A felszabadulás előtt a kisüzemi és a háztáji állattartásban főleg a zsírhasznú mangalicát tartották, ma a fehér hússertéseket és keresztezett változataikat választják inkább a húsellátás biztosítása érdekében. A sertéshúsféleségek fehérje-, zsír- és energiatartalma fontos a mindennapi táplálkozásban. Jelentős ásványi anyagokat, nélkülözhetetlen mikro- és makroelemeket, vitaminokat tartalmaz. Gazdag B1-vitaminban (tiamin), melynek hiánya például a fáradtság, az ingerlékenység, a gyengeség, a depresszió és a bélrendszeri problémák előidézője lehet – írja cikkében Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök az Újszó.com-on olvasható cikkében.


A háztáji sertéstartás jelentősége abban rejlik, hogy a sertés a szántóföldön megtermelt gabonán kívül jól hasznosítja a gumós- és gyökértakarmányokat, vágóhídi melléktermékeket, továbbá a konyhai hulladékot, köznyelven moslékot is. Ennek köszönhetően a tartásra fordított kiadások hamar megtérülnek. A hízók 6–8 hónap alatt elérik a vágásra érett 95–130 kilogrammot. A sertés vágótömege az élőtömeg körülbelül nyolcvan százaléka.

sertés

Az extenzív tartás jobb minőségű, márványozottabb húst eredményez – forrás: Pixabay

Háztáji hizlalásra a gazdák többsége a választott malacot úgy vásárolja, azonban ennek kapcsán több dologra ajánlatos odafigyelni. Megbízható gazdától, nyilvántartott és ellenőrzött tenyészetből vásároljunk választott malacot. Fontos szempont vásárláskor a választott malac kora: csak a 10 hétnél idősebb malacot ajánlatos megvenni, ugyanis az ennél fiatalabb malac takarmányozása nem egyszerű. Ebben a korban ugyanis még magas a fehérjeigénye, ami megnehezíti a takarmányozását és növeli a költségeket.

Mindig egészséges, élénk tekintetű, mozgékony, szép sertéjű és bőrű, jó testformákat mutató malacot vásároljunk, az állat külleme, alakja, törzsének hossza, a végtagok formája hatással van a  vágóértékre. A fiatalkori küllem- és végtaghibák a testtömeg növekedésével csak rosszabbodnak. A végtagfájós hízósertés nehezen és keveset mozog és mivel képtelen a vályúnál elegendő ideig állva enni, még a jóllakás előtt befejezi az evést. Az ilyen állatnak rossz a takarmányértékesítése és kedvezőtlenebbek a húsformái. A borzolt és durva serteszőrű malac valószínűleg beteg, vagy rossz körülmények között tartották. A felhúzott has alultápláltságra, rossz étvágyra, esetenként a válogatósságra utalhat. A gyakori farokcsóválás bélférgességet jelez.


A választott malacot meleg, világos, száraz, vastagon almozott, frissen kimeszelt, fertőtlenített ólban helyezzük el. Az almot sose hagyjuk el, mert a kihűlt padozat felfázást, malacinfluenzát, tüdőgyulladást okozhat. Fontos, hogy kerüljük a penészes szalma használatát. A választott  malacok takarmányozásához jó illatú és ízű malacnevelő takarmányt használjunk. Az első időszakban a malac fehérjefelvevő képessége intenzív az izomépítés miatt; ehhez az összes nélkülözhetetlen aminosavat biztosítani kell a takarmányozáskor.


A háztájiban a táp az élelmiszeripari melléktermékekkel együtt is etethető. Aranyszabály, hogy a sertéstartás és a sertéshizlalás eredményességét a malacok növekedése a felhasznált takarmányok és a hizlalási idő hossza befolyásolja.