A klasszikus értelemben vett trágyázási eljárásokban a tápanyagok kijuttatásának ideje és célja szerint megkülönböztetünk alap-, indító vagy starter- és fejtrágyázást. A szántóföldi növénytermesztésben mind a mai napig ennek megfelelően végzik a trágyák kijuttatását.
Más a helyzet a szabadföldi zöldségtermesztésben, ahol ezek a fogalmak az új intenzív termesztési technológiák elterjedésével (speciális műtrágyák használata, tápoldatozás, tartós műtrágyák használata stb.) változtak, módosultak, és gyakran nehezen követhető módon keveredtek.
A növény oldaláról közelítve elmondható, hogy a fiatal növények a testsúlyukhoz képest jelentős mennyiségű tápanyagot vesznek fel a talajból, különösen nagy a foszfor felvételének üteme a többi tápeleméhez képest, a szárazanyag 25%-ának felhalmozásakor már a foszforszükséglet közel 75%-a felvételre kerül. Vagyis a termesztett lágyszárú növényeknél, így a zöldségfélék esetében is a foszforigény a tenyészidő elején jelentős.
Hatására a gyökerek intenzívebben fejlődnek, főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajon, ami későbbi feltétel a talaj tápanyagainak jó hasznosításához.
Főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajon, ami későbbi feltétel a talaj tápanyagainak jó hasznosításához – fotó: Shutterstock
Foszfor a talajban
A talajban található foszfor nagyobb része (a talaj ásványi összetételétől függően 60-70%-a) ásványokhoz kötődve szervetlen formában van jelen, de nem elhanyagolható növénytáplálás szempontjából a szerves anyagok foszforkészlete sem, ami a humuszban gazdag talajokban tápanyag-gazdálkodási szempontból is számottevő.
A talajban lejátszódó foszforkörforgalom összefüggésben van a foszfortartalmú ásványok bomlásával és oldódásával. Ezek a folyamatok dinamikus egyensúlyi állapotot teremtenek a talajoldat foszfortartalma, azaz a növények által könnyen hasznosítható és a szerves, valamint szervetlen részekhez kötődő, a növények számára nem vagy csak nehezen hasznosítható foszfor között.
A foszfor – eltérően a többi makroelemtől (nitrogén, kálium) – jellegzetes módon viselkedik a talajban, erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves talajban is minimális, évente 5-10 cm-t halad függőleges irányban, míg például a nitrogén egy nagyobb eső hatására képes teljesen kimosódni a gyökérzónából. Ezért trágyázás alkalmával
a foszfort mindig a gyökerek közelében kell elhelyezni ahhoz, hogy a növény tudja hasznosítani.
Forrás és igény egyensúlya
A szerves anyagok bomlásából és az ásványok oldásából a foszforfeltáródás üteme, azaz
a felvehetővé vált foszfor mennyisége nincs mindig szinkronban a növények foszforfelvételével, ezért szükséges a termesztőnek közbeavatkozni. Különösen így van ez az intenzív kertészeti kultúrák esetében,
ahol lényegesen nagyobb a foszforfelvétel üteme, mint a természetes úton képződő, könnyen felvehető, azaz a talajoldatban lévő foszfor.
A felvehetővé vált foszfor mennyisége nincs mindig szinkronban a növények foszforfelvételével, ezért szükséges a termesztőnek közbeavatkozni – fotó: Pixabay
Három eset lehetséges:
• nincs vagy kevés a foszfor a talajban,
• van elegendő, de a növény nem tudja hasznosítani és
• biztosítva van a növény foszforellátása.
• Nincs vagy kevés a foszfor:
Talajvizsgálat nélkül, akár spekulációval, akár becsléssel a talaj foszforellátottsága nem ítélhető meg.
Értékelésre szabadföldi körülmények között az ammonlaktátos vizsgálati módszert alkalmazzák (1. táblázat), míg hajtatásban a könnyebben felvehető, vizes módszerrel kimutatható foszfortartalom a számítás alapja.
Talajok foszfortartalmának megítélése a talaj kötöttsége és mésztartalmának függvényében
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
• Van elegendő foszfor a talajban, de a növény nem tudja hasznosítani:
Ennek leggyakoribb oka a foszforműtrágya rossz elhelyezése. Ősszel, az alaptrágyázás alkalmával a szerves és műtrágyákat (foszfor és kálium) mélyre, a termesztett növény gyökeresedési szintjétől függően 20-35 cm-re forgatjuk, így a vetési, illetve a palántázás 5-10 cm-es mélységébe nem kerül hasznosítható foszfor, amit a fiatal növények gyökereikkel képesek lennének elérni.
Oka lehet a kezdeti foszforhiánynak a hideg talaj is, amely jelenség a zöldségfélék palántázásakor gyakori. Átmeneti hiányról van szó; amint a talaj kellően felmelegszik, a hiánytünetek megszűnnek. (Szálas palánták ültetésekor mindig jelentkezik egy átmeneti növénysárgulás, tápanyaghiány, ami függetlenül a talaj tápanyagtartalmától kialakul, ugyanis a felszedéskor megsérült, megszaggatott gyökereknek kell egy-két hét, amíg regenerálódnak.)
Ritkán jelentkező N:P antagonizmusra akkor van példa, ha aránytalanul sok nitrogéntrágyát használnak vetés vagy ültetés előtt, ami a foszfor felvételét akadályozza.
• Biztosítva van a növény foszforigénye:
Ez csak úgy érhető el, ha a vetés vagy az ültetés előtt vagy azzal egy időben sekélyen, 5-10 cm-es mélységbe 3-5 g/m2-P2O5 foszfornak megfelelő mennyiségű műtrágyát adunk, azaz foszforstarterezést végzünk. Ennek formáján lehet vitatkozni, hogy szilárd vagy tápoldatformában kapja a növény, egyedi vagy komplexszel biztosítsuk, granulált szerves trágyát vagy ásványi trágyát használjunk. Ezt az alkalmazott termesztéstechnológia és a költségek döntik el, de megkerülhetetlen, hogy a csírázó növény vagy a palánta gyökerei könnyen felvehető foszforhoz jussanak!
_fill_540x300_0.jpg)
