Növényvédelmi előrejelzés: Figyeljünk a szőlőre!

Talán kicsit elfogultnak tűnik a cím, azt sugallja, hogy a szőlőskertekben nagy a veszély, sok a gond. Ez így nem igaz, de a lisztharmat és a peronoszpóra együttes jelenléte, megerősítve egy kis feketerothadással és a fejlődő szőlőkabóca-lárvákkal, mégis arra figyelmeztet, hogy különös figyelemmel vizsgáljuk az ültetvényeket, nézzük, hogy melyik károsító erősödik ebben a változékony nyári időjárásban, s haladéktalanul tegyük meg azt, amit a növényvédelmi helyzet megkíván.

A nyár első hónapjában volt részünk forróságban, s aztán július elején a várt kánikula helyett csapadék, lehűlés érkezett, s a szokatlan fordulat egészen eddig tartott. A múlt héten is sokfelé esett. A csapadék nyárias jellege azt is jelentette, hogy térben szeszélyes eloszlásban, néhol sok (50-70 mm), néhol kevés (0-15 mm) eső hullott. Ennek ellenére az ország nagy része kapott esőt, talán a Dél-Dunántúl maradt leginkább száraz. Ehhez társult egy szokatlanul alacsony hőmérséklet (3-5 ^oC elmaradás a sokéves átlaghoz képest).

A talajok felső rétege ismét átnedvesedett, növekedett a vízkészlet, s ez egyértelműen a melegigényes kapások növekedését segíti. Az események árnyoldalát jelenti, hogy a levegő relatív páratartalma általában 50-70% körül mozgott, s az esős vidékeken a növényzet nedvességborítottsága is gyakran elérte a 4-6-(10) órát is.

Most úgy tűnik, hogy lassan kilábalunk ebből az átmeneti változékony időszakból, s visszatér a szokásos helyzet, s visszatérhetnek a kombájnok is az aratáshoz. Csökken a csapadékhajlam, s emelkedik a hőmérséklet.

Átmeneti megállás után tovább halad az aratás, időarányosan jól állunk.

A károsítás már lényegesen nem emelkedik, a betakarítás megoldja a problémákat.

Feladatot ad viszont a tarlók gyomosodása. A tarlóhántás a korai gyomokat elpusztította, de az esők nyomán gyors kelés mutatkozik – s benne a parlagfű –, a tarlóápolást folytatni kell.

A napraforgótáblák már szépen mutatnak, általános a virágzás. Az Alföldön kicsit előbbre tart a növény fejlődése, a fővirágzásban van, míg a Dunántúlon inkább csak kezdődik a virágzás. Az esők kiegyenlítettebbé tették az állományokat.

A mezei poloskák betelepedése folyamatos, de még mindig legfeljebb gyenge mértékű károsítás jellemző (2-3 szúrásnyom látható a növények ~10-15%-án), az elmúlt napokban nem nőtt. Az alternáriás levél- és szárfoltosság-fertőzöttség sem változott jelentősen, de a betegség terjedése, erősödése folyamatos. Gyenge mértékű fertőzöttség jellemző általában az alsó 4 levelet érintve.

A szklerotíniás szárkorhadás elvétve észlelhető az állományokban, azonban a lehűlés és a futó záporok a kórokozó általános terjedését segítik.

A levéltetvek az ismétlődő esős periódusokban nem tudtak nagy kolóniákat kialakítani, egyelőre e kártevő nem fenyeget komoly kártétellel.

A kukorica intenzív növekedésben van, az állományok kiegyenlítődtek. Az Alföldön általános a címerhányás, a Dunántúlon e növény is párnapos lemaradásban van.

A károsítók tekintetében is eltérő helyzetet találunk kelet és nyugat között. Az Alföldön magas egyedszámban fogja a feromoncsapda az amerikai kukoricabogár imágóit, a bogarak kártétele mindenekelőtt a monokultúrás táblákon jellemző.

Amerikai kukoricabogár imágója kukoricán.

A kukoricamoly lárvakártétele eltérő mértékben mutatkozik a kukoricaállományokban, de általában magasabb fertőzöttség található, mint a Dunántúlon.

Kukoricamoly-lárvakártétel.

A gyapottok-bagolylepke lárvakárosítása szórványosan előfordul a kukoricaállományokban, míg a takácsatka előfordulása általános, tojásrakása folyamatos.

Ezzel szemben a Dunántúlon a fénycsapda fogása alapján a kukoricamoly rajzása szünetel. A megfigyelt területeken a lárvakártétel észlelési szintű. A kukoricabogár rajzása is gyenge mértékű, 4 db imágó/csapda/hét fogással.

A korai burgonyát már szedik, és a tárolási fajták gumója is növekszik, már 50% feletti méretű. Az alternáriás levélfoltosság-fertőzöttség mértéke nem változott (közepes fertőzés), de a betegség már a lomb felső zónáját is érinti. A fitoftóratünetek erősödése a kezeletlen (vagy rosszul időzített védekezés esetében) területeken kismértékben növekedett, általában közepes fertőzöttség látható, de egyes helyeken erős szintet is elért. Nagyüzemi és rendszeresen permetezett állományban továbbra is csak gyenge mértékben fordul elő a betegség. A védekezéseket folytatni kell.

A burgonyabogarak a jól időzített kezelésekkel védett táblákon foltszerűen, legfeljebb gyenge népességgel és kártétellel figyelhetők meg. A kevésbé szakszerűen védett táblákon folyamatos a kártevő jelenléte. Látni még párosodó bogarakat, különböző korú, de főleg idős lárvákat és közvetlen kelés előtti tojásokat is. A foltszerű kártétel közepes mértékűre erősödött.

A cukorrépatáblákon az esőzések hatására gyorsan nő a lombozat, s fejlődik a gyökér. A cerkospórás levélfoltosság-fertőzés kismértékben erősödött. Erős fertőzöttség csak gócokban található az állományokban. A bagolylepkelárvák gócszerű fertőzése észlelhető. Az alternáriás levélfoltosság elsősorban az idősebb leveleken mutatkozik. Mindezek után még mindig a gyomosodás okozza a legnagyobb problémát a cukorrépatáblákban.

Almában a varasodásfertőzöttség növekedett a fiatal leveleken, a csapadékos napokon újabb fertőzési ciklus indult el. Az inkubációs idő hosszabbodott, enyhe fertőzésveszéllyel kell jelenleg számolni.

Ez már legfeljebb csak léalmának lesz jó. Erős varasodás-kártétel almán.

A lisztharmat terjedése stagnáló, a szekunder tünetek továbbra is gyenge-közepes mértékűek, a védekezést folytatni kell.

Az almamoly egyedszáma csökkent a Dunántúlon, 1 db hím/csapda/hét a fogás, míg a keleti országrészen folyamatos, bár eléggé hektikus a rajzása. Az almalevél-aknázómoly rajzása szintén csökkenő, 20-22 db hím/csapda/hét fogással.

A vértetű-fertőzöttség gyenge-közepes mértékű az érintett kertekben. A levéltetű-fertőzöttség továbbra is erős, a párás, meleg körülményeket kedveli a kártevő, így meg-megújul fertőzése.

Körtén a varasodásfertőzöttség a gyümölcsön gyenge-közepes mértékű. A lombfertőzöttség nem változott az előző időszakhoz képest, gyenge-közepes mértékű. A körtelevélbolha egyedszáma minimálisra szorult vissza. Házi kertekben gyakori a körterozsda tünete.

Idén a körterozsda is sok helyen megjelent.

A csonthéjasok közül a cseresznyében és a meggyben a blumeriellás levélfoltosság okoz korai levélhullást. Ideje elvégezni a szüret utáni lombozatvédő, -fertőtlenítő kezeléseket.

A sztigminás levéllyukacsosodás kajsziban inkább a gyümölcsöket károsította, a szüret megoldja ezt a gondot. Őszibarackban ez a betegség nagyobb kárt okozott a leveleken, ott tömeges levélhullást okozott. Az érésidő figyelembevételével még mindig lehet kezelni a betegség megfékezésére. A változékony, kissé hűvös, csapadékos időjárás kedvezett a kórokozó fertőzésének, így érzékeny fajtákon a gyümölcsön is megjelent a betegség tünete.

A levéllyukacsosodás szilván is terjed, egyre komolyabb az asszimilációs felület csökkenése. Ez sajnos a termés kinevelését veszélyezteti.

Legnagyobb kárt a moníliás gyümölcsrothadás okozza a gyümölcsösökben és a házi kertekben egyaránt. Az esőzések hatására az érő gyümölcs felreped, ez kaput nyit a kórokozónak. A nagy termés miatt összeérnek a gyümölcsök, s ez gócos terjedést eredményez.

A szőlő szépen fejlődik, a fürtökön már borsó nagyságú bogyókat lehet látni, s a korai fajtákon már a színeződés kezdete (kékszőlőfajták) vagy éppen a zsendülés látszik (korai csemegefajták).

A peronoszpóra levéltünetei növekedtek, ültetvénytől függően gyenge-közepes mértékű a betegség előfordulása. Ahol késtek a védekezésekkel, ott közepes fertőzöttség jellemző. A betegség újabb tünetei fürtön is megjelentek, szintén gyenge-közepes fokozaton (6-25%), a fürtök újabb ~1-3%-án. A borsó nagyságú bogyókon megjelentek a lisztharmat tünetei is, gyenge mértékű fertőzöttség jellemző a fürtök ~1-10%-án. A betegség tünetei továbbra is legfeljebb csak észlelési szintűek a lombon.

Szőlőlisztharmat tünete bogyón.

A feketerothadás levéltünetei nem nőttek, ellenben a foltokban képződött piknídiumokból folyamatos a spóraszóródás. Ültetvényen belül, gócosan, tömeges, előrehaladott fürttünet látható. A részlegesen, teljesen száradt fürtök tünetei könnyen összetéveszthetők a peronoszpóra károsításával, különösen amiatt is, mert a peronoszpóra levéltünetei gyakoriak, míg a feketerothadásé csupán gyenge mértékű és viszonylag ritkább. Az összetöppedt bogyók a feketerothadás esetében is eleinte lilás-kékes színűek, csak a felületükön kialakuló piknídiumoktól lesznek majd egyértelműen feketék. Ezért nagyítóval vagy mikroszkóp alatt érdemes megvizsgálni a száraz fürtrészeket, mert zsendülés kezdetéig még fertőzhet a kórokozó.

Szőlőperonoszpóra-spórakiverődés bogyón.

Egyértelműen elkülöníthető a két betegség azzal is, ha megpróbáljuk a száraz bogyókat eltávolítani a fürtökről. A peronoszpóra esetében ugyanis leperegnek a bogyók, míg a feketerothadás esetében csak nagyon nehezen szakíthatók le a kocsányról.

Szőlő-feketerothadás tünete levélen.

Szőlő-feketerothadás tünete fürtön.

A koniellás fakórothadás tünetei is megjelentek a fürtökön, elsősorban házi kertekben. Az amerikai szőlőkabóca lárvakelése-fejlődése folytatódott, jelenleg főleg L3-L4-L5-ös  lárvákat lehet találni, és megkezdődött az imágók rajzása is.

A vadgesztenyelevél-aknázómoly 2. nemzedékének rajzásintenzitása lecsökkent. Az amerikai lepkekabóca fehér viaszbevonattal védett alakjai több kultúrában megtalálhatók (dísznövények, út menti fák, szőlő és sok minden más), többnyire a levél fonákán, a védekezés ellenük indokolt.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.