Tápanyaghiány, vagy mégsem?

A tápanyagellátással foglalkozó szakemberek, de nagyobb gyakorlattal rendelkező kertészek is a növények növekedéséből, fejlődéséből, a leveleken és a terméseken mutatkozó tünetekből következtetni tudnak a növény tápanyag-ellátottságára, adott esetben a fejlődési zavart okozó tápelemre is. Viszont sok esetben nehéz vagy teljes mértékben lehetetlen a tünetek alapján eldönteni, hogy a tápelemek tényleges hiánya okozza a rendellenes fejlődést, azaz nincs elég tápanyag a talajban, vagy csak ún. relatív hiány áll fenn, amikor van elegendő tápelem a gyökérközegben, csak azt a növény valamilyen belső vagy külső okból kifolyólag nem képes hasznosítani.

Kertekben, kertészetekben, ahol rendszeresen alkalmaznak szerves trágyázást, és a műtrágyát sem „sajnálják” a növényeknek, ritkább az az eset, amikor tápanyagszegény a talaj, gyakoribb az az eset, hogy a növény nem képes a tápanyagokat a talajból (közegből) felvenni. Ennek lehet maga a növény is oka, például olyan betegsége van, vagy éppen olyan kártevő telepedett meg rajta, amely a tápanyagok bejutását, mozgását zavarja vagy megakadályozza (pl. fuzáriumos szártőrothadás, fonálféreg fertőzés, stb.), de okozhatja valamilyen környezeti tényező is. Az alábbiakban ezek közül azokat ismertetjük, amelyek gyakran okoznak tápanyag-ellátási zavarokat.

A víz a növényi tápelemek oldó és szállító anyaga, jelenléte – mennyisége – döntően hat azok felvételére. Szélsőséges eseteket nem számítva, nedvesebb talajon mindig jobb a tápanyagfelvétel, aminek kettős oka van:

• jobban oldódnak a tápanyagok és
• fokozódik a tápanyagok mozgása.

A talaj szárazsága (kiszáradása) elsősorban a mozgékonyabb ionok felvételét zavarja (pl. kálium, nitrogén, bór).

Az őszi, téli hónapokban gyakrabban - ritkán nyáron is - a magas talajvíztartalom, a túlöntözés is okozhat tápanyag-ellátási zavarokat. Példának a magnéziumhiányt lehet említeni, a magas talajvíztartalom hatására megnövekszik a mozgékonyabb, egy-vegyértékű káliumion felvétele, és kiszorítja a „lassúbb mozgású” két-vegyértékű magnéziumot. A levegőtlen, vízzel telített talajban az oxigénhiány következtében a vasfelvétele válik nehézzé (kivilágosodó hajtásvégek). Megszüntetése lombtrágyák helyett a talaj lazításával lehetséges.

A talajhőmérséklet is befolyásolja a tápanyagok felvételét, illetve felvehetőségét. Optimális talajhőmérséklet hatására fejlettebb, nagyobb tömegű, elágazóbb gyökérzet alakul ki, amely nagy felületével képes jól hasznosítani a talaj tápanyagkészletét. A zöldségfélék közül az uborka és a tojásgyümölcs  különösen érzékeny  a  talaj  hőmérsékletére,  az optimumnak számító 21-22C alatt   jelentősen  csökken,  16C alatt gyakorlatilag le is áll a víz- és tápanyagfelvétel.

A melegebb talajon intenzívebb a tápanyagok oldódása, ezáltal nagyobb a talajoldat tápanyag-koncentrációja, könnyebben tudja a gyökérzet az oldott tápanyagokat felvenni. A mikroorganizmus-tevékenység is fokozódik, aminek következtében a szerves anyagokból gyorsabban alakulnak át felvehető formává (ásványosodnak) a tápanyagok.

Míg a szabadföldi termesztésben kora tavasszal és a hajtatásban októbertől áprilisig a hideg talaj okoz gondot, addig az üveg és a fólia alatt májustól, különösen a homok talajok esetében, a túlzott felmelegedéssel kell számolni. Az ilyenkor jelentkező levélszél-perzselés, termésfoltosság, virágelrúgás, szárrepedés és hajtáshervadás annak a következménye, hogy a növény gyökérzete, a hajszálgyökerek a forró talajban perzselési kárt szenvednek, és az így sérült, funkcióját csak részben ellátni képes gyökérzet, állandó öntözés ellenére sem tud elegendő vizet és tápanyagot felvenni az asszimilációhoz és a párologtatáshoz.

A rendszeres öntözésen kívül jó hatás érhető el a talaj árnyékolásával, talajtakarással (mulcsozással).

A legtöbb termesztett növény, így a zöldségfélék számára is, a semleges vagy az enyhén savanyú talaj az optimális. /Dísznövények között vannak szélsőséges esetek, olyan növények, amelyek a kifejezetten savas közeget igénylik (pl. orchideák) illetve, amelyek a lúgos közeget részesítik előnybe (pl. szegfű)./

Fotó: Magas mésztartalmú talajon a bór-felvétel zavar következtében rossz a cukkini termékenyülése

Ha 7 pH-tól nagyobb mértékű eltérés (1-1,5 pH) mutatkozik, megváltoznak a talajban az oldási viszonyok, és olyan anyagok kerülnek nagy mennyiségben az oldatba, amelyek mérgezést okozhatnak, és a létfontosságú tápelemek felvételében (elsősorban N; P és K) zavar keletkezik. 8 pH-érték felett, a molibdén kivételével, a mikroelemek (mangán, cink, bór, réz) felvétele nehezebb. Nagy általánosságban elmondható, hogy 6,5-7 pH-érték között vagy ettől kisebb mértékű eltérés esetén, talajkémhatásból adódó tápanyagzavarral nem kell számolni.

Napjainkban a zöldségtermesztésben gyakran az egyoldalú műtrágyázás okoz tápanyaghiányt, vagy táplálkozási zavarokat. Nem elegendő a tápelemek abszolút mennyiségét vizsgálni, figyelembe kell venni az egymáshoz viszonyított arányukat is. Egy-egy tápanyag túladagolásával olyan elem hiánya is kialakulhat, amely egyébként a talajban elegendő mennyiségben van jelen. Az agrokémiában ezt a jelenséget, amelynek során az egyik tápelem a másik felvételét lassítja vagy megakadályozza, ion-antagonizmusnak nevezzük. Ilyen zavar az alábbi elemek között jöhet létre:

• ammónium és kálium (NH₄-K),
• ammónium és a mész (NH₄-Ca),
• tőzegekben az alumínium és a foszfor (Al-P),
• magnézium és a kálium (Mg-K), - de bizonyos határig egymás felvételét elősegítik,
• foszfor és a vas (P-Fe),
• bór és a molibdén (B-Mo),
• szikes talajokon a nátrium és a kálium (Na-K),
• cink és a vas (Zn-Fe),
• magnézium és a mangán (Mg-Mn),
• kalcium és a kálium (Ca-K),
• mangán és a vas (Mn-Fe),
• nagyon gyakran a mész és a bór (Ca-B),
• mész és a vas (Ca-Fe),
• ritkán palántanevelő földekben a foszfor és a cink (P-Zn) között.

A talaj magas sótartalma elsősorban a kalcium felvételét akadályozza. Ez a magyarázata annak, hogy a szikesedésre hajlamos talajokon, rossz minőségű szikesítő öntözővíz hatására, vízhiány vagy túltrágyázás esetén, olyan jellegzetes mészhiány-betegségek alakulnak ki, mint a paradicsom és a paprika csúcsrothadásos betegsége, vagy a saláta levélszél-barnulása. Mészhiány jelenség esetén, általában leggyorsabban és leghatásosabban öntözéssel avatkozhatunk be.

A jó szerkezetű, magas humusztartalmú talajon az említett tápanyag-felvételi zavarok lényegesen ritkábban jelentkeznek. Ezért a zöldségtermesztésben - ahol a termesztett növények a talaj szerkezete iránt lényegesen magasabb igényeket támasztanak, minta szántóföldi kultúrák - különösen nagy szerepe van a szerves trágyázásnak, a szakszerű talajművelésnek, és minden olyan termesztés technológiai tényezőnek, amelynek kedvező hatása van a talaj szerkezetére.