Régen „aszparátusz”, vagy egyszerűen csak „zöld” néven emlegették, és kifejlett hajtásaival virágcsokrokat díszítettek. A friss, még nem kinyílt hajtások fogyasztása Nyugat-Európából „gyűrűzött be” hazánkba és mára nagyon is népszerűvé vált az első tavaszi vitaminforrásnak számító zöldségek közül.

spárga

Manapság Németországban van a legnagyobb hagyománya a spárgafogyasztásnak – Fotó: pixabay

Ami nem véletlen, hiszen sípjai – így hívjuk a még talajfelszín alatti fehér, vagy a már a fölé nőtt, de még szét nem bomlott csúcsú zöld hajtásokat – A, B1, B2, C és E-vitaminban gazdagok, emellett folsav, kalcium, vas, foszfor és kálium tartalmuk is jelentős. A spárga hatása az emberi szervezetre rendkívül jótékony, már az ókori rómaiak is fenséges eledelnek titulálták, sőt, Hippokratész is megemlíti írásaiban. A kínai és az indiai orvoslás szintén sokra tartja és afrodiziákumként is ismert.

Manapság Németországban van a legnagyobb kultusza, ott évente 13 ezer tonnát fogyasztanak belőle. Sajnos, a spárgaszezon meglehetősen rövid, csupán április és június között tudunk friss spárgát vásárolni. Az idei év pedig hektikus tavaszi időjárásával nem kedvezett a spárgának: a sípok lassan, vontatottan fejlődtek.

Nem ördöngösség a spárga termesztése

Sokan nem tudják, hogy a spárga házikerti körülmények között is könnyedén termeszthető, 5-6 tő képes fedezni egy kisebb család szükségleteit.

Ma már lehet kapni nagyon jó hibrideket, de ha saját szükségletre akarunk termelni, felesleges ezeket megvásárolni, mert nem olcsók. A mi céljainknak tökéletesen megfelel a Mary Washington nevű fajta, amely ugyan nem terem nagy mennyiséget, de vetőmagja a kiskereskedelemben pár száz forintért beszerezhető.

A magot márciusban vessük el szabadföldbe, 4-5 centiméter mélyre, vagy poharakba, tálcába. Nagyon lassan kelnek ki a kis növénykék, addig oda kell figyelni a gyomtalanításukra. Elültetni majd csak következő év tavaszán, március-áprilisban lehet őket kertünk napfényes részére, mert a spárga azt szereti.

spárga termesztése

A zöld spárgát egyszerűbb termeszteni, mert nem kell bakhátat húzni a tövek fölé – a szerző felvétele

A másik megoldás a helybe vetés: egymástól 120-150 centiméterre alakítsunk ki sorokat, s vessük el a magokat a fenti módon. Ha kikeltek, következhet az egyelés, a zöld spárga esetében 20-30, a fehér (halványított) spárgánál 30-40 centiméter az ideális tőtávolság. Akármelyik megoldást is választjuk, a növények állandó, végleges helyére juttassunk a talajba szerves trágyát, mert a spárga 10-11 évig is egy helyben marad.

Az első sípok a vetéstől számított 3. évtől szedhetők, valahogy bírjuk ki addig, hadd erősödjenek a tövek.
Ami a termelésben nem könnyű feladat, az a gyomtalanítás. A tövek a túl közeli kapálást annyira nem díjazzák, mert húsos, a vizet és a tápanyagokat tartalékoló talajfelszínhez közeli gyökereket megsérthetjük vele.
A legegyszerűbb tavasszal, amikor a sípok még nem hajtanak és a talajfelszín alatt vannak, speciális gyomirtó szerrel dolgozni.

Amennyiben megelégszünk a zöld spárgával, nincs más dolgunk, csak hogy amikor elérték a sípok az optimális hosszúságot, a talaj felszíne alatt pár centiméterrel levágjuk őket. Ha a selymesebb ízvilágú halványított spárgára vágyunk akkor nincs mese, a tövek fölé bakhátat kell húznunk a körülöttük lévő földből. Így nem kapnak fényt a sípok, melyekben nem képződik annyi zöld színtest, mint napfényben fürdőző társaiknál – ebből fakad a színük is.

zöld spárga

A saját friss spárgánál nincs finomabb: a sípok alsó, fehér részét törjük le felhasználás előtt – a szerző felvétele

Változatos elkészítési lehetőségek

Változatosan elkészíthetők a sípok, melyek íze talán leginkább a zöldborsóéhoz hasonlít, de annál markánsabb. Készíthetünk belőlük egy kis tarkaborssal megbolondított krémlevest, megsüthetjük sütőben köret gyanánt, ha pedig a sípokat baconbe tekerjük előtte, máris van egy nagyon finom főételünk. Megpárolhatjuk serpenyőben is, köretnek halak, vagy szárnyasok mellé. De elkészíthetjük rakottan is.

Rakott spárga – a szerző felvétele

Rakott spárga recept

Hozzávalók:

  • 50 dkg zöld spárga
  • 40 dkg darált marhahús
  • 15 dkg rizs
  • 2 dl tejföl
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál vaj
  • olívaolaj
  • pirospaprika
  • só
  • bors


Elkészítés:
A spárgát tisztítsuk meg, alsó, szálkás részét törjük le, majd a konyhakész sípokat borsos, sós vízben pároljuk néhány percig – éppen csak annyira, hogy ne legyenek teljesen nyersek, de még ropogósak maradjanak. A főzővízben a rizst puhára főzzük, majd a vöröshagymát és a fokhagymát feldaraboljuk, kevés olajon megdinszteljük. Rádobjuk a darált húst, a piros paprikát és a többi fűszert ízlés szerint. Egy tepsit, vagy jénai tálat kenjünk ki olajjal, rétegezzük bele az összetevőket: a zöldbab-méretűre feldarabolt spárgát (legjobb a főzés előtt feldarabolni), rizst, húst, majd tejfölt és így tovább, amíg el nem fogynak az összetevők. A tetejére spárga, tejföl kerüljön és szórhatunk rá egy kis reszelt sajtot is. Előmelegített sütőben süssük meg.