Bizonyára minden konyhakertész kedvenc időszaka, amikor július-augusztusban elkezdi érlelni termését a paradicsom, a paprika, a tökfélék és a babok. A magról nevelgetett palánták addigra már hatalmas növényekké fejlődtek, nem csoda, hogy alig várjuk, hogy végre megkóstolhassuk munkánk gyümölcsét!
Azonban nem csak a kertész foga fáj ezekre a termésekre, sajnos számíthatunk arra, hogy különböző állatok, mint a poloskák, tripszek, lepkehernyók, csigák is szeretnék kivenni a részüket a lakomából. Alábbi cikkünkben arra keressük a megoldást, hogyan védekezhetünk a különböző kártevők és kórokozók okozta problémák ellen ökológiai módszerekkel – írja az ÖMKi.
A paradicsom nyári növényvédelme
Talán a leggyakrabban ültetett kiskerti haszonnövény a paradicsom. Termesztése kezdőknek sem okoz gondot, hiszen igénytelen, szívós növényről van szó, a nyári időszakban megjelenő elváltozások azonban joggal okozhatnak fejfájást a kertészeknek.
Sajnos egy nagyobb, sűrű esőzésekkel kísért lehűléskor könnyen felütheti a fejét a paradicsom és burgonya legpusztítóbb gombás betegsége, a fitoftóra (Phytophthora infestans), más néven paradicsom- vagy burgonyavész. A betegség első tünetei a növény fiatalabb levelein megjelenő, szabálytalan alakú, kissé vizenyős elváltozások, főként a növény lombkoronájának felső részén. Magas páratartalom esetén a levél fonákán fehér pelyhes képletet láthatunk, ahol a sporangiumok képződnek. A betegség előrehaladtával a foltok megnőnek, a levelek barnulnak, elszáradnak, majd végül elhalnak. A fitoftóra a bogyót is megtámadja, ahol eleinte kiterjedt világos-, majd később csokoládébarna színű foltokként jelenik meg a terméseken.
Sajnos ez a betegség akár 1-2 hét alatt képes elpusztítani az állományt, ezért kiemelten fontos a megelőzés és a növényeink alapos átvizsgálása, kiváltképp több napig tartó, hűvös, esős idő után. Minden gombabetegség esetében igaz, hogy ügyelnünk kell a megfelelő tő- és sortávolságok tartására (min. 70 cm két tő paradicsomnövény között) annak érdekében, hogy minél hamarabb elpárologhasson a fertőzés kialakulásához elengedhetetlen víz a növények lombjáról. Ezt tovább segíthetjük olyan zöldmunkákkal, mint a kacsolás és levelezés, azonban arra mindenképp figyeljünk, hogy ezeket a tevékenységeket csak száraz, napos időben végezzük.
Megelőzésképp ajánljuk a lomb tejes permetezését, melyet tej és víz 1:6 arányú keverékével végezzünk. Amennyiben a betegség felütötte a fejét az állományban, azonnal távolítsuk el az érintett töveket, és rendszeresen figyeljük, látunk-e tüneteket a többi növényen. Amennyiben a fertőzés több tövet is érint, biogazdálkodásban réztartalmú (pl.: rézhidroxid vagy rézoxiklorid hatóanyagú) szerekkel tudunk védekezni a kórokozó továbbterjedése ellen.
A fentinél gyakoribb, paradicsomot támadó gombabetegségek az alternáriás szár- és levélfoltosságot, valamint a szeptóriás levélfoltosságot okozó kórokozók (Alternaria solani és Septoria lycopersici). Mindkét gombafaj melegigényes, 25 °C körüli hőmérséklet és nedves levélfelület szükséges az elszaporodásukhoz. A fitoftórával ellentétben e két betegség első tünetei az idősebb, alsó leveleken jelennek meg először, és onnan törekednek a növényen felfelé.
Az alternáriás betegség jellemző tünetei a sötétbarna, koncentrikus körökbe rendeződő foltok, melyek körül a levéllemez elsárgul (1. kép). Később a levelek teljesen elszáradnak, és a növény szárán is megjelennek a hosszanti barna foltok. A szeptóriás levélfoltosságnál apró, kb. 1-2 mm átmérőjű, határozott szélű foltokat találunk, melyek közepe idővel kivilágosodik. Mindkét betegség megelőzése és kezelése megegyezik a fitoftóránál leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a fertőzött növények eltávolítása nem szükséges, az érintett levelek és bogyók leszedésével a beteg növények rendszerint jól karbantarthatók, a legtöbb bogyó kellő odafigyelés mellett fogyasztható marad.
Az állati kártevők közül a legnagyobb problémát napjainkban a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) és az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) szívogatása okozza. Ezek a rovarok csak egy-két évtizede jelentek meg Magyarországon, természetes ellenségük egyelőre kevés van, így az ellenük való védekezés komplex feladat.
Ökológiai gazdálkodásban az alábbi lehetőségeink vannak a kártétel mérséklésére:
- kézi gyűjtés az első megjelenéstől kezdve, ideértve a kifejlett rovarok, a petecsomók és az egy csoportban található fiatal lárvák gyűjtését
- csalogatónövények ültetése a kertbe (pl.: zöldbab, saláta felmagzott állapotban, búza, körömvirág)
- féltermészetes élőhelyek, gyomos foltok meghagyása a kertben, mely segíti a polifág ragadozók betelepülését (pl.: pókok, fogólábúak, ragadozópoloskák)
- termésvédő háló kihelyezése a bogyókra (izolálja a kártevőt a paradicsomtól)
- lárvastádiumban káliszappan, narancsolajos készítmények permetként való kijuttatása
- kaolin-alapú növényvédőszerek (a növény felületén lévő kaolinréteg zavarja a rovarokat a táplálkozásban)
Egyes években különböző mértékben károsít a gyapottok-bagolylepke lárvája. Ez a lepkefaj is idegenhonos, ám az időjárás melegedése miatt már hazánkban is országosan elterjedtté vált. A problémát a hernyók okozzák, melyek a virágokat és a termést megrágva, azokban járatokat fúrva táplálkoznak (2. kép).
A bogyókat ürülékükkel szennyezik, a termés sérülései pedig utat adnak a másodlagos fertőzéseknek (pl.: korompenész, bakteriális fertőzések). Termésvédő hálókkal védhetjük a töveket, az imágók leszállása és peterakása előzhető meg, mert a lárvák ott helyben kelnek ki és rágják be magukat – olvasható az ÖMKi cikkében.
A Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki, ABTS-351 törzs toxin hatóanyagú, nem felszívódó készítmények csupán a fiatal lárvastádiumban (L1-L2) hatásosak, így azt csak akkor érdemes alkalmazni, ha nyomon követjük a tömeges lárvakelés időszakát, mely a rajzáscsúcsot követő 8-12 napban várható (országos rajzási információk elérhetők, vagy pedig varsás feromoncsapdával mi is nyomon követhetjük a rajzást) – olvasható az ÖMKi cikkében.
A rovarok közül gyakori vendégek még a kertben a tripszek, melyek szívogatásukkal foltossá teszik a paprika és paradicsom bogyóját. Ám a valódi veszély nem is az állatok közvetlen, hanem azok közvetett kártételében rejlik, ezek a rovarok ugyanis vírusvektorok lehetnek, így az egyes betegségek terjedését segíthetik a növényállományban.
A kabakosok (tökfélék) növényvédelme
A tökfélék közül talán az uborka és a cukkíni a legelterjedtebbek házikerti viszonylatban, és bizony sokan jártunk már úgy, hogy egyszerre termett tetemes, szinte elfogyaszthatatlan mennyiségű zöldségünk. Ám sokszor tapasztalhatjuk azt is, hogy a kezdeti sikereket hamar beárnyékolják a tökféléket támadó, különböző gombás vagy vírusos betegségek.
A cukkíni levelén megjelenő, hamvas fehér, elszórtan jelentkező pöttyök a lisztharmat nevű gombás betegség (kórokozók: Erysiphe cicoracearum, Podosphaera xanthii) jelenlétére utalnak (3. kép). Ez a betegség (ha nem lépünk közbe) hamar elpusztíthatja a növényünket, ugyanis annak levelei fokozatosan kisárgulnak, majd pedig elszáradnak.
A legkézenfekvőbb védekezés az ellenálló fajták választása, ám ha ez önmagában nem elegendő, mindenképp távolítsuk el az érintett leveleket, amint észrevettük a betegség első jeleit. Bátran alkalmazzunk tejes permetezést, főleg egy-egy esősebb napot követően. Ha úgy látjuk, hogy a betegség több növényt, akár az összes cukkíni tövet, sőt egyéb tökféléinket is érinti, kálium-hidrogén-karbonát vagy kéntartalmú növényvédőszerrel érdemes permetezni.
3. kép: Tökfélék lisztharmatos betegsége – fotó: ÖMKi
A másik, igen jelentős, legfőképp az uborkát támadó betegség a kabakosok peronoszpórája (Pseudoperonospora cubensis). Ezt a kórt a levélerek által határolt, sárguló szögletes foltokról ismerhetjük fel, melyek később beszáradnak, kilyukadnak (4. kép). A megelőzés itt is fontos, ugyanis erre a betegségre is léteznek rezisztens fajták.
Az uborka vetését tervezzük szakaszosra, így amikor az első vetést már elérte a megbetegedés, a később vetett, fiatalabb növények még egészségesek, és bőven szüretelhetünk róluk, mielőtt azokat a töveket is megfertőzi a gombabetegség. Fontos agrotechnikai megoldás az uborkánál a függőleges (zsinórra, vagy uborkahálóra futtatott) termesztés, a szellősen tartott állomány.
Az uborka mozaikvírus nevével ellentétben nem csak az uborkát fertőzi, számos gazdanövénye van. A vírussal fertőzött leveleken sárgás, mozaikos minta és torzulás figyelhető meg (a levelek kisebbek, keskenyebbek, esetleg szemölcsösek). A vírusfertőzés vektorszervezetekkel (levéltetvek segítségével) és mechanikus úton is terjed, így elsősorban a vektorszervezetek ellen kell védekeznünk (pl. apró lyukméretű rovarhálóval), és ügyelnünk kell az eszközeink fertőtlenítésére, két növény növényápolási munkája között.
A tej felhasználása növényvédő szerként
Van néhány olyan egyszerű anyag, amelyeket a kertészkedők növényvédelmi céllal használtak, és tudományos vizsgálatokkal is igazolható a hatásosságuk. Az úgynevezett egyszerű anyagokat a növényvédelmi tevékenységre vonatkozó szabályozás elismeri. Ezeket az anyagokat nem növényvédőszer-kereskedőknél, hanem hagyományos üzletekben (élelmiszerbolt, háztartási bolt, gyógyszertár) lehet megvásárolni.
A Nébih oldalán részletes tájékoztatás érhető el a felhasználási lehetőségekről, de csak az egyszerű anyagok egy részéről. Az új öko-rendelet az egyszerű anyagok körét kibővítette.
Az egyszerű anyagok köre jelenleg: cukor, calcium-hidroxid, ecet, lecitinek, fűzfakéreg, fruktóz, nátrium-hidrogén-karbonát, tejsavó, diammónium-foszfát, napraforgóolaj, csalán, hidrogén peroxid, konyhasó, sör, mustármagpor, talkum, hagymaolaj, L-cisztein, tehéntej, hagymakivonat.
A tej szőlő lisztharmat ellen 3-6 alkalommal, a kabasosok lisztharmata ellen 3-4 alkalommal használható, higítás nélkül permetezve.
