A nyári időszakot már szokásosan egy gyorsan átvonuló front – csapadékkal, lehűléssel, erős széllel – zárta le. Sokan vártuk ezt a fordulatot és annak folytatását, vagyis a csapadékosabbra váltó időszakot. Sajnos a várakozások nem teljesültek maradéktalanul.
Még jobban előtűnik a gondot okozó anomália akkor, ha az őszi időjárás 2 fontos paraméterének térképi megjelenítését egymás mellé tesszük.
A 2018-as ősz középhőmérséklete °C-ban (Az OMSZ közlése alapján)
A 2018-as ősz csapadékösszege (Az OMSZ közlése alapján)
Érdemes megfigyelni, hogy a hőmérséklet tekintetében az Alföld mennyire kiemelkedő, s ezt erősíti a Dél-Alföld még melegebb tájegysége. Ehhez társult a csapadéktérkép szerint – újra – szárazon maradt Alföld, s ismét a Dél-Alföld mutatkozik erősen veszélyeztetett területnek. Az őszi vetések időszakában, 3 hónap alatt a 200 mm csapadék sem sok, de a 60 mm egyszerűen a termelés lehetőségét biztosító vízellátottság alatt marad.
Visszatérve a hőmérséklethez, a következő kis ábra elég beszédes lehet:
Az országos havi és az évszakos középhőmérséklet eltérése a sokévi (1981-2010-es) átlagtól 2018 őszén (interpolált adatok alapján). (Az OMSZ közlése alapján)
Vagyis az ősz minden hónapja melegebb volt a sokéves átlagnál. Ebből a sorból is kiemelkedik az október hónap, nem véletlen, hogy az 1901 óta regisztrált mérések sorában a 7. legmelegebb októbernek jegyezték fel. Az egész ősz hőmérsékleti átlaga pedig 2 oC-kal haladta meg a sokéves átlagot, s ezzel az előbbi adatsorban az előkelő 2. helyet szerezte meg.
Ha már megmutattuk a tavaszi időszakra vonatkozó hosszú távú hőmérsékleti tendenciát, akkor tegyük mellé az őszi időszak rögzített értékeit bemutató diagramot.
Az országos őszi középhőmérsékletek 1901 és 2018 között (interpolált adatok alapján) (Az OMSZ közlése alapján)
Itt is egyértelműen kirajzolódik az emelkedő trend, s félő, hogy ez a jövőben egyre inkább hatással lesz a növénytermesztési adottságainkra. Ismétlődnek az aszályos időszakok, erősödnek az időjárási szélsőségek, amihez termesztett növényeink, haszonállataink s velük együtt mi is egyre nehezebben alkalmazkodunk.
A csapadék mennyiségét boncolgatva megállapíthatjuk, hogy az ősz folyamán a sokéves átlag 78%-a hullott, ami jelentős elmaradás, de ha hozzátesszük, hogy októberben alig esett a sokéves átlag 41%-a, akkor érthető a növénytermesztők panasza. Ezek az értékek azt jelentik, hogy az 1901 óta rögzített adatsorban ez az ősz a 90. legcsapadékosabb volt. (Vagyis 28 évben hullott ennél is kevesebb csapadék!) Az október viszont a 101. „legcsapadékosabb” helyen végzett, vagyis megfordítva az értelmezést a 17. legszárazabb hónapnak bizonyult.
Korábban már beszéltünk a szélsőségek megjelenéséről. Az őszi csapadék időbeli eloszlása jó példa erre:
A 2018-as ősz országos átlagban vett, 5 napos csapadékösszegei és a sokévi (1981-2010-es) átlag (mm) – az adott dátumhoz tartozó érték az addig lehullott 5 napos összeget jelöli. (Az OMSz közlése alapján)
Egyszeri ránézésre megállapítható, hogy szeptember elején kaptunk némi esőt, s november végén hullott ismét jelentősebb mennyiségű csapadék. Közte – s ez az időszak több mint 2 hónap – alig-alig esett valami.
Az ősz során az abiotikus tényezők (elsősorban a meteorológiai tényezők – a csapadék hiánya, a szárazság, a relatív meleg – okozták a legtöbb gondot a növénytermesztő szakembereknek. Az, ami jó volt a betakarításnak, nem segítette a talajmunkákat, a magágykészítést. Már a repce vetésénél jelentkeztek a gondok, s azok a kalászosok vetésénél kulmináltak. A kései vetés, a hiányos, lassú kelés, a heterogén, fejletlen állomány minden tünete és minden következménye megmutatkozott.
A növényvédelemben egy csendesebb, kevésbé terhelt időszakot éltünk át, köszönhetően a szárazságnak, de ez nem vigasz, hiszen a végső cél mégiscsak a növénytermesztés sikere.
Ilyen körülmények között csúsztunk bele a télbe. November utolsó hetében megjöttek az esős napok, amelyek akkor sokat segítettek. Decemberben is a sokéves átlag alatt maradt a csapadék mennyisége, kb. 25%-kal. Ebben az időszakban a korábban esős nyugat dunántúli térség kapott kevesebbet az áldásból, míg a keleti tájakon az átlaghoz közeli mennyiség hullott. Decemberben közepén hótakaró alakult ki, de karácsony előtt elolvadt. Aztán többször hullott több-kevesebb hó, a hideg periódusokban védte növényeinket.
A tél első hónapjának hőmérséklete a sokéves átlaghoz közelített, de a középhőmérséklet 0,8 oC-kal magasabb lett annál. A január sem hozott kemény vagy tartós fagyokat, a középhőmérséklet a sokéves átlaghoz közelített. A csapadék mennyisége is a sokéves átlaghoz hasonlóan alakult, de a térbeli eloszlása jelentős eltéréseket mutat. A Dunántúl – az északnyugati térség kivételével – kevesebbet kapott, az Alföldön az átlaghoz közeli mennyiség hullott, míg az említett Dunántúl északnyugati térsége, az Alföld délkeleti széle és a Nyírség a sokéves átlagot meghaladó mennyiségű csapadéknak örülhet.
A tél eddigi szakaszában a növényeink nem károsultak. Ahol a telelő növényállomány mégis gyenge képet mutat, ott a vetés, kelés, korai fejlődés körülményeit kell vizsgálni, valószínűleg az okok oda vezetnek vissza.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
_fill_540x300_0.jpg)
