A termesztett növényeink 18-20 kémiai elemből épülnek fel, ezek közül az egyik a vas. Mint növényi tápelem átmenet a makro- és mikroelemek között, hatását tekintve inkább a mikroelemek csoportjába sorolható, viszont a növényben mérhető mennyisége alapján a makroelemekhez, azaz a növényekben a nagyobb mennyiségben felhalmozódó elemekhez áll közelebb.
Vas a talajban
A vas a földkéregben jelentős mennyiségben előforduló fém, sorrendben a negyedik, a termőtalajok vastartalma is magas, talajtípustól függően 0,5-5% között változik, de a jól oldható vastartalom ennél lényegesen alacsonyabb. Szabadföldi zöldségtermesztésben 100-250 ppm-t tartunk megfelelőnek, 50-100 ppm alatt már várható a klorózis tüneteinek jelentkezése.
Általánosságban elmondható, hogy a talajokban a növények által felvehető vas mennyiségét elsősorban a kémhatás és az oxidációs-redukciós viszonyok (talaj levegőzöttsége) határozzák meg. Savanyú kémhatás esetén a talaj vasvegyületei jobban oldódnak, a pH emelkedésével (lúgosabb közegben) az oldékonyság csökken. Levegőtlen talajban a vas a növények által nehezebben felvehető vas III (Fe3+) ionná alakul át, míg az oxidációs viszonyok javulásával a könnyebben felvehető vas II ionnak (Fe2+) képződése az intenzívebb.
Vas a növényben
Növényen belüli funkciói három területre terjednek ki:
• szerves és szervetlen vegyületek fontos alkotói,
• aktivátorok, az enzimrendszerek prosztetikus része (enzim szerkezetében található nem fehérje jellegű rész) és
• redox rendszerekben töltésátvivő.
Növényen belül legnagyobb mennyiségben a levelekben, a színtestek közelében fordul elő mint a szintestek (klorofill) képzésében fontos elem. A vízben élő fajok több vasat tartalmaznak, mint a szárazföldi növények, zöldségfélék közül a levélzöldségek, így a spenót és a fejes saláta különösen gazdagok vasban.
A levélzöldségek, például a fejes saláta különösen gazdagok vasban – fotó: Shutterstock
A növényen belüli mozgására jellemző, hogy elsősorban akropetálisan (gyökértől a hajtás irányába) vándorol, bazipetális mozgása – ellentétben a nitrogénnel, foszforral vagy a káliummal – minimális. Ebből adódóan a hiányával járó klorotikus tünetek is a legfiatalabb részeken, a hajtásokon, fiatal leveleken jelentkeznek.
Kezdetben a levélerek közötti szövetrészek halványodnak ki, majd az újonnan fejlődő hajtásokon egyre világosabb (sárgább, fehérebb) formában mutatkoznak. A hiány súlyosbodásával nemcsak az érközötti mező, fokozatosan a vékony erek is kifakulnak, és a tünetek lassan áthúzódnak a középtáji levelekre. Akut hiány esetén a fiatal leveleken, a főerek mentén nagyobb nekrotikus, elhalt szövetek, foltok is kialakulnak (1. kép). A hajtásvégeken jelentkező vasklorózis – nagy hasonlóságukból adódóan – könnyen összetéveszthető a cink- és a mangánhiány tüneteivel.
Súlyos vashiány következtében kialakult nekrózis (szövetelhalás) paradicsomhajtáson – fotó: Agroinform.hu
Vashiányt kiváltó tényezők
A növény élettani funkciói összetettek, azokat számos tényező befolyásolja, ennélfogva egy tápelem, adott esetben a vas szerepét mindig csak a többi kísérő tényező kölcsönhatásban lehet megítélni. A növényen jelentkező vashiányklorózist kiváltó okokat a szabadföldi zöldségtermesztésben alapvetően négy csoportba sorolhatjuk.
Talajjal összefüggő tényezők:
• vasban szegény termőtalaj,
• magas összes és fiziológiai mésztartalom,
• szélsőségesen alacsony vagy magas talajkémhatás (pH),
• tápelem-aránytalanságok, ionantagonizmus,
- magas foszforszint, foszfortúltrágyázás,
- erősen meszes talajok,
- ritkán magas mangán- és réztartalom
• szélsőségesen nedves talaj és
• tömörödött, levegőtlen gyökérközeg.
A vas a földkéregben jelentős mennyiségben előforduló fém, a termőtalajok vastartalma is magas – fotó: Shutterstock
Növényi okok:
• mésztűrő képesség, mészérzékenység,
• növény egészségi állapota, kondíciója,
• oltott palántáknál kompatibilitási problémák (pl. paradicsom),
• növény erős visszametszése, túlfejlett oldalhajtások eltávolítása, erős levelezés, túlzott terméslekötődés,
• levelek elöregedéséből, egyéb károsodásából adódó funkcióképtelenség és
• erőteljes, túl gyors növekedés.
Klimatikus hatások:
• hűvös, csapadékos időjárás,
• nagy meleg és sok eső, valamint
• gyors hőmérséklet-változások.
Agrotechnikához köthető okok:
• talajművelési hibák.
Általában, mint a mikro- és félmikroelemeknél, a vas esetében sem a talaj alacsony vastartalma az elsődleges oka a vasklorózisnak, az esetek többségében egy viszonylagos hiánnyal, a vasfelvétel akadályozásával állunk szemben. A felsorolt, zöldségtermesztésben számításba jöhető okok közül a magas mésztartalmat, azaz a mész és a vas antagonizmusát és a talajok levegőtlenségét kell kiemelni mint a vashiánybetegség leggyakoribb okait.
Intenzív öntözés vagy a tenyészidőben rövid idő alatt lehulló nagyobb mennyiségű csapadék, felhőszakadás hatására (lásd az idei esztendő) az oxigén kiszorul a talajból, a ferri (Fe2+) vegyületek ferro (Fe3+) formává redukálódnak, amely formát a növény nehezebben hasznosít. Amint a talaj szellőzöttsége helyreáll, azaz elszivárog a víz, szárad a gyökérközeg, illetve fellazítják a talajt, a nehezebben hasznosítható vas forma (ferro) oxidálódik, és a növény számára könnyebben felvehető, kétértékű vasvegyületek lesznek nagyobb mennyiségben a talajoldatban.
A hajtatásban, de a szabadföldi zöldségtermesztésben is ősszel a paprikán, az uborkán, a paradicsomon gyakran tapasztalható hajtásvégsárgulás oka sokszor a túlöntözés (2. kép). A gazdák a nyári melegben alkalmazott és jól bevált vízadagokkal folytatják az öntözést, nem véve tudomást a megváltozott fényviszonyokról, nem veszik figyelembe a gyengébb napsütésből és a nappalok rövidüléséből adódó, besugárzási energia csökkenésével járó kisebb vízigényét. Ez túlöntözéshez, a gyökérközeg levegőtlenségéhez vezet.
Túlöntözés hatására bekövetkezett vashiányklorózis paprikán – fotó: Agroinform.hu
Vashiány megszüntetése
Ahhoz, hogy a vashiánybetegséget gyógyítani lehessen, pontosan kell tudni az okát, ismerni kell a kiváltó tényezőt vagy tényezőket. Az erősen meszes, 5% CaCO3-tartalmat jelentősen meghaladó talajokon termesztett zöldségfélék esetében az intenzív vashiányt megszüntetni nagyon nehéz, igazán hatásos és gyors megoldás nincs. Ilyen meszes talajokon nem tanácsos a zöldségtermesztés, különösen nem az arra érzékeny levélzöldségfélék, egyes káposztafajok vetése vagy ültetése.
Egyéb okokból adódó enyhébb klorózist műtrágyák helyes megválasztásával, levéltrágyázással mérsékelni, sőt megszüntetni is lehet. Lúgos talajokon savas kémhatású műtrágyák használata segíthet, például ammóniumszulfát (20-21% N) vagy ammóniumnitrát (34% N). Tenyészidőben jelentkező klorózis gyógyítására vagy megelőzésére számításba jönnek a vastartalmú lombtrágyák. Így a régóta alkalmazott olcsó vasgálic (vasszulfát) mellett jó hatás érhető el a sajátos szerkezetű vas-kelátokkal, vaskomplexekkel, amelyek vízoldhatóságuknak és stabilitásuknak köszönhetően talaj- és lombtrágyázásra is alkalmasak.
A talaj levegőtlenségéből adódó klorózis megszüntetése a talaj lazításával (kapálás, kultivátorozás), illetve a csapadék (belvizek) elvezetésével lehetséges. Gyorsabb és hatásosabb eredmény érhető el, mint a lombtrágyázással, ami nem jelenti, hogy a lazítást követően valamilyen vastartalmú lombtrágya nem segíti a növény gyorsabb gyógyulását.
_fill_100x75_0.jpg)
