Egész nyáron az aszályról, a vízhiányról beszéltünk, de ahol adódtak öntözési lehetőségek, még ott is komoly gondot jelentett a vízpótlás és a zöldségnövények páratartalom-igényének biztosítása.

Szeptember elején jelentősen megváltoznak az időjárási körülmények, és nemcsak a nappali hőmérséklet csökkenéséből következően kisebb a paprika, a káposztafélék vagy a gyökérzöldségek vízigénye, a nappalok rövidüléséből adódóan is csökken az asszimiláció, és a hozzá szükséges víz felvétele.


Gyakran ezt kevésbé érzékelik a kertészkedők, de sokszor még az árutermelő, profi kertészek is figyelmen kívül hagyják, és változatlan intenzitással öntöznek, amivel – ha nem is a nyári aszályhoz hasonló mértékű, de – súlyos károkat idézhetnek elő. Kétségtelen, hogy a túlöntözés kezdeti tüneteit nehezebben lehet felismerni, mint a vízhiányét, de a túlöntözés is káros hatással jár a termésmennyiségre, és számos minőségi hibával lehet összefüggésbe hozni.

Mennyi és mitől függ a zöldségfélék vízigénye? Milyen módszerekkel is mérhető?

– tavasszal és a nyár folyamán több írást is közöltünk ezzel kapcsolatban.

A vízigény jellemzésére gyakran használt érték az evapotranszspirációs együttható (jele: ET; a kétféle vízmennyiség, a növény által párologtatott és a talaj felületéről elpárolgó vízmennyiség összege), ami jól mutatja az egyes zöldségfélék közötti jelentős különbséget, ami esetenként akár négyszeres is lehet (1. táblázat).

Eltérő tenyészidejű zöldségnövények átlagos evapotranszspirációs értéke (vízigénye)

Tenyészidő

Evapotranszspiráció (mm)

Rövid tenyészidejűek (30 nap)

~ 80

Középhosszú tenyészidejűek (60 nap)

~ 200

Hosszú tenyészidejűek (80 nap)

~ 250

Tárolási fajták, extrém hosszú tenyészidejűek (100 nap)

~ 300-350

(Ombódi, 2007 nyomán)

Más mérőszámokat is szokás használni a vízigény jellemzésére, például transzspirációs együttható (egységnyi szárazanyag előállítására felhasznált vízmennyiség) vagy vízfogyasztási együttható (egységnyi termés előállítására használt vízmennyiség).

Az öntözővíz mennyiségére vonatkozóan általánosan használt mértékegység a „mm". Jelentése: egységnyi területre kijuttatott öntözővíz-mennyiség vízoszlopának magassága. 1 liter vizet, ha 1m2-re öntünk ki, azzal 1 mm vízmagasságot érünk el. (Általánosan elfogadott érték, hogy 1-2 mm, azaz 1-2 liter/m2 víz ~1-2 cm mélységben áztatja át a talajt.)

Korszerű üvegházakban, de már intenzív szabadföldi termesztésben is a besugárzott energia alapján öntöznek. 1 J/cm2-ként 2-3 ml/m2 vizet (tápoldatot) adnak, ami a nyári hónapokban 2-4 l/m2 mennyiségnek felel meg. Műszerek hiányában a növény által mutatott tünetekre, illetve érzésünkre, tapasztalatainkra hagyatkozhatunk csak, márpedig ez utóbbiak gyakran megtévesztők lehetnek.

A nyári meleg és napfény még augusztusban is intenzív vízutánpótlást igényel a zöldségnövények esetében – szükséges lehet a napi 2 liter/m2 öntözővíz is –, de a klimatikus tényezők miatt szeptemberben gyorsan lecsökken a vízigény néhány tized literre, amit a nappali meleg és napsütés miatt alig érzékelünk. Pedig a naphossza szeptember közepére, végére 11-12 órára csökken, nem is beszélve a fény intenzitásról. Ebből adódóan lassul a növény fejlődése, tömeggyarapodása.

Látván a lassuló növekedést – nem tulajdonítva elég jelentőséget a klímaváltozásnak – sokan helytelenül a megoldást még több víz és tápanyag kijuttatásában látják, ami túlöntözéshez vezet.

Mit okoz a túlöntözés?

A túlöntözés is, hasonlóan a vízhiányhoz, számos élettani betegséget és a fejlődésben súlyos depressziót okozhat. Legenyhébb – ami még nagyobb káros következményekkel nem jár, és talán legkorábban észlelhető – a hajtásvégek kisárgulása (1. kép).

paprika

Túlöntözés jellegzetes tünete paprikán, a vashiányra utaló hajtásvég kivilágosodása – fotó: dr. Terbe István

Vagyis a fiatal levelek klorózisa, amit a túlöntözött, levegőtlen talaj okoz, ami lényegében nem más, mint egy kezdődő tápanyagfelvételi zavar (többnyire vashiány), jó figyelmeztetés az öntözés mérséklésére. Súlyosabb következményei is lehetnek a víz túladagolásának, például a paradicsomnál, a karalábénál, reteknél vagy a fejes és kelkáposztánál a termések repedése, paprikánál és paradicsomnál a fiatal terméskezdemények lehullása.

Az ödéma (vízkorság) betegség is gyakran ilyenkor lép fel. A levelek fonáki oldalán apró vízhólyagok képződnek, amelyek még magukban nem lennének igazán veszélyesek, időben észlelve, az öntözés visszafogása után visszahúzódnak, illetve beszáradnak. Nagyobb baj, ha ezek a dudorok a leveleken felrepednek, ezzel elősegítve az ősszel egyébként is gyakoribb gombás és baktériumos betegségek megtelepedését, fertőzését.

A fent említett tünetcsoportok egyikébe sem sorolható az úgynevezett üvegesedés betegség. Ilyenkor a túlzott vízfelvétel következtében áttetszővé, üvegszerűvé válik a növény szövete, azaz a levele vagy a termése. Később, októberben (hajtatott növények esetében késő ősszel és kora tavasszal) salátánál, fejes és kelkáposztánál fényszegény, párás időjárásban túlöntözés hatására jelentkezik. Az ilyen növény rendkívül érzékeny a betegségekre, termése a szedés után gyorsan meghervad, megfonnyad.