A házikertekben a kertészkedési szezon az első tavaszi napsugarak érkezésével indult. Februárban és márciusban olyan hidegtűrő növények magjait lehetett elvetni, mint a borsó, a lóbab, a hónaposretek, a sárgarépa vagy éppen a spenót és a saláta. A vöröshagymát vethettük és duggathattuk is.
A zöldségvetemények esetében jellemzően az időjárás viszontagságaitól és a kártevőktől kell megvédeni a növényeket, semmint a növénypatogén kórokozóktól. A védekezés több lépcsőből áll, aminek alapja a károk megelőzése.
Már a vetésnél érdemes figyelni a megfelelő fajtaválasztásra (pl. korai fajták), az ideális növénytársításokra, valamint a megfelelő sor- és tőtávolságokra. Aranyszabály, hogy minél nagyobb a fajok diverzitása a kertben, annál kisebb a valószínűsége, hogy jelentős lesz a kártevők okozta terményveszteségünk.
A védekezés második lépcsőfoka a növényeink fizikai védelme. Tavasszal még gyakoriak a fagyos éjszakák, a fátyolfóliás takarás azonban megvédi a növénykultúrát a korai, illetve késői talajmenti fagyoktól, és az erős szél káros hatásait is hatékonyan csökkenti. A megfelelő lyukméretű rovarháló távol tartja a haszonnövényeken lakmározó ízeltlábúak jelentős részét, és a nagyobb csigákat is – olvasható a cikkben
A káposztafélék növényvédelme
A korai vetésű káposztafélék közül leggyakrabban a hónapos- vagy a jégcsapretekkel találkozhatunk a kertekben, de már sokan próbálkoznak különböző ázsiai levélzöldségekkel is, mint amilyen a mizuna vagy a pak choi. Ezek a növények jól tűrik a hideget, és már alacsony hőfokon csírázásnak indulnak.
Meleg és száraz időben igen korán megjelennek a káposztabolhák, kártételük apró köralakú lyukak formájában jelenik meg a növények levelein. Ellenük hatékonyan védekezhetünk fátyolfóliás vagy rovarhálós (kisebb, mint 1mm-es lyukméret!) takarással, kalapcsapdával, de a rendszeres öntözés is lassítja a kártételüket.
A másik gyakori probléma a káposztalegyek lárváinak kártétele: a nyüvek járatokat rágnak a retek gumójába, és ürülékükkel szennyezik. Az ellenük való védekezésél elengedhetetlen a rovarháló alkalmazása, és a vetésforgót is érdemes betartani – ne termesszünk két egymást követő évben káposztaféléket, ha van rá lehetőségünk! A lárvákkal szemben rovarpatogén gombák kijuttatásával is védekezhetünk (pl: Artis Pro nevű mikrobiológiai készítmény), melyet egyszerűen, a vizes oldat beöntözésével tudunk megtenni – tanácsolja az ÖMKi
Amennyiben káposztaféléket a nyári szezonban is termesztünk (pl. fodroskel, bimbóskel), további veszélyforrást jelent a kerti liszteske, és az általa ürített mézharmat nyomán fellépő másodlagos kártételt okozó korompenész megjelenése. A molytetű, vagy más néven liszteske természetes ellenségei közé tartoznak a ragadozó poloska fajok, a bödicék, valamint a fürkészdarazsak. Házikerti léptékben a liszteske ellen a leghatékonyabb megelőző jellegű védekezési módszer a rovarhálós takarás.
A pillangósvirágúak növényvédelme
A borsón és lóbabon leggyakrabban a levéltetvek kolóniáival találkozhatunk, melyek elsősorban a legfrissebb, csúcsi hajtásokon táplálkoznak. Súlyos kártétel esetén a növény kevés virágot hoz és apró hüvelyeket nevel. A levéltetveket a katicabogarak, a zengőlegyek és a ragadozópoloskák lárvái gyérítik.
A katicabogarak egyedszámát azzal növelhetjük a kertünkben, ha figyelünk telelőhelyeik megóvására, így számíthatunk arra, hogy segítőink hamarabb megjelennek az ágyásunk környezetében. Jelentős levéltetű-fertőzés esetében, ha már elegendő virág található a növényünkön, a zsenge, csúcsi hajtások visszacsípésével is csökkenthetjük a kártétel mértékét.
A levéltetvek ellen ökológiai gazdálkodásban használhatunk:
- káliszappant (pl.: Biosol Káliszappan) vagy narancsolaj-alapú növényvédő szert, (pl.: Prev-Gold) ami a rovarokra kerülve azok kültakaróján megbontja a kiszáradás ellen védő viaszréteget, így az állatok a kiszáradás miatt elpusztulnak.
- további megoldás lehet a Neem olaj alapú készítmények valamelyikének (pl.: Neem Azal T/S) használata, ami a levéltetvek bélcsatornájába kerülve gátolja a kitinszintézist, blokkolja a táplálkozásukat és szaporodásukat lassítja. A kezelés után is megtalálhatjuk a levéltetű telepeket a növényeken, de figyeljük meg, hogy egyedszámuk növekedése jelentősen lelassul, így a katicabogarak, zengőlegyek és fátyolkák már hatékonyan tudják a megmaradó telepeket kontrollálni.
A lóbab- és borsóhüvelyeken látható ezüstös színű, később parásodó foltok a borsótripsz jelenlétére utalnak. A kártétel a száraz, meleg években lehet jelentős. Megelőző céllal érdemes korai fajtákat és vetésforgót alkalmazni. A korai fajták hidegtűrők, így előző év végén, úgynevezett tél alá vetéssel jelentős koraiságot érhetünk el. Erre alkalmas borsófajták: Rajnai törpe, Debreceni korai velőborsó. A borsó levelein jól észrevehető fehéres, kacskaringós járatok az aknázólegyek valamely fajára utalnak. Szerencsére a kártétel inkább látvány szempontjából jelentős, kiskertben nem okoznak akkora kárt, ami bármilyen védekezést indokolttá tenne – írja az ÖMKi
A saláták növényvédelme
A különböző fejesedő és tépősaláták legnagyobb ellensége a kiskertben a csiga. A védelem egyik alapja, hogy próbáljuk meg csökkenteni a csigák búvóhelyeinek számát (nyirkos, sötét helyek a zsákok, cserepek alatt). A mulcs alatt sokáig megmarad a nedvesség, ezért a vastag mulcsot próbáljuk meg minél később, a fővetemények érkezésekor kiteríteni.
A magaságyásokban való termesztés szintén enyhítheti a csigák okozta károkat, de védekezhetünk ellenük sörcsapdával, tejsavó-csapdával, adott esetben oltatlan mészpor, fahamu, vagy ha van, ásványi anyagból, kőporból készült macskaalom talajra szórásával is. Ezek mind nagyon erős nedvszívó anyagok, a csigák ezeket elkerülik. Jelentős csigainvázió esetén az esti órákban történő kézi begyűjtés is sokat segíthet, a spanyolcsigákat pedig előszeretettel fogyasztják az indiai futókacsák.
A különböző csigaűző virágmag-keverékek hatása nem bizonyított, de ártani nem tudunk velük, így érdemes az ágyások közé kísérletképpen ezekből is vetni. Ugyanakkor fontos azt is tudni, hogy nem minden csigafaj egyedei hajlamosak a vetemény károsítására. Az igen gyakori, nagyra növő, “leopárdmintás” óriás meztelencsiga például kifejezetten a pusztulófélben lévő, vagy már elpusztult szöveteket, növényi és állati maradványokat takarítja el a kertből éjszakánként, így ezeket a hasznos csigákat érdemes megkímélnünk – írja az ÖMKi
A hagymák növényvédelme
A hagymák gyakori kártevője a dohánytripsz, amelyet a szívogatott hagymalevél ezüstös csillogásáról ismerhetünk fel. A fiatal levelek a kártétel nyomán fejletlenek maradnak. Az áttelelő imágók tavasszal keresik a tápnövényüket, hogy petéjüket azok bőrszövete alá rakják. A károsítást a lárvák okozzák, ami jelentősebb száraz, meleg időjárás esetén. Ellenük a ragadozó ízeltlábúak (ragadozóatkák, ragadozópoloskák, ragadozó tripszek) valamint a rovarpatogén gombák (pl. Beauveria, Entomophthora nemzetség) nyújtanak védelmet.
A hagymalégy lárváinak kártétele nyomán a fertőzött növények levelei torzulnak, csavarodnak, sárgulnak, a hagymafej pedig rothadásnak indulhat. Kisebb parcellákon fátyolfóliás vagy rovarhálós takarással tudunk védekezni az imágók ellen, amelye így nem képesek majd a petéiket a növények közelébe tenni.
A lárvákat a rovarpatogén gombák is gyérítik, de több tanulmány szerint érdemes a hagymát a répával társítani vetés idején, így a répa illata a hagymalégy imágóját megzavarja, ahogy a hagyma illata a répalégyét. Ez a két növény így kölcsönösen védi egymást. Az egyszerű anyagok közül használhatunk hagymaolajat a sárgarépalégy ellen.
Esősebb, párásabb időjárás esetén gyakran előbukkanó kórokozó a hagymarozsda. A fertőzött növények levelein apró, kissé kidudorodó, rozsdaszínű foltok jelennek meg (ezek a gombaspórák), az erősen fertőzött levelek elsárgulnak, majd elszáradnak. A védelem alapja a megelőzés: ne alkalmazzunk permetező öntözést, próbáljuk meg szellősen tartani az állományt, ám ha a problémát nem sikerült elkerülni, mindenképp gondoskodjunk a fertőzött növényi maradványok mielőbbi eltávolításáról – javasolja az ÖMKi.
A hagymarozsda spórái apró sárga, majd barna pöttyökként jelentkeznek a fertőzött leveleken – fotó: ÖMKi
A zellerfélék növényvédelme
A gyökerek elágazása gyakran agrotechnikai eredetű probléma, kötött és/vagy köves talajokon jellemző, ezért érdemes laza talajon vagy magaságyásban termeszteni a karógyökerű zöldségeinket.
A sárgarépalégy lárvái a gyökerekben járatokat fúrnak, a fertőzött zeller és petrezselyem levelei idővel elsárgulnak. Az imágók árnyék- és nedvességkedvelők, így egyedszámuk csökkentését elősegíthetjük azzal, ha napos, kitett területre vetjük a sárgarépát. A hagyma közelsége szintén segítheti a répalégy elleni küzdelmet. A kártétel kockázatának a csökkentése érdekében fontos a vetésforgó, a kisebb parcellákon pedig a növények rovarhálós takarása is eredményes.
Homoktalajok gyakori kártevője a szabadföldi gyökérgubacs-fonálféreg. Hatására a karógyökerek szakállasodnak, elágaznak, gubacsosak lesznek, rövidek maradnak. Házikertben érdemes rövid tenyészidejű répafajtákat választani, amelyek a nagyobb melegek beállta előtt felszedhetők. Egyes antagonista gombákat tartalmazó készítmények (pl.: Trifender Pro, Artis, Artis Pro) használata javasolt fonálféreg-fertőzés esetén, de a 3-4 éves vetésforgó betartása a répa esetében mindenképpen ajánlott! Fonálféreggel súlyosan fertőzött területen pár évig érdemes mellőzni a zöldségnövények termesztését, helyettük vessünk mézontófüvet, rozst, mustárt.
A disznóparéjfélék növényvédelme
Ebből a családból a leggyakoribb kora tavaszi zöldségeink a spenót és a mángold. A spenótot már igen korán, az előző év ősz végén elvethetjük, így több hetet is nyerhetünk a betakarítással, és a korai kártevők miatti termésveszteséget is csökkenteni tudjuk. Erre kiválóan alkalmas a Matador fajta, mely rendszerint kiválóan áttelel. Az egyik leggyakoribb kártevőnek a fekete répa-levéltetű számít, ami a tenyészőcsúcsokon képez kolóniát, károsítása nyomán a levelek torzulnak, a termés fogyaszthatatlanná válik. Jelentős gyérítői a levéltetveknek a katicabogarak, ezért mindig gondoljunk azok védelmére, támogatására.
További gyakori kártevők az aknázólegyek, melyek imágói április-májusban rakják le petéiket a spenót, a mángold, vagy akár a cékla levelére. A kórkép fehéres, kacskaringós járatként jelentkezik az érintett leveleken. Ezeket a leveleket megjelenésükkor érdemes eltávolítani, ezzel a nyüvek továbbfejlődését megakadályozhatjuk. A spenóton gyakran szabad szemmel is könnyen látható trichómákat sokan valamilyen kártevő petéjeként, vagy gombás betegségként azonosítják. Ezek az apró fehér gömbök azonban ártalmatlan levélszőrszálak, melyek megjelenése természetes, a termés fogyasztható.
