetetlen. Amellett, hogy a talajvizek jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmazhatnak (mész, magnézium, vas, nitrogén stb.), bizonyos mérgező, növénytoxikus anyagok, káros vegyületek, szennyezések jelenlétével is kell számolni.

Laza, humuszban szegény talajok esetében fokozott mértékű lehet a bemosódásból származó szennyezés. Ebből adódóan legalább az évenkénti ellenőrzésük szükséges!

A rétegvizek (20 méternél mélyebbről nyert vizek) összetétele régiónként állandónak tekinthető, a dél-alföldi gazdaságokban (Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megyének egy része) a magas EC-értékük okozza a fő gondot, ami elsősorban a  nátriumos-hidrokarbonátos jellegükből adódik. Elegendő, ha ellenőrzésük két-három évenként történik.

öntözés

Napjainkban jövedelmező árutermesztés a zöldségágazatban csak öntözött körülmények között képzelhető el – fotó: Agroinform.hu

Melyek azok a minőségi paraméterek, amelyek eldöntik a vizek használhatóságát, amelyeket érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni?

A víz kémhatása és a talaj kémhatása tekintetében – ellentétben a dísznövényekkel – lényeges eltérés a zöldségfajok igényében nincs, valamennyi számára a legjobb a semleges, enyhén savanyú kémhatású víz. Lúgosabb körülmények között olyan mikroelemek hiánya alakulhat ki, mint a bóré, a vasé, a cinké vagy a mangáné, ugyanakkor az erősen savas kémhatás a makroelemek és a molibdén felvételét akadályozhatja.

Általánosan használt paraméter a kertészetekben az EC-érték, azaz elektromos vezetőképesség, amit sóértéknek is neveznek, mértékegysége a mS/cm.  Az EC kifejezi a vízben oldott valamennyi, nem szerves ion mennyiségét. Magas EC esetén károsodik a gyökérzet (perzselődik), súlyos esetben maga a növény is károsodik, elpusztulhat. Az ionoktól mentes víznek „0” az EC-értéke – ilyen az esővíz és a desztillált víz. Amennyiben tápoldatot készítünk, a műtrágyákból kioldódó tápelemmennyiségtől függően a víz (oldat) EC-értéke emelkedik.

Az elektromos vezetőképesség összesítő érték, nem utal arra, hogy mely ionok (károsak vagy növényi tápanyagként is szolgáló hasznosak) vannak az oldatban, az öntözővízben. Jó, öntözésre alkalmas vizek értéke 0,5-1,5 mS/cm között van (1. táblázat), a tápoldatoké (műtrágya-bekeverés után) növénytől függően 2-5; 2-7 EC.

1. táblázat: Öntözővizek minősítése kémiai tulajdonságaik alapján

Tulajdonságok Kiváló Megfelelő Kevésbé alkalmas, talaj nélküli
termesztésre alkalmatlan
EC (mS/cm) < 0,5 0,5-1,0 1,0-1,5
HCO3- (mg/l) < 155 155-305 305-610
Na (mg/l) < 35 35-75 75-150
Cl (mg/l) < 50 50-105 105-175
Fe és Mn (mg/l) < 0,4 0,4-1,1 1,1-1,65
pH 5,5-6,5 6,5-7,0 7,0<

A hidrokarbonát több-kevesebb mennyiségben minden vízben előfordul, azonban túlzott jelenlétével a tápoldat, illetve a víz kémhatását jelentősen megnöveli, azaz lúgosítja. Jó, ha az értéke 300-600 mg/liter között vagy az alatt van. Magasabb érték esetén savazni kell a vizet!

A nátrium, ami szintén természetes alkotója öntözővizeinknek, nagyobb mennyiségben igen káros a talaj szerkezetére és a tápanyagok növényben történő beépülésére azáltal, hogy a hasznos növényi tápanyagok felvételét megakadályozza. Amennyiben a nátriumtartalom a 35 mg/litert nem haladja meg, a víz öntözés szempontjából kiválónak minősíthető, 35-70 között még elfogadható, kb. 100 mg/liter felett már alkalmatlan.

A klorid-ion-tartalom elsősorban a kommunális vizekben fordul elő olyan mértékben, ami a növényekre káros, toxikus. 50 mg/l alatt semmiféle veszélyt nem jelent, 50-100 mg/liter esetén a klórérzékeny növényekre káros hatással van – idetartozik a legtöbb zöldségféle. 100-160 mg/liter felett a víz növények öntözésére alkalmatlan.

Szokás még mérni az öntözővizek vas- és mangántartalmát, de ennek nem növénytoxikológiai, hanem technikai oki vannak, ugyanis a magas, 1-2 mg/l-nél több vasat és mangánt tartalmazó vizek a csepegtetőtestek eltömődését okozhatják.