Budapest jórészt az ipart vonzó Dunának köszönheti mai lüktető életét. Ha élő szervezethez hasonlítjuk fővárosunkat, akkor kijelenthetjük, hogy egészségének fenntartásában, mi több, jobbításában éppen azok az iparterületek játszhatnak kedvező szerepet, amelyek évtizedekkel ezelőtt akarva-akaratlan károsították megfelelő működését. Adorján Anna várostervező és tájépítész a Szent István Egyetemen megvédett doktori értekezésében arra keresett választ, hogy a Duna menti barnamezős ipari területek rehabilitációja miként segítheti elő a budapesti zöldinfrastruktúra fejlesztését.
A településrendezési tervek készítésével és zöldfelületek tervezésével foglalkozó, a tájépítész oktatásban is részt vevő szakember érdeklődésének középpontjába az alulhasznosított városi területek új életre keltése került. Elsősorban az egykori termelő funkciójú, a városok gazdasági erejét adó és egyben sokszor környezeti terheit is okozó ipari területek átalakulása, átalakítása foglalkoztatja. A szakma egyik időszerű kihívásának tartja azt, hogy hogyan lehet egészséges és élhető városi környezetet teremteni a városokon belül.
A legjelentősebb funkcióváltások a barnamezős területeken, Budapesten a Duna menti zónában figyelhetők meg. A Duna a zöldfelületi rendszer szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. Adorján Anna az átalakuló Duna menti területeket kutatja. E területek egyesítik magukban a Belvároshoz közeli és vízparti elhelyezkedést, amellyel a jövőbeli ingatlanfejlesztések fő célpontjává válhatnak.
Duna – fotó: Pixabay
A téma időszerű, hiszen 2019-ben jogszabályban is rögzítésre került, hogy a települések kötelesek a barnamezős területeiket lehatárolni, a településfejlesztési szakmai anyagaikban kidolgozni, meghatározni e területek fejlesztési és újrahasznosítási lehetőségeit. Budapest Városfejlesztési Koncepciója célul tűzte ki, hogy legalább a felére kell csökkenteni a nehezen megközelíthető Duna‐partok hosszát és létre kell jönnie egy rekreációs és ökológiai szolgáltatást nyújtó gyalogos-kerékpáros zöldinfrastruktúra tengelynek.
Adorján Anna munkája szerint a Duna menti volt ipari területek revitalizációjával rendkívül értékes zöldinfrastruktúra alakítható ki a város kondicionálásában és átszellőzésében is fontos szerepet játszó észak-déli tengely mentén, miközben e területek zöldfelületi értékeiket megőrizve megújulnak.
Budapest – fotó: Pixabay
A kutatás során az Északi Nagyfelszíni Vízműtelepet, a Népszigetet, az Óbudai Gázgyárat, az Óbudai sziget – a Hajógyár területét, a Csepel-öblöt, a Csepel-Műveket, a Furnér Műveket és a Háros-sziget – Hunyadi laktanyát érintő térségét vizsgálta. Ezek megújítása szükséges a Duna-part mentén tervezett lineáris zöldinfrastruktúra elem megteremtéséhez. Kontrollként a főváros átmeneti zónájában a pesti és budai oldalon, valamint a Csepel-szigeten fekvő, legalább tervi szinten funkciót váltott területeket vette figyelembe. Ezek közül megítélése szerint a Graphisoft park lehet útmutató a jövőbeli fejlesztésekhez.
A rekreációs területek esetében fontos gondoskodni széles körű használhatóságukról. A Nagyfelszíni Vízmű, a Népszigeti volt Darugyár (és a környező területek), valamint a Háros-szigeti Hunyadi laktanya és a Furnér művek területén kijelölhető új zöldterületek bővítenék a budapesti parkok kínálatát és kiegyensúlyoznák a Duna-parti közparkok eloszlását.
A volt ipari területek szerepet játszhatnak a jövőben a városi parkok láncolatában, hozzájárulva ezzel a városrészek és Budapest lakosságának magasabb szintű zöldterületi ellátottságához. Ráadásul a vizsgált területek rendelkeznek értékes növényállománnyal, amelyek megőrzendők.
Adorján Anna fejlesztési javaslataiban megállapítja, hogy a gazdasági területek helyválasztásánál a 21. században a „zöld” szempontokat nagyobb súllyal kell figyelembe venni és törekedni kell a várospolitikában a befektetések irányítására.
