Sok a kérdés a paradicsom fejtrágyázásával kapcsolatban – de mi válaszolunk

A „talajos” paradicsomtermesztők döntő többsége enyhén fűtött vagy fűtés nélküli fóliák alatt hajtat, ebből adódóan a palánták kiültetése március végén, április elején esedékes, szemben a hosszúkultúrás hajtatókkal, akik kőgyapoton vagy kókuszroston termelnek, már az év elején kirakták a növényeket, és most folyamatosan szednek.

Egyszerűnek tűnik: 1 tonna paradicsom megneveléséhez 3,5–5 kg nitrogén (N), 0,7–1 g foszfor (P), 7–8 kg kálium (K), 4,5–5 kg mész (Ca) és 1–1,2 kg magnézium (Mg) szükséges. Ugyanilyen tekintetben némi eltérés van a téli és a késő tavaszi, nyári időszakban nevelt növények esetében, hosszú nappalok idején magasabb a bogyó szárazanyag-tartalma, mint a fényhiányos téli hónapokban, ilyen tekintetben a fajták között is mérhető a differencia (determinált, folyton növő, cherry, húsparadicsom stb.), ettől függetlenül érdemes ezekből az értékekből kiindulni.

Ha el is fogadjuk a paradicsom fajlagos tápanyagigényének sarokszámit, még számos további kérdés vetődik fel a fejtrágyázás kivitelezése során. Vegyük ezeket sorra!

Kiegyensúlyozottan táplált paradicsom.

A legfontosabb szempont – függetlenül attól, hogy talajon, konténerben, vödörben termesztünk vagy vízkultúrás hajtatást folytatunk – a növény generatív-vegetatív egyensúlyának fenntartása. Azaz a virágok, bogyókezdemények, termések túlsúlya ne akadályozza a szükséges asszimilációs felület kialakulását, és fordítva, a nagy lombozat ne okozzon rossz virágkötődést és terméselrúgást!

Ezt az egyensúlyt az öntözéssel, a tápoldatozással jól tudjuk szabályozni, nagyon könnyen az izolált termesztésben (vízkultúrában, konténerben vagy vödörben), sokkal nehezebben talajon történő hajtatás esetén. (Ott is könnyebb a homokon, nehezebb a kötöttebb talajon, ahol nagyobb a talaj tápanyag- és vízmegkötő képessége.)

Mikor kezdjük a fejtrágyázást (napszak és fejlettség)?

A kezdésre vonatkozó általános tanács, hogy napkelte után kb. 2 órával indíthatunk és naplemente előtt kb. 2 órával tanácsos növényvédelmi okok miatt az öntözést (tápoldatozást) befejezni. Borús időjárás esetén célszerűbb valamivel korábban, 3 órával előbb abbahagyni. Túl korai indítással a bogyórepedést kockáztatjuk, a későn befejezett tápoldatozással, öntözéssel növeljük a gombás és baktériumos betegségek megjelenésének valószínűségét.

A palánták ültetését alapos beöntözés (beiszapolás) kövesse, ami akár 5 mm-t is meghaladó, gyakran 10 liter/m²-es öntözést is indokol. Ezt követően kevesebbet kell öntözni, és a tápoldatot is célszerű visszafogni, aminek kettős magyarázata van:
• a fiatal növény kisebb vegetatív tömege lényegesen kevesebb vizet igényel, a lombfelület még csak mérsékelt mennyiséget párologtat,
• túl nedves körülmények között a virágzás később indul meg, rosszabb a megtermékenyülés. (Ilyen növénynek a hajtása sokkal világosabb az idősebb levelekhez képest.)

A tápoldatozás gyakoriságát alapvetően az öntözési mód határozza meg.

Milyen gyakran adjuk a fejtrágyát, milyen gyakorisággal tápoldatozzunk?

A tápoldatozás gyakoriságát alapvetően az öntözési mód határozza meg, és mivel hajtatásban szinte kivétel nélkül csepegtető rendszeren keresztül öntöznek, illetve tápoldatoznak, lehetőség van az egészen gyakori, akár napi többszöri tápanyag-kijuttatásra. (Laza homoktalajon, továbbá napos időben, nagyobb terhelés esetén tanácsos gyakrabban és kisebb adagokkal öntözni és tápoldatozni, míg kötöttebb talaj esetén ritkábban.)

Amennyiben folyamatosan nedvesen tartjuk a talajt, elősegítjük a lombozat és a szár növekedését, ugyanakkor ritkább öntözéssel, a talaj nedvességtartalmának változtatásával a virágok képződését, a termések kötődését fokozzuk.

Kell-e a tápanyagarányon a tenyészidő folyamán változtatni?

Tekintettel arra, hogy a paradicsom a tenyészidő folyamán, az egyes fenológiai fázisokban más-más arányban igényli a tápanyagokat, érdemes a tápoldat összetételét ennek megfelelően változtatni (1. táblázat).

A hajtatott paradicsom esetén alkalmazandó tápoldat-összetétel az egyes fejlődési szakaszokban.

Különösen figyelni kell a nitrogén és a kálium arányára a generatív és vegetatív egyensúly, illetve a kálium, magnézium és kalcium arányára a csúcsrothadás-betegség miatt.

Milyen töménységű tápoldatot használjunk?

A paradicsom ugyan nem egy sóérzékeny növény, de a tápoldat töménységével jól szabályozható a növény fejlődése. Töményebb oldat a virág- és a termésképzés irányában indukálja a fejlődést, a hígabb oldat a lombozat (szár és levél) növekedését segíti.

A tápoldat töménységét (EC-t) három tényező határozza meg:
• a víz minősége,
• a tápoldatkészítéshez használt műtrágyák sóindexe és
• a feloldott (bekevert) műtrágya mennyisége.

A három tényezőből adódó EC-érték megközelítőleg 3,5-4 mS/cm között legyen. A haragos zöld levelek az optimálisnál töményebb, a túl világos hajtások híg tápoldatra utalnak. Nyáron a nagy melegben mindig hígabb tápoldatot használjunk.

Kell-e változtatni a tápoldat mennyiségét az időjárás függvényében?

A paradicsom által hasznosított víz-, illetve tápoldatmennyiség alapvetően függ az időjárástól. Téli hónapokban alig éri el naponta a 0,1-0,2 liter/növény mennyiséget, míg júniusban, a leghosszabb nappalok idején 2-3 liter/növény is lehet a párologtatás. Jól műszerezett gazdaságokban a tápoldat fogyását a fénybesugárzáshoz igazítják, és 1 J/cm² esetén 2-3 ml/m² tápoldatot csepegtetnek ki. Ezenkívül párásítani is kell, ami a késő tavaszi, nyári  napokon további napi 2-3 liter/m² vízfelhasználást jelent.

Milyen jelzéseket ad a növény, ha jól vagy rosszul tápoldatozunk?

Szokás mondani, hogy a növény beszél, jelzi, ha valami számára kedvezőtlen, csak a jelzéseit ismerni, a nyelvét érteni kell. A tápoldat töménységével kapcsolatosan a világosabb levélzet híg oldatra, a sötétebb túl tömény oldatra utal. A fő tápelemek (N, P és K) hiánya az alsó leveleken mutatkozik klorózistünet formájában, a magnéziumhiány valamivel feljebb, az alsó-középső leveleken. A mikroelemek (Mn, Zn, B, Fe) a hajtásvégeken okoznak pókhálószerű sárgulást, a kalcium hiánya a bogyókon jelentkezik az ismert csúcsrothadás-betegség tüneteivel. Ha túl száraz a levegő, kanalasodnak a levelek, borús időben, magas páratartalom esetén az ödéma tünete lelhető fel a levelek fonáki oldalán.