A karfiol termesztése során évről évre és egyre gyakrabban tapasztalhatók a kedvezőtlen környezeti tényezőkre, így a klimatikus, illetve a talajra és a tápanyagellátásra visszavezethető fejlődési rendellenességek, élettani zavarok. Korábbi cikkünkben a klimatikus és vízellátással kapcsolatos okokról írtunk, a második részben a talajjal és a tápanyagokkal összefüggésbe hozhatókat ismertetjük.
Talajjal és a tápanyagellátással kapcsolatos hibák
Nitrogénhiány
Nitrogénhiány kialakulhat a gyors növekedésből adódóan, de az öntözés hatására történő tápanyag-kimosódás következményeként is. A káposztaféléket, így a karfiolt is mint nagy tápanyagigényű növényt szokás jellemezni, noha a nitrogénigény tekintetében jelentős különbség van a korai és a hosszú tenyészidejű, azaz tárolási és ipari fajták között.
A karfiol fajlagos tápanyagigénye, azaz 1 tonna termés előállításához szükséges makroelem-mennyiség:
nitrogén (N): 3,9-4,1 kg/t
foszfor (P2O5): 1,4-1,6 kg/t
kálium (K2O): 4,8-5,2 kg/t
_fill_540x300_0.jpg)
A hosszú tenyészidejű fajták 3-4-szer annyi tápanyagot, így nitrogént is igényelnek, mint a rövid tenyészidejű koraiak. A karfiol a legtöbb nitrogént a fejképzés (rózsaképzés) idején veszi fel, amit a műtrágyázás időzítésénél, a tápanyag megosztásánál messzemenően figyelembe kell venni.
Az egyenletesen kisárguló alsó lomblevelek a nitrogén hiányát jelzik, ami gyakran megfigyelhető még a legjobb termesztőknél is. Gyors pótlással, akár többszöri fejtrágyázással a terméskiesés megelőzhető, különösen ha a nitrogént könnyen felvehető formában (pl. 34%-os ammónium nitrát), 1,5-2 dkg/m2 (150-200 kg/ha) mennyiségben és tápoldatként 0,3-0,5%-os töménységben adjuk. Szükség esetén a fejtrágyázás többször is (2-3 alkalommal) megismételhető.
Magnéziumhiány
A nagy tápanyagigényükről ismert káposztafélék magnéziumigénye – a felvett mennyiség alapján – majdnem nagyságrenddel kisebb a káliumnál, mégis mint mezoelem meghatározó szerepet játszik a fejlődésben, a termésképzésben (lásd: alábbi táblázat).
A káposztafélék fajlagos magnéziumigénye (MgO kg/t termés)
|
Kisebb termésmennyiség esetén csak ritkán, de intenzív termesztési körülmények között, magasabb termésátlagok mellett karfiolnál, brokkolinál és kelbimbónál a Mg-hiánytünetek gyakrabban megfigyelhetők. A hiány oka nem mindig a talaj alacsony magnéziumtartalmára vezethető vissza, a talaj, illetve a trágyázás aránytalan tápelem-összetételéből is adódhat (magas káliumszint, túlzott káliumtrágyázás, erősen meszes talajok).
A magnézium többnyire a levelekben halmozódik fel, mennyisége az egészséges lombozatban ~0,3%-os koncentrációban van, a karfiolnál 0,2% körüli töménység tekinthető kritikus értéknek. A hiánytünet először az idősebb leveleken mutatkozik, majd a középtáji szinten is jellegzetes érközi klorózis alakul ki. A levélnyél irányából induló, legyező alakú élénksárga sárgulás először a levélnyél közelében, a főerek között jelentkezik.
A klorózis – ellentétben a káliumhiánnyal – nem világos vagy fakó sárga, hanem élénksárga, gyakran lilás, narancsvörös tónusú. Súlyos hiány következtében nemcsak a levélklorózis jelentkezik, a levelek deformálódnak, és a levéllemezek fodrosodnak is.
Magnéziumhiány karfiolon – A szerző felvétele
Amennyiben sikerül a hiányt már a kezdeti tünetek alapján felismerni, gyorsan és hatásosan védekezhetünk ellene. Noha a növények, mint a többi tápelemet is, elsősorban a gyökereiken keresztül veszik fel, egyes elemek esetében, így a magnéziumnál is a lombtrágyázást jó hatásfokkal lehet megvalósítani.
Levélen keresztül leggyakrabban használt magnézium-lombtrágyák a magnézium-nitrát, magnézium-szulfát és magnézium-klorid. A nitrát- és a szulfátforma (keserűsó) a legelterjedtebb, tekintettel arra, hogy jól keverhetők növényvédő szerekkel, jól oldódnak, nincs perzselő hatásuk, továbbá a káposztafélék esetében a szulfát formában jelenlévő kén – mint fontos tápanyag – további kedvező hatást fejthet ki. A hiány mértékétől függően 2-3 alkalommal is szükséges lehet a Mg-lombtrágyázás.
Bór- és molibdénhiány
A mikroelemek közül a bór és a molibdén hiánya is előfordulhat a karfiolon, de a brokkolin is. A bórból századnyi-ötszázadnyi annyi van a kertészeti növényekben, mint a nitrogénből vagy a káliumból. Jelentős különbség van a növényfajok között, az egyszikűek kevésbé bórigényesek, mint a kétszikűek, közülük is kiemelkednek a káposztafélék, különösen a karfiol.
A bór – lévén csak transzspirációval szállítható elem – az idősebb növényi részekben lokalizálódik, onnan hiány esetén sem képes mobilizálódni, ebből adódóan a hiánytünetei mindig a hajtásokon, a fiatalabb növényi részeken mutatkoznak. A karfiol fiatal levelei törékennyé válnak, a levélnyélen és a torzsán hegszerű dudorok képződnek, maga a torzsa üreges. A rózsán gyakoriak a barna foltok és a levélkinövések (hajasodás), maga a rózsa laza, széteső.
A bórhiány adódhat abból, hogy kevés bór van a talajban, ami intenzív karfioltermesztésben ritka. Gyakoribb okok a lúgos talajkémhatás, magas talajmésztartalom, helytelenül elvégzett meszezés, kedvezőtlen tápelemarányok a talajban (pl. bór-kálium arány). A felsoroltak közül mint leggyakoribb okokat a magas pH-t, kalcium és bór kedvezőtlen arányt kell megemlíteni.
Pótlása lehetséges talajon keresztül, de lombtrágyázás útján is, tekintettel arra, hogy a leveleken keresztül, mint a magnézium, gyorsan és jól érvényesül. Ennek ellenére a bórhiányt célszerű megelőzni, ugyanis a beteg növények gyógyítása nehezebb. (A bórtrágyázással kapcsolatosan tudni kell, hogy a bór könnyen túladagolható, ami mérgezést idézhet elő!)
Gyökéren keresztüli bórtrágyázás többnyire más alaptrágyákhoz kevert bórral lehetséges (pl. bórszuperfoszfát), illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is. Intenzív kertészeti kultúrákban alkalmazásra kerülő, tápoldatozó komplexek rendszerint bórt is tartalmaznak.
A hiány megelőzésére, illetve a hiányt mutató növények gyógyítására általánosan használatosak a bórsavat vagy bóraxot tartalmazó lombtrágyák. Előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak. Sok esetben más mikro- és félmikroelemekkel kombinált készítményeket javasolnak, amely elemek a levélen keresztül szintén jól kifejtik hatásukat (pl. bór keserűsóval kombinálva).
A molibdén egészen kis mennyiségben (0,5-5,0 ppm) fordul elő a növényben, ebből adódóan a mikroelemek között is az úgynevezett ultramikroelem csoportba soroljuk a kobalddal, az arzénnal és a jóddal együtt, bár az utóbbi három elem messze nem játszik olyan fontos szerepet a növényi táplálkozásában, így a káposztafélék esetében sem.
Szervetlen kötésekben, kristályrácsokban fordul elő, megközelítőn hasonló mértékben kötődik a talajhoz, mint a foszfor. Míg a foszfátionok elősegítik a felvételét (szinergisták), addig a szulfátionok akadályozzák a növénybe jutását (antagonisták). Szemben más mikroelemmel, a meszes talajokon könnyebben, savanyú talajokon nehezebben tudja a növény felvenni.
Az egyszikűek kevésbé bórigényesek, mint a kétszikűek, közülük is kiemelkednek a káposztafélék, különösen a karfiol – fotó: Pixabay
Első tünetek megjelenésének helye változó, vannak fajok, amelyek esetében a fiatalabb leveleken (pl. karfiol, brokkoli) és vannak, ahol az idősebb leveleken mutatkozik a nitrogénhiányhoz hasonló módon, ami azzal magyarázható, hogy a molibdén hiánya a nitrogén felvételét, azaz a növénybe épülését is akadályozza.
A zöldségfélék közül leggyakrabban a karfiolon figyelhető meg a molibdén hiánya, az úgynevezett whiptail betegség formájában, a termesztők körében „ostornyél"-betegségnek is nevezik. A levelek világossárga, kékes-zöld színt mutatnak, esetenként a levélerek között áttetsző sárga, később barna foltok alakulnak ki. A fiatalabb levelek erősen deformálódnak, szélük pödrődik, a főér mentén megnyúlnak (ostorosodnak), súlyos esetben a levéllemez kicsi, keskeny, fejletlen marad. A rózsán barna elszíneződés mutatkozik, súlyos esetben a termés szétnyílik, szétesik.
A molibdénből a növények számára szükséges mennyiség a talajban megtalálható, a hiány kiváltója valamilyen kedvezőtlen talajtényező. Legtöbbször a mészszegény, rossz szerkezetű talajok savas jellege okozza a molibdén hiányát. Mivel a növények a molibdént anion formában veszik fel, hatásosan és tartósan a pH emelésével, azaz meszezéssel, a tömődésből adódó hiányt lazítással lehet megszüntetni.
Foszfortrágyázással is gyógyítható (szinergizmus miatt), de a káposztaféléknél, így a karfiolnál is számításba jöhet a lombtrágyázás mint megelőző, esetleg gyógyító kezelés. A kereskedelemben nátrium-molibdenát és ammónium-molibdenát néven forgalmazzák, de kapható márkanevekkel ellátott készítmények formájában is. 0,5-1 kg/ha/év mennyiségben, több részletben, 0,05-0,1%-os töménységben lehet a lombozatra permetezni.
