Talajszikesedés a zöldségtermesztésben – okok és megoldások

A károsan magas talajsótartalomra eltérő formában, módon és mértékben reagálnak a zöldségfélék, reakciójuk, tüneteik sok esetben különbözőek:

• A magas EC kedvezőtlenül hat a csírázásra, a kelésre. A csírázás elhúzódik, súlyos esetben a mag elfekszik, a kelés elmarad. Különösen az apró, egyébként is lassan csírázó olajos magvaknál figyelhető meg a jelenség (pl. sárgarépa, petrezselyem, zeller, kapor stb.).

• Kifejlett növényeken, de a palánták esetében is megfigyelhető a gyökereken. Elsősorban a hajszálgyökerek pusztulása jelzi, a gyökerek megbarnulnak, szárazak, ellentétben a mészhiánnyal és néhány növényi kórokozó által kiváltott betegséggel, amikor ugyan barnák, de vizesek, nyálkásak. Palántázottak esetében a növény tartósan a hervadás jeleit mutatja, a tápkockában és cserépföldben viszonylag egészségesek a gyökerek, viszont a palántanevelő földet nem képesek elhagyni, a talajt átszőni.

• Lassú hosszanti növekedés, csökött fejlődés. Jellemző a vékony szár és a rövid ízközök, továbbá a lankadás.

• A levélzet alakja és színe is megváltozik. Haragoszöld levélzet, a fajtára jellemző leveleknél kisebb levéllemez-felület, egyes fajoknál keskenyebb és hosszabb levéllemez (megnyúlt levelek). A levelek kezdetben a hajtáson mutatnak sötét színezetet, később a tünet az alsóbb levelekre is átterjed. Egyes fajoknál a haragoszöld levélszíneződés mellett – amennyiben a sótartalom nem csökken, a talajoldat nem hígul – a levélszéleken éles határral élénksárga csíkok is mutatkozhatnak (pl. uborka, paprika, 1. ábra).

Uborka esetében a magas talajsótartalom a levélszéleken egy világos sáv kialakulást okozza – A szerző felvétele

Megjelenhet a levélpödrődés, fonák irányba kanalasodás (pl. paradicsom, uborka), a tünetek inkább az idősebb leveleken mutatkoznak.

• Kényszerérés. A bogyótermések idő előtt (még kifejletlen állapotban) kezdenek színesedni, a színesedés nem egyenletes (2. ábra).

Magas sótartalom következtében fellépő kényszerérés és csúcsrothadás paprikán – A szerző felvétele

• A magas sótartalom akadályozhatja más elemek növénybe jutását, a növényen belüli mozgásukat (ionantagonizmus jelenség). Ez esetben nem a sótartalom, hanem az adott elem hiánytünetei mutatkoznak (pl. paprikánál és paradicsomnál csúcsrothadás-betegség, salátánál rand betegség, ami a kalciumhiány jellegzetes tünete stb.).

Egyszerű lenne, ha a tünetek egy adott sókoncentráció mellett (EC-érték esetén) mutatkoznának. Az ilyen, egyébként jól mérhető értéket nagymértékben módosítják a talajtulajdonságok, pl. kötöttség, humusztartalom, és mindenekelőtt a talaj nedvessége. Szárazabb talajon egy alacsonyabb EC-érték mellett (pl. 1 mS/cm) már jelentkezhetnek a tünetek, bőséges vízellátás mellett viszont nagy leveleket fejleszt a növény (buja fejlődés), de felsorolt szimptómák nem tapasztalhatók.

A zöldségféléket szokás sóérzékenységük alapján csoportosítani, de a fentiekből adódóan az egyértelmű kategorizálás nehéz, szinte lehetetlen, mert a termesztett fajok közül vannak, amelyek a csírázáskor, vannak, amelyek későbbi fenofázisban mutatják a sókártétel tüneteit, nem is beszélve arról, hogy egy-egy fajon belül is lehet különbség a fajták között. Fiatal korban, palántaként érzékenyebbek a növények, mint kifejletten. A környezeti tényezők is befolyásolják a reakció mértékét.

A zöldségfélék általában sóérzékenyek. Van felosztás, ahol három kategóriát (sótűrők, közepesen sótűrök és sóra érzékenyek), és van, ahol négyet (sótűrők, közepesen sótűrők, közepesen sóérzékenyek és nagyon sóérzékenyek) különböztetnek meg.

”Sótűrők” vagy sóra kevésbé érzékenyek: paradicsom, tojásgyümölcs, káposztafélék (kivéve a brokkoli és a karfiol), hegyes paprika, borsó, zeller, paszternák, cékla, csemegekukorica.

Közepesen sóérzékenyek: fűszerpaprika, kínai kel, padlizsán, bab; burgonya, karfiol, brokkoli, hagymafélék, görögdinnye, sárgadinnye, tök.

Sóérzékenyek: fehér étkezési paprika, uborka, sárgadinnye, sárgarépa, petrezselyem, palánták, hónapos retek, fejes saláta.

• Száraz éghajlati viszonyok mellett, a talaj intenzív párologtatása következtében a kapillárisokon megindul a talajfelszín irányú vízmozgás, ezzel együtt a só is felemelkedik a gyökérzónába, és kicsapódik. Intenzív termesztés esetén, ahol rendszeres öntözés van, nincs igazán jelentősége, ellenben a szántóföldi termesztésben nagy jelentőséggel bír.

• Másodlagos elszikesedés. A rossz minőségű (magas sótartalmú) öntözővíz használata következtében a gyökérzónában kicsapódik és felhalmozódik a só, aminek következtében a talajfelszín közelében megindul a szikesedés.

• Hajtatóberendezésekben (fólia és üvegház) okozhatja a megemelkedő talajvízszint is. Tél végén a kora tavaszi hónapokban a hóolvadás vagy a sok csapadék következtében megemelkedik a talajvíz a termesztőberendezésben, maga előtt tolva a mélyebb talajrétegekben felgyülemlett káros anyagokat és a trágyázás következtében az alsó rétegekbe került, ott felgyülemlett tápelemeket.

• Kiválthatja a túltrágyázás is, elsősorban a nitrogén- és káliumtartalmú műtrágyák túladagolása, ami az intenzív zöldségtermesztésben elég gyakori jelenség, a műtrágyapazarlás gyakori velejárója.

Közvetlenül nem okai, de kialakulásában jelentős szerepet játszanak a talajtényezők és az éghajlati viszonyok. Kötött talajokon a víz mozgása lassúbb, az egyes kémiai anyagok jobban kötődnek a talajrészekhez, ebből adódóan a szikesedés gyakoribb, míg a laza, víz- és tápanyagmegkötő képességgel nem vagy alig rendelkező homokok esetében a káros sókat a csapadék gyorsan kimossa. A talaj rétegződése is elősegítheti a szikes gyökérközeg kialakulását, amennyiben a gyökérzóna alatt vízzáró réteg van, vagy éppen a helytelen talajműveléssel magunk alakítunk ki vízzáró réteget (pl. eketalpbetegség).

Az elszikesedett talaj javítása nagyon költséges, esetenként megoldhatatlan, ebből adódóan a megelőzés mutatkozik a kézenfekvő megoldásnak – fotó: Shutterstock

Hogyan javíthatók a magas EC-értékű, szikesedett talajok?

Legfontosabb a megelőzés!

Az elszikesedett talaj javítása nagyon költséges, esetenként megoldhatatlan, ebből adódóan a megelőzés mutatkozik a kézenfekvő megoldásnak. Az öntözéshez olyan vizet használjunk, amelynek szikesítő hatása nincs, vagyis célszerű a telepítés előtt vízvizsgálatot rendelni.

A túlzott műtrágyázás, de a szerves trágyázás is okozza az elszikesedést.

A talajvizsgálatok alapján történő (okszerű) trágyázással elkerülhetjük túladagolást. Ha már bizonyos jelei tapasztalhatók a magas sótartalomnak, ott a talajok átmosatása segíthet abban az esetben, ha laza a talaj és a talajvízszint alacsony. Tápanyagokban szegény, de magas humusztartalmú anyagok (pl. tőzeg, faforgács, fűrészpor, lombföld stb.) talajba dolgozása szintén kedvező hatású, a talaj sótartalmától függően 10-20 kg/m²-es adag is számításba jöhet.

Zöldségtermesztésre (szabadföldi körülmények között) abban az esetben beszélünk alkalmatlan, szikes vagy éppen túltrágyázott talajokról, ha a sótartalom 3-5%-os humusztartalom esetén meghaladja a 0,2-0,3%-ot, azaz magasabb, mint 1,5-2,5 mS/cm (normális, tápanyagban gazdag talajok 0,1-0,2% közötti sótartalmúak, EC-értékük 1 mS/cm körül van).

Felvetődik a kérdés, milyen paraméterek szerint értékeljük az öntözővizeket, melyek azok a tulajdonságok, amelyek alapján eldönthetjük, hogy alkalmas vagy alkalmatlan öntözésre. Létezik egy „szigorúbb” és egy „kevésbé szigorú” minősítés, az előző a vízkultúrás (kőgyapotos) termesztésre, az utóbbi a talajos termesztésre vonatkozik. A cikkben az utóbbira vonatkozó értékeket adjuk meg, amelyek értendők a talajon történő hajtatásra és a szabadföldi zöldségtermesztésre is.