Miért és mióta komposztálunk?
A komposztálás a legősibb hulladék-újrahasznosítási módszer, azonban hosszú út vezetett a földbe ásott lyuktól a lakás díszének számító, puffnak álcázott gilisztatelepig – írja a qubit.hu.
Kezdetben a komposztálás céljára létrehozott lyukba került minden, ami akadt a ház körül, ugyanis az emberek megfigyelték, hogy a trágyázott földben jobban megélnek a növények.
A mai Skócia területén ötezer évvel ezelőtt már trágyával töltött gödrökbe ültettek, de valószínűleg még nem csináltak külön komposztot. Elterjedt gyakorlat volt az is a bronz- és vaskori Európában, hogy a komposztot nem gödörben tárolták, csak egy halomban, melyet aztán beszántottak a termőföldbe.
A mezopotámiai városokban már kőből készített komposztgödröket használtak, és az azokban gyűjtött hulladékból előállított humuszt a földeken hasznosították.
A korai művelésű földekben csak elvétve találtak humuszt, de valószínűleg – már tudatosan – komposzttal és trágyázással is próbálták javítani a termőtalaj minőségét. A városok melletti komposztálók mellett a babilóniaiak az áradások iszapját is trágyának használták.
Egyiptomban is komposztáltak, és, akárcsak napjainkban, földigilisztákat is segítségül hívtak a komposzt előállításához, melyeket olyan hasznos állatoknak tartottak akkoriban, hogy Kleopátra szentté nyilvánította őket.
A komposzt fő összetevője hagyományosan a trágya volt, de minden egyéb hulladék is belekerült. A görögöknél és a zsidóknál már volt rá külön szó, a rómaiak pedig a városokból elszállított hulladékból már nagyipari mértékben állítottak elő komposztot, melyet utána a földeken hasznosítottak.
A görög filozófus, Xenophón szerint a megfelelő komposzt több, mint a trágya, és azt javasolta a földműveseknek, hogy áztassák vízbe a trágyát, és hagyják érni, mielőtt felhasználják. Mások pedig például a csontokat, a vért vagy a halat tartották hasznosnak a célra.
Kínában igen nagy figyelmet fordítottak a komposzt helyes összeállítására: az emberi és állati ürüléket zöldhulladékkal keverték el, amelyet előzőleg a szekérutakra hordtak, hogy a járművek megtörjék.
Egy arab filozófus-tudós pedig már hétféle trágyát különböztetett meg, meghatározva, hogy melyik milyen tulajdonságokkal bír, és milyen típusú földhöz melyik illik a legjobban. Ő is úgy gondolta, hogy nagy jelentősége van a trágya érettségének, továbbá megkülönböztetett egy nyolcadik típust is, a mesterséges trágyát, azaz a komposztot, melyet főleg zöldhulladékból, levelekből állítottak elő.
Egyre nagyobb igény is volt a komposztra, hiszen egyre több földön termeltek gabonát, a legelők területe is csökkent, a tápanyagra viszont egyre nagyobb szükség volt.
A komposztálás a legősibb hulladék-újrahasznosítási módszer – fotó: Pixabay
Japánban és Kínában külön erre szakosodott szakemberek gyűjtötték be az ürüléket pénzért cserébe. F. H. King agrártudományi szakember szerint ez, valamint a megfelelő komposztálási kultúra az oka annak, hogy bár a földet évezredek óta művelik e két országban, még mindig nem merült ki, miközben az amerikai földek nagy része pár évtized után már tápanyaghiányos lett.
A nyugati világban lassabban zajlott a folyamat – az emberek azzal próbálkoztak, ami épp az eszükbe jutott. Az angoloknak például igen extrém ötlet jutott az eszébe... Tömegével importálták Egyiptomból a múmiákat, amelyeket változatos módokon használtak fel, például talajjavításra is. Az emberi múmiákból elsősorban gyógyszer és festék készült, az állatokat azonban beszántották a földbe. A Gentleman's Magazine pedig 1822-ben arról számolt be, hogy a lipcsei, austerlitzi és waterlooi csataszínterekről tömegével hordták az angol földekre az elesett katonák maradványait, hogy ezzel javítsák a talaj minőségét.
Justus von Liebig német vegyész rájött, hogy a növénytermesztéssel ásványi tápanyagokat vonunk ki a talajból, melynek pótlásával javítani lehet a talaj minőségét – fotó: Shutterstock
George Washington szintén lelkes komposztáló volt. Amikor rájött, hogy a dohány- és kukoricatermesztés kimeríti a földet, és a hiányzó tápanyagokat pótolni kell, először a Potomac folyó iszapjával próbálkozott – kevés sikerrel. Később a birtokán építtetett egy nagy komposztálót, ahova gyűjtötték a lótrágyát és minden ház körüli hulladékot.
Hogyan indult a műtrágyaipar?
A tudomány az 1840-es évekig azt sem tudta eldönteni, hogy hogyan hat a növények növekedésére a termőföld összetétele.
Justus von Liebig német vegyész jött rá, hogy a növénytermesztéssel ásványi tápanyagokat vonunk ki a talajból, melynek pótlásával javítani lehet a talaj minőségét. Az ő kutatásai indították el az egész műtrágyaipart.
Sir Robert Howard 1925 és 1931 között Indiában, Indore-ban dolgozta ki a saját komposztálási módszerét – őt tartják a modern ökológiai komposztálás ősatyjának. Lenyűgözte a pazarlásmentes kínai és japán módszer, és felháborodott, hogy Indiában a növényi hulladékokat a legtöbben elégetik. Az általa kidolgozott komposztáláshoz a kínai szokások szerint az utakra helyezte a növényi hulladékot, hogy a járművek összetörjék, majd elkeverte azokat trágyával és egyéb szerves anyagokkal.
A humuszt valóságos kincsnek tartotta, olyannyira, hogy minden – emberi, állati és növényi – betegségért a rossz minőségű földet okolta.
_fill_360x200_0.jpg "Ezt tudják élesben a Väderstad gépei")
