Még mindig kísért bennünket a hűvös időjárású április. Május első 10 napjában is változékony, de átlagát tekintve hűvös napok jöttek, amelyek még mindig hoztak reggeli fagyokat is. Csapadék csak nyomokban esett, csak délnyugaton alakult kicsit jobban a helyzet. Meglepőn szeles időszakkal indított a hónap, a viharos napokon fricskát mutatott a hónap áprilisnak, no meg a permetezésre készülőknek is.
Reméljük, a friss meteorológiai előrejelzés beharangozott esői valóra válnak, és mostantól 5-6 napon keresztül szinte mindennap számíthatunk több-kevesebb esőre. Igaz, a fagyosszentek napjait éljük, ennek megfelelően kicsit visszaesik a hőmérséklet, de most fagyra nincs kilátás. Elég is volt már a fagyos tavaszi éjszakákból. A csapadék és a melegedés sokat segít a termesztett növényeinknek, reméljük, lassan csökken a kb. 2 hetes fenológiai lemaradás.
Az őszi árpában várható a kórokozók terjedése
Az őszi árpa már kalászol, és alapvetően egészséges az állomány. A kórokozók már korábban megjelentek, így a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), a hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres). Ezek nedves körülmények között terjednek, ami most kevésbé jellemző. Pontosabban eddig elmaradtak a várt esők, így terjedésük megállt, vagy csak nagyon lassú. A fertőzöttség maradt a gyenge szinten. Most változhat a helyzet, a várható csapadék és melegedés meghozza ezek terjedését.
A lisztharmat (Erysiphe graminis) fertőzöttség lassan emelkedik, a növekedésben levő növényállomány belsejében kedvező körülményeket talál a kórokozó. Nagyobb gondot okozhat a vetésfehérítő bogár (Oulema spp.). Már nemcsak az imágók, hanem a kelő lárvák is károsítják a leveleket. A kezdeti erőteljes imágóbetelepedés kicsit megtorpant, így most átlagos népesség, illetve lárvatömeg várható.
Ez már hámozgat – vetésfehérítő bogár lárvája – A szerző felvétele
Az őszi búzában a vetésfehérítő bogárra kell figyelni
Az őszi búzánál csak kis eltéréseket kell feljegyezni. Az állomány a szárat neveli, tájegységtől függően1-2-3 nódusznál jár. A betegségek közül e kultúrát a hálózatos levélfoltosság helyett inkább a fahéjbarna foltosság (Pyrenophora tritici-repentis) fertőzi, de az is csak gyenge szinten van jelen.
A búza esetében a növekvő zöld tömeg erőteljes vonzó hatást gyakorol a vetésfehérítő bogárra (Oulema spp.), figyelni kell annak mennyiségére és a lárvák megjelenésére. A védekezés most még – amikor a lárvakelés épp csak megkezdődött – nem indokolt, de a kelés fokozódásával be kell avatkozni.
A repcevirágok mennyisége elmarad a várakozásoktól
A repce teljes virágzásban pompázik. Még mindig hozza új hajtásait, rajta a virágokkal. Ennek ellenére az elágazások száma, a virágok mennyisége elmarad a várakozásoktól. Eleinte – valószínűleg a hideg hatására – rosszul kötött becőkezdemények jelentek meg a sziromhullás után. Most láthatólag kötött becők nevelik a magot.
A kártevők közül a fénybogarak (Meligethes aeneus) jelen vannak, de tömegük elmarad a betelepedéskor előrevetített szinttől, és a fenológiából fakadóan kártételük is csökken. Most a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) népessége és kártétele igényel figyelmet.
A kártevő rakja tojásait a becőkezdeményekbe, ami önmagában is elég kárt okoz, de ha hozzávesszük a másodlagos kárt, amit a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) tojásrakása okoz a korábban megszúrt becőkbe, már határozottan védekezni kell a kártevő ellen. Az utóbbi kártevő kisebb számban van jelen a táblákon, de népessége emelkedik. A kórokozók visszaszorultak e kultúrában. Az esős idő hozhat ebben változást.
Milyen állapotban van a napraforgó és a kukorica?
A napraforgó kelése már általános, de a növények fejlődése továbbra is vontatott. Szikleveles, 2 valódi leveles növényeket láthatunk a táblákon.
Szépen kisorolt a napraforgó – A szerző felvétele
A barkók (Tanymecus palliatus) már felfedezték a kis növényeket, betelepedésük tart. Reméljük, az esők és a melegedés kedvező állapotot teremt a gyors növekedéshez, így hamar kinő a növény a kártevők foga alól.
A barkók már felfedezték a napraforgó kis növényeit – A szerző felvétele
A kukorica vetése is a végén jár, már sorolnak a táblák. Még a múlt héten is fázós képüket mutatták a kis növények. Sok helyen a száraz, kemény talajból alig tudnak előtörni a kis növények. A barkók (Tanymecus dilaticollis) e kultúrában is megjelentek, táplálkoznak, ami az amúgy is csekély levélfelületet tovább csökkenti. Újabb kártevő jelentkezett, sok helyen mutatták, fotóval dokumentálták, hogy a szaporodó vaddisznóállomány milyen kárt okoz, amikor végigmegy a vetett soron és kitúrja a magot.
Jelentős a lisztharmatfertőzés az almában
Az almafák a virágzás végén járnak, bár északi tájainkon még teljes virágzás is látható. Sajnos a kései fagyok okoztak kötődési gondot. Kártevők közül az alma-bimbólikasztó (Anthonomus pomorum) kezd az utóbbi években felszaporodni, s ennek megfelelően az idén is kárt okoz. Már láthatóak az elszáradt, rozsdabarna virágok. A kártétel gyenge mértékű, de egy alapban is hiányos kötődésű évjáratban ez is veszteség.
Az a bizonyos rozsdavörös beszáradt virág – alma-bimbólikasztó-kárkép – A szerző felvétele
És itt az elkövető – alma-bimbólikasztó lárvája – A szerző felvétele
A lisztharmat (Podoshaera leucotricha) primer fertőzése még mindig jelentős. Helyesen jár el, aki most megfékezi a betegség terjedését, a fizikai eltávolítás és a kontakt szerekkel végzett kezelés még időben megállítja a kórokozó újabb fertőzését. Az esőket követően várhatóan erősödik a szekunder fertőzések mértéke, erre készülni kell.
Az almafalisztharmat primer tünete még mindig ott van, s indítja a szekunder fertőzést – A szerző felvétele
A varasodás (Venturia inaequalis) eddig kevésbé lépett fel, bár többször is a kórokozónak kedvezett az időjárás. A kórokozó aszkospóraszóródása már régen megkezdődött, de a szárazodó körülmények és a hideg miatt csak helyenként és kisebb mértékben jelent meg a betegség tünete. A tűzelhalás-betegség (Erwinia amylovora) eddig nem lépett fel, s ha nem lesz másodvirágzás (mindig van valamennyi), akkor a virágzáskori fertőzést megúszhatjuk.
A kártevők közül az almamoly (Cydia pomonella) relatíve későn jelent meg, de az elmúlt héten már 5 imágót fogott a csapda. A melegedő időjárásban a népesség gyors emelkedésére kell számítani. A levélaknázó molyok már korábban megjelentek, de a kártevőtömeg nem emelkedett jelentősen.
A levéltetvek (Aphididae) kezdenek minden kultúrát meghódítani, ilyen szemmel is kell a fákat ellenőrizni.
Bajban vannak a csonthéjasok
Még mindig bajban vannak a csonthéjasok és a csonthéjastermesztő kertészek. A kajszi mellett az őszibarackon is mutatkozik – szerencsére itt kisebb mértékű – fagykár. Nehezen értelmezhető, hogy az őszibarackon a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) a hűvös, kevés csapadékot, nedvességet is adó időszakban nem jelent meg, majd ezt követően, a melegedés időszakában szinte robbant. A kis hajtások 30-50%-a is fertőzött nem kezelt kertekben. Tekintetbe véve a lassú fejlődést, a kis lombozatot, ez súlyos kárhoz vezet, a fa legyengül.
Alig van kis hajtása az őszibaracknak, de a tafrina teljesen tönkreteszi – A szerző felvétele
Szintén az őszibarackon jelent meg – a kajszi után – a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae). Még csak kezdődik a fertőzés, de érdemes figyelni a folyamat előrehaladását s időben kezelni a kártevő ellen.
Az aktuális „csúnya képet” a meggyfákon láthatjuk. A kezeletlen fákon totális a moníliás (Monilinia laxa, M. fructicola) fertőzöttség, ami a virágok és hajtások teljes mértékű leszáradását okozza. Sajnos ez a fa pusztulásához vezet. Ez csak arra példa, hogy mit tud tenni a kórokozó védekezés nélkül. Természetesen a kezelt fákon, ültetvényekben sokkal kisebb a kár, de 10-20%-os tünet általánosan megtalálható. A cseresznye is érintett, de ennél a virágzáskori fertőzés kisebb mértékű.
Súlyos moníliakár meggyen – A szerző felvétele
A cseresznye gyümölcskezdeménye már elérte a zöldborsószem-nagyságot, kezdeni kell a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) elleni kezeléseket. A kirakott sárga lapos csapdák még nem fogták meg a napozó imágókat, így pár napot még várhatunk.
Virágzik a dió, reméljük, az időjárás támogatja a kötődést.
Virágzik a dió – A szerző felvétele
A gyümölcsmolyok közül a szilvamoly (Grapholita funebrana) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) repülése szinte megugrott a melegedés hatására, a korábbi 10 db/hét értékről 40 db/hét értékre.
A szőlőskertekben a fakadó, kishajtásállapothoz közelítő tőkék adnak biztató képet. Kendermagbogár (Peritelus familiaris) kártétel kevésbé tapasztalható, s az atkák (levélatka – Calepitrimerus vitis, szőlőgubacsatka – Eriophyes vitis) sem okoznak tüneteket egyelőre. A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) viszont repül, a csapda 10-15 közötti számban fog.
A körte elrúgta néhány virágát – A szerző felvétele
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_540x300_0.jpg)
