A moly mindig is nehéz ellenfélnek számított. A technológia lényege már két évtizede is az volt, hogy pontos időzítéssel, már a tojásrakása előtt tökéletesen le kell fedni a leveleket a rovarölő szerrel. Sajnos nem lett egyszerűbb a helyzet. Több hatékony készítményt is kivontak a forgalomból és amik megmaradtak, azok sem felszívódóak. Azaz továbbra is 100%-os permetlé borítottságot kellene elérni a munkánkkal.

Ez egyre nehezebb feladat, hiszen lecsökkent a permetezésre alkalmas napok, éjszakák száma. Szelesebbé, zivatarosabbá alakult az időjárásunk. Ilyen körülmények között kellene a kifejezetten apró cseppeket eljuttatni, a lombkorona összes levelére. A környezeti változás a molyok biológiájára is hatással volt. Egy városrészen, sőt már egy parkon belül is eltérően alakulhat a hőmérséklet, a csapadék eloszlása. Időben és mennyiségükben is változatosabban rajzanak a molyok mint korábban.

Sajnos sok helyen még mindig a fák alatt maradnak a lehullott, áttelelő bábokkal fertőzött levelek. Úgy tűnik, hogy a vastag avarrétegből folyamatosan és óriási tömegben kirajzó molyok támadásától nem lehet jól megvédeni a felettük álló vadgesztenyéket.

Az okokat keresve pl. kíváncsi lennék, hogy ebben a talajközeli levélpaplanban meddig őrzik meg az életképességüket a bábok? Lehetséges, hogy ebben a komposztálódó, felmelegedő levélrétegből már egész korán is kirepülnek az imágók? Majd párzanak, tojást raknak és aknáznak már az permetezésünk előtt? Elképzelhető, hogy csak az előrejelző csapdák fogásához igazított, kétszer elvégzett permetezéssel lehetne eredményesen védekezni ezeken a helyszíneken? Egyetlen nemzedék esetében is!

A fotón látható park sétaútján egész télen söpörtek, de a rézsű jelenleg is barnállik az őszi lombtól. Szerintem itt egyetlen kezelés után nem lehet garanciát követelni a növényvédőstől.

kép

Az őszi lombtól nem sikerült megszabadulni – fotó: Zsigó György

Május elején kisebb riadalmat okoztak a kőrisek levélnyelén telepekben megjelenő, majd a gyökérnyak felé vonuló fehér viaszszálakkal borított rovarok. Dr. Némethy Zsuzsanna és dr. Haltrich Attila segítségével derítettem ki, hogy egy kőris-gubacstetű faj jelent meg az utcai fákon. A www.vmnk.hu oldalon dr. Maráczi Lászlótól pedig az életciklusát ismertem meg.

Lárva alakban telelnek át a rügyek alatt, innen vándorolnak a fiatal hajtásokra. Az alábbi fotón a bőségesen termelődő, a lakosságot zavaró mézharmatcseppeket is láthatják. Nagymértékű fölszaporodásuk esetén a lárvák elhagyják az lombkoronát és lefelé vándorolnak, a fa gyökérnyaka körül gyülekeznek (lásd az alsó fényképen). Júniustól alakulnak ki a szárnyas egyedek, amelyek a nyári tápnövényre, a közönséges jegenyefenyő gyökerére repülnek. Erről augusztusban települnek vissza a kőrisekre, ahol lerakják a tojásaikat. Amennyiben túlélik a telet, akkor legközelebb jövő tavasszal találkozunk ismét velük.

kép

kép

A molylárvák júniustól alakulnak szárnyas egyeddé – fotó: Zsigó György

Jelentős kárt nem okoznak sem a kőrisen, sem a fenyőn. Ahol mindenképpen permetezni kell, ott bármelyik közterületi rovarölő szerhez fordulhatnak: Mospilan 20 SG, DecisMega, Vektafid A. Utoljára 2014-ben találkoztam vele, ekkor a vízsugaras (slagos) lemosás is bevált.

Zsigó György, Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.