Hogy lesz jobb a paradicsomtermés? Mindent a növekedésszabályozásról!

A hajtatott paradicsom termőfelülete az utóbbi években lényegesen nem változott, megközelítőleg 400 hektár, az előállított termésmennyiség 130-135 ezer tonna körül mozog. Bár az utóbbi években üzembe helyeztek néhány korszerű üvegházat, ennek ellenére a terület lényegesen nem változott, mivel több kis légterű fólia alatt, korszerűtlen technológiával üzemelő gazdaság megszűnt, versenyképtelennek bizonyultak a technikailag jól felszerelt, nagyobb üzemekkel szemben.

Helyzetkép, technikai és technológiai lehetőségek a környezeti tényezők szabályozására

Az ágazatban megfigyelhetőek jelentős technológiai fejlesztések, a külföldi tapasztalatok és újítások adaptálása (termesztőlétesítmények, gépesítés), továbbá említést érdemelnek a pótmegvilágítás és a vegyszermentes növényvédelem területén végzett kísérletek, a hozzájuk kapcsolódó gazdasági számítások és elemzések. Változik a termékszerkezet is.

A fogyasztók részéről a különleges minőségek iránt jelentkező egyre nagyobb igényt (koktélparadicsom, fürtös fajták, cirmos és sárga színű bogyók stb.) próbálja a termesztés is követni.

A fogyasztók részéről a különleges minőségek iránt jelentkező egyre nagyobb igényt próbálja a termesztés is követni – fotó: Pixabay

Az elmúlt években történt jelentős külföldi technikai fejlesztések következtében egyes országok paradicsomhajtatása (pl. Lengyelország, skandináv államok) várhatóan további konkurenciát jelenten, de leszámítva a téli és a kora tavaszi időszakot – amikor az import továbbra is dominálni fog az ellátásban –, a késő tavaszi és nyári, illetve a kora őszi időszakban már kevésbé lesz hatása a hazai piacra. Prognosztizálható, hogy az egyre élesebb hazai konkurenciaharcban elavult módszerekkel, kis légterű fóliák alatt termesztők továbbra sem lesznek képesek a költségeket olyan mértékben leszorítani, hogy versenyezni tudjanak az 50-60 kg/m² termésátlagot produkáló, vízkultúrás termesztést folytató üzemekkel.

Még mindig számottevő azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek később ültetnek, azaz saláta, retek vagy karalábé után hajtatják a paradicsomot, és termésátlagaik nem érik el a 25-30 kg/m² mennyiséget (országos átlag 32,5 kg/m²). Kétségtelen, hogy ezekben a gazdaságokban is sokat javult a technológia színvonala, és köszönhetően a korszerű fajtáknak, valamint a nagyobb higiéniai fegyelemnek, egyre kevesebb növényvédelmi problémájuk jelentkezik.

Tekintettel arra, hogy a szabadföldön a friss, étkezési célra történő paradicsomtermesztés gyakorlatilag megszűnt, ezeknek a gazdaságoknak továbbra is szerepük lesz a hazai paradicsomellátásban, de versenyképességük és jövedelmezőségük romlani fog.

Ahhoz, hogy a paradicsom termőképessége hosszú ideig fenntartható, azaz a tenyészidő elnyújtható, valamint a piac elvárásainak megfelelő minőség biztosítható legyen, pontosan kell szabályozni a növény növekedését, fenntartani az ideális vegetatív-generatív egyensúlyt.

A szabadföldön a friss, étkezési célra történő paradicsomtermesztés gyakorlatilag megszűnt – fotó: Shutterstock

Kérdés: milyen lehetőségei vannak a termesztőnek a fejlődést irányítani?

Növekedésszabályozás szempontjából alapvető kérdés a fajta jellege: generatív, azaz intenzív virág- és termésképzésre hajlamos, vagy vegetatív, azaz inkább erős szár- és lombképződést mutat. Ismerete nélkülözhetetlen, csak ennek birtokában választhatjuk meg helyesen a fejlődési egyensúlyt befolyásoló tényezőket, amiket általában kettő, illetve hat csoportba szokás sorolni:

• környezeti tényezők:
o klímaszabályozással kapcsolatos eljárások,
o öntözéshez és vízellátáshoz kötődő megoldások,
o tápanyagellátással kapcsolatos lehetőségek, illetve

• technológiai megoldások:
o fitotechnikai módszerek,
o agrotechnikai beavatkozások és
o vegyszerek (hormonhatású szerek) alkalmazása.

A klímaszabályozással kapcsolatos módszerek nagy előnye, hogy igen gyorsan és hatékonyan alkalmazhatók, bár ennek mindig határt szab a termesztőlétesítmény technikai színvonala és felszereltsége. A kiegyenlített, 24 órás, magas, 22 °C feletti léghőmérséklet a lombnövekedést segíti, az ennél alacsonyabb értékek (20 ⁰C alatti) a virágzást generálják.

A nappali és az éjszakai hőmérséklet differenciája szintén hatással van az egyensúlyra, nagyobb eltérések a virágzást serkentik, míg a kisebb különbség tartásával – egyenletes hőmérséklet biztosításával – a lombozat növekedését segítjük.

Palántakorban a hőmérséklet a fürtszövet differenciálódására is hatással van. Magasabb hőmérsékleten valamivel később fognak az első virágfürtök megjelenni, ugyanakkor a későbbi fürtök minőségére a meleg kedvezően hat. Megfelelő fényviszonyok esetén, 20-25 °C-on a legjobb a terméskötődés, ami adódik abból is, hogy ilyen hőmérsékleten a leggyorsabb a pollentömlő növekedése.

Virágzás idején, alacsonyabb hőmérsékleten öreges lesz a bogyó, ami elsősorban a többrekeszű fajtákon kívülről, gerezdesedés formájában figyelhető meg. 10 °C-nál nagyobb napi hőingadozás óriás (nagy virágszámú) fürtök képzését generálhatja (lásd az alábbi képen), valamint a betegségek kialakulása szempontjából kedvező párakicsapódásához és glutációhoz vezet.

Nagy napi hőingadozás az ideálisnál nagyobb fürtök képződését eredményezi, az ilyen fürtön nem képes a paradicsom a bogyókat kellő nagyságúra kinevelni – A szerző felvétele

Azokban az üvegházakban, amelyekben a hőmérséklet könnyen és pontosan szabályozható, az optimális hőmérsékleti értéket a besugárzás folyamatos mérésével, a fényviszonyok függvényében határozzák meg. Kézi vezérlésű szellőztetés esetén az alábbi táblázat alapján javasolt a léghőmérséklet szabályozása.

Termőfejlettségben lévő paradicsom számára optimális nappali léghőmérséklet a fényviszonyok függvényében

Vízkultúrás termesztésben a mért besugárzástól függően tápoldatoznak és öntöznek, 1J/cm² energia esetén, 2-3,5 ml/m² mennyiségű tápoldatot, illetve vizet juttatnak ki, ami irányadó lehet a talajon termesztő gazdák számára is.

Az éjszakai és nappali hőmérséklet-különbséget a technológiák 2-7 ⁰C-ban jelölik meg, téli hajtatás során kevesebb, nyáron nagyobb napi különbség tartása indokolt. Éjjel az asszimilációval ellentétes folyamat, a disszimiláció, azaz a légzés zajlik, mely üteme a hőmérséklet emelésével növekszik. Túl intenzív légzés során – azaz magas éjszakai hőmérsékleten – túl sok cukor bomlik le, a növény „felemészti” magát. De káros hatása van a magas éjszakai hőmérsékletnek a virágzásra és a terméskötődésre is.

Napkeltét követően veszélyes a hőmérséklet hirtelen emelése!

A gyorsabban átmelegedő levélzet megindítja a vízszállítást, „jelzést ad a gyökérnek”, de a lassabban melegedő bogyó még merev, rugalmatlan, nem képes a víznyomásnak ellenállni, ezért megrepedhet. A tavaszi időszakban gyakran tapasztalható hajtáscsúcs-vékonyodás is erre, a hirtelen változásra vezethető vissza. A fokozatos melegítés – akár fűtés vagy szellőztetés formájában – vastagabb csúcsi hajtást, fejlettebb fürtöket és rövidebb ízközöket eredményez.

Az elmúlt években tapasztalható gyakori hőség (32-35 ⁰C fok felett) hatására már lassul az asszimiláció, rosszabbul köt a növény. A bogyókon a káliumhiányra emlékeztető sárgás barna karima jelenik meg a csészelevelek mentén, ugyanis 32 ⁰C felett a színanyag (likopin és a karotin) képződése leáll, és fakó vörös, inkább sárga vagy barna színt adó flavonoidok alakulnak ki.

Gyakori szellőztetés a virágképződést generálja, a ritkább a lombnövekedésnek kedvez. Bár a szén-dioxid mesterséges szabályozása a kisebb légterű, talajos fóliákban ritka, de ahol ez megoldható, ott a magasabb (500-1000 ppm) értékek tartásával a virágzást, alacsonyabbal (300-400 ppm), azaz a természetesközeli értékkel a lombképződést serkenthetjük.

A levegő páratartalma számos formában hat a fejlődés egyensúlyára, a termés minőségére. A száraz levegő a virágképződést, a párás környezet a lombosodást erősíti. A páratartalom szélsőséges értékei a termés kötődését rontják, túl alacsony pára esetén nincs szekrétumkiválása a bibének, nem tapad eléggé rá a pollen, ugyanakkor nedves, párás környezetben a virágpor csomósodik, nem repül, nem is beszélve a gombás és a baktériumos betegségek fellépésének fokozott veszélyéről.

Nem árt megemlíteni a léghőmérséklet szabályozása mellett a talajhőmérséklet jelentőségét is, ami a gyökér működésén keresztül befolyásolja a víz- és a tápanyagfelvételt. Holland kertészmondás: „Hideg fej és meleg láb.” Azaz a talajban legyen inkább meleg (18-20 ⁰C), mint az üvegház légterében.

Vízellátással ott tudjuk a fejlődés irányát hatásosan és gyorsan szabályozni, ahol kicsi a gyökérrögzítő közeg tömege, illetve térfogata (pl. konténeres termesztés, vízkultúrás hajtatás, tápkockás és cserepes palántanevelés). Nedves közeg esetén a vegetatív fejlődés erősebb, míg a szárazabb talaj a virágképződést generálja.

Nedves közeg esetén a vegetatív fejlődés erősebb, míg a szárazabb talaj a virágképződést generálja – fotó: Shutterstock

Csepegtető öntözés esetén is jól lehet a virágzás és a lombképződés arányát egy határig szabályozni. Ha ritkábban, de nagyobb adaggal öntözünk (tápoldatozunk), a generatív hatást fokozzuk, gyakori és kisebb adagok kijuttatásával elérhetjük, hogy a talaj nedvessége kiegyenlítettebb, ilyen esetben a lombképződést segítjük.

Napfelkelte után kb. 2 órával kezdjünk öntözni, és napnyugta előtt szintén kb. két órával korábban fejezzük be.

Későbbi indítással és korábbi befejezéssel a generatív jelleget fokozhatjuk.

A tápanyag-adagolással (időzítés, arány, töménység) – a fejtrágyázás alkalmával – hatásosan beavatkozhatunk a fejlődés irányába. Ez esetben is, mint az öntözésnél, jobb hatásfokot a kisebb talaj-, illetve közegtérfogaton termesztett paradicsom esetében (konténeres és vízkultúrás hajtatás) tudunk elérni.

Termésszedés időszakában, amennyiben a nitrogén:kálium aránya 1:1,4 és 1:1,7 között van, kiegyenlített a növekedés, de ha a nitrogént megemeljük (pl. 1:1,2), lombra fog nőni a paradicsom. Ellenkező esetben (1:1,7-1,8 feletti káliumaránnyal) a virágzást serkentjük, de egy határon túl a káliumnak a nitrogén rovására történő növelése a bogyók elaprósodásához vezethet.

A töményebb tápoldat (magasabb EC) a virágzást serkenti. 4-4,5 mS/cm felett generatív jelleg erősödik, míg 3-3,5 mS/cm alatt a lombnövekedés fokozódik.

A fitotechnikai módszerek közül a paradicsom esetében első helyen a terméskötődést segítő eljárásokat kell megemlíteni, amellyel rossz környezeti feltételek mellett (fényhiány) biztosíthatjuk a bogyóképződést. Ugyan az árutermelő gazdaságok döntő többsége poszméheket használ a beporzáshoz, de vannak kisebb gazdaságok, ahol egyszerűbb mechanikai módszereket, így a növénytartó huzalok ütögetését vagy a fürtkocsány vibrátorozását alkalmazzák. Késő tavaszi hónapokban az ilyenformán történő beavatkozásnak kisebb a jelentősége, mint télen vagy kora tavasszal, de a biztos kötődés érdekében ekkor is célszerű végrehajtani.

Nagy fürtök és gyenge lombozat mellett aprók maradnak a paradicsom bogyói. Ilyen esetben a sok kézimunkát igénylő, kissé durvának mondható beavatkozásnak számító fürtcsonkítás (ollóval vagy késsel a fürt egy részét eltávolítani) elkerülhetetlen.

Gyakori tekergetéssel, azaz a szár zsineghez történő igazításával, a zsinegre történő tekeréssel némi módon a generatív jelleg erősíthető, míg a szárvezető klipsz alkalmazása esetén – mivel kevesebbet kell a növényt bolygatni – a lombozat növekedését segítjük.

Agrotechnikai módszerek közül említést érdemel a gyökerek megszaggatása. Noha egy meglehetősen drasztikus megoldás, de az erős vegetatív növekedés ilyenformán gyorsan megállítható. A kapálás (horolás) mélységével szabályozhatjuk a beavatkozás mértékét.

A talajtakarás – amit gyakran sötét színű fóliával oldanak meg – a gyomosodás megakadályozása mellett a talaj melegedését segíti, és megakadályozza a talaj kiszáradását. Az így kialakuló, kiegyensúlyozottabb nedvességtartalom a lombnövekedést fokozza.

Hormonális hatású szerekből egyre kevesebbet használnak a termesztők, holott virágzás indukálására, terméskötés elősegítésére kiválóan alkalmasak. Ennek fő oka a vegyszerrel, mindenekelőtt a hormonális anyagokkal kezelt termékekkel szembeni fogyasztói idegenkedés.

Kétségtelen, a hormonális készítmények hatásosak, de használatukkal kapcsolatban a fent említetten kívül van más gond is. Egyrészt rendkívül pontos adagolást igényelnek, másrészt a fajták eltérő mértékű érzékenységet mutatnak, és különböző formában reagálnak használatukra. Arról nem is beszélve, hogy a hatásukat a környezeti tényezők is módosítják. Könnyen túladagolhatók (lásd az alábbi képen), ugyanakkor ha nem kapja meg a növény a szükséges dózist, elmarad a hatásuk.

Hormonális szerek egyik mellékhatása a bogyók gerezdesedése és torzulása – A szerző felvétele

A fejlődés és növekedés irányításához, a generatív-vegetatív egyensúly fenntartásához számos lehetőség van a termesztő kezében, de pontos receptet adni nehéz, mert annak kiválasztását és alkalmazás módját minden esetben az adott körülmények figyelembevételével a gazdának kell eldönti!