Hogyan ismerjük fel és hogyan kezeljük a zöldségfélék bórhiánybetegségét? II. rész

Felismerése, hol és milyen növényeken fordul elő?

Cikkünk első részében már írtunk a bór növényélettani szerepéről, a bórhiány okairól. A bór – ellentétben sok makrotápelemmel (nitrogén, foszfor, kálium stb.) – az idősebb növényi részekben, alsó levelekben lokalizálódik, ahonnan hiány esetén sem mobilizálható. Nincs a növényen belül átépülés, ebből adódóan a hiánytünetek a hajtásokon, a fiatalabb leveleken mutatkoznak először.

Alapvetően két tünetcsoport figyelhető meg:

• Vegetatív részeken. A növény csúcsa elhal, a fiatal hajtások elszáradnak, a középtáji levelek merevekké és törékenyekké válnak. Az új hajtások levei az elpusztult levelek hónaljából törnek elő, de idővel ezek is elhalnak, ebből adódóan a növény nem vagy csak nehezen képes generatív szakaszba jutni. (Habitusa emlékeztet egy olyan növényre, amelynek a hajtásait letördelték.)

• Generatív szerveken. A tünetcsoport a virágképzés és terméskötés körébe sorolható. Mivel a bórhiány a pollen csírázását, a pollen tömlőfejlesztését gátolja, rossz termékenyülést és magképzést okoz. (Csak ez alapján eldönteni a bórhiányt nem lehet, számos más tényező is kiválthatja a rossz kötődést!)

Gazdasági szempontból a legnagyobb veszteség a cukorrépa esetében fordul elő, de nem jelentéktelen a magtermesztésben sem a rossz kötődésből, a léha szemek képződéséből adódó veszteség sem. Ismert más szántóföldi növények esetében (napraforgó, káposztarepce) is, a gyümölcsökön, a szőlőn, és előfordul tűlevelű dísznövényeken is.

A zöldségféléken egy-két esetben igen jellegzetes tünetet, míg más esetekben egyéb tápelemekkel könnyen összetéveszthető klorózist és nekrózist vált ki:

• Sárgarépa, zeller, petrezselyem gyökér, cékla, retek. A gyökérnyakon a fiatal levelek sűrűn helyezkednek el, fejletlenek, világosak, idővel rózsaszínűvé, majd vörössé válnak. A répatest közepén fekete üreg képződik, egy idő után benne sötét színű, nyálkás váladék gyülemlik fel (szívrothadás-betegség).

• Karfiol és brokkoli. A levélnyélen és a torzsán hegszerű dudorok képződnek, maga a torzsa üreges, erős az oldalhajtás-képződés. A rózsán előbb világos, majd lilásbarna foltok jelennek meg (nem tévesztendő össze a nap okozta barnulással). Gyengébb hiány esetén a foltok nem mutatkoznak, csak a széteső, laza rózsa utal a betegségre.

• Paprika. A tenyészőcsúcsa elszárad, a levelek a levél színe irányába pödrődnek, erezetük vörösesbarnává válik, és a főerek erősen megdagadnak, megduzzadnak (1. kép).

Borhiányban szenvedő paprikanövény levele. Az erek megduzzadtak, barnás-vörös színt mutatnak, a levél széle pödrődik.

A növény hosszanti növekedése leáll, idővel az oldalhajtások képződése is lelassul, megszűnik.

• Paradicsom. A tünetek a legfiatalabb leveleken jelennek meg először, kicsik maradnak, deformálódnak, a szélük a fonák irányába pödrődik. A levélnyelek és a levelek törékennyé, pattinthatóvá válnak. A gyökerek fejletlenek, barnák, a termések deformáltak, aprók, felületükön apró, vékony repedések és elhalások jelennek meg (2. kép).

Bórhiány hatására a paradicsom termésének külső szövete rugalmatlanná válik, apró repedések képződnek raja.

Palántakorban lassan alakulnak ki a virágkezdemények a szövetdifferenciálódás késése miatt.

• Uborka. A tünet a fiatal levelek klorózisával és a hajtásnövekedés leállásával kezdődik. A levelek merevek, törékenyek lesznek, a szár ízközei megrövidülnek. A hajtás és a gyökerek tenyészőcsúcsa megreped és elszárad, előfordul, hogy a termés felülete is hosszanti irányban megrepedezik.

• Fejes saláta. Fajtától függően a betegség a fiatal levelek sárgulásával, illetve barnás lila elszíneződésével (antociánosodásra hajlamos fajták) kezdődik. Érintésük durva, kemény, törékenyek. A levél széle közelében kisebb-nagyobb barna foltok keletkeznek, idővel összeolvadnak, ebből adódóan a levél szélén egy száraz, barna sáv, szövetelhalás alakul ki. (Emlékeztet a száraz levélszélbarnulásra, amit száraz időben a kalciumhiány okoz.)

Megelőzés és a védekezés módjai

A betegség egyes fajainál (pl. gyökérzöldségek, karfiol, brokkoli) a védekezés csak megelőzésre korlátozódik, de más növényeknél is nehezen gyógyítható!

A védekezést minden esetben, minden fajnál a megelőzésre kell helyezni!

Meg kell azonban jegyezni, hogy az említett növények jelentős részét öntözött körülmények között, tápanyagellátás tekintetében többnyire kontrollált talajon termesztik, ahol az akut tünetek megjelenése ritka, hiány nem a talaj alacsony bórtartalmából adódik, felvétele a különféle talajhibákból adódóan akadályozott (relatív hiány).

A bór pótlása lehetséges gyökéren keresztül, de hatásosabb lombtrágyázás útján, mivel a bór levélen keresztül jól érvényesül.

A bórhiány gyógyítására használatos lombtrágyák többnyire bórsavat vagy bóraxot (nátrium-borát, nátrium-tetraborát) tartalmaznak, előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak. Megelőzésre és gyógyításra sok esetben más mikro- és félmikroelemekkel kombinált készítményeket is javasolnak (komplex, vízben maradék nélkül oldódó, tápoldatozó műtrágyák), amely elemek a levélen keresztül jól kifejtik hatásukat (pl. keserűsóval kombinálva), és elősegítik a bór növénybe jutását.

Szántóföldi növényeknél a bórtrágyázást többnyire gyökéren keresztül, más alaptrágyákhoz kevert bórral végzik (pl. bórszuperfoszfát, kénes bór), illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is. A technológia bevett része a növényvédő szerekkel kijuttatott bórax lombtrágya.

Intenzív kertészeti kultúrák esetében használatosak a tápoldatozó komplex műtrágyákon kívül – amelyek vízben tökéletesen és gyorsan oldódó komplexek – más mikroelemek mellett rendszerint bórt is tartalmaznak, illetve általános a bóraxos lombtrágyázás.

Kicsi a mennyiségbeli különbség a még kedvező hatású és a már mérgező adag között – fotó: Pixabay

Veszélyekkel is jár a bórtrágyázás?

Az ellenőrzés nélküli bórtrágyázást még olyan területen sem javasoljuk, ahol korábban bórhiány mutatkozott.

Néhány mikroelem esetében, így a bórnál is – akárcsak a hormonhatású készítményeknél – kicsi a mennyiségbeli különbség a még kedvező hatású és a már mérgező adag között, nem véletlen, hogy a szaktanácsokban gyakran felhívják a termesztők figyelmét a bórmérgezés veszélyére. (Tünetei: idősebb levelek szélén kialakuló klorotikus foltok, ezt követően sárga csík, majd beszáradó foltok).

A bórtúladagolás veszélye miatt még a legbórigényesebb kultúrák (pl. cukorrépa, gyökérzöldségfélék, lucerna, burgonya) esetében sem  javasolnak 2-5 kg/ha/év-nél nagyobb adagot lombtrágya formájában. Ennek kijuttatása is megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os adagokban célszerű.