Egyre többen térnek vissza ezen fajták termesztéséhez, ugyanis semmivel se hoznak rosszabb ízű, minőségű termést, mint napjaink modern fajtái, melyek talán jobban mutatnak a boltok polcain – ám előállításukhoz sokkal több kemikáliára, növényvédő szerre van szükség. Az egészségesebb élet felé tett lépés, ha újra visszanyúlunk az olyan hagyományos fajtákhoz, mint a batul, a húsvéti rozmaring, vagy épp a pogácsaalma.

Ez inspirálta a Tündérkert-mozgalom megszületését, melynek elindítója Szarvas József Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész, illetve Kovács Gyula Prima Primissima díjas erdész, aki a zalai Pórszombaton génbankot hozott létre a Kárpát-medence régi gyümölcsfajtáiból.

Most az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság posztolt látványos fotókat Facebook-oldalán a Csörgőalma Gyümölcsöskertben most érő hagyományos almafajtákról az azokat bemutató leírással együtt.

Az említett fajták a következők (a fotókat az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága munkatársai készítették):

Bális alma
Az Őrség helyi fajtája. Sárga alapszínét a napos oldalon halványpiros fedőszín takarja. Lapos alma, megjelenésében hasonlít a fehér pogácsa almára. Közepesen kemény húsú, íze rendkívül édes, kissé fűszeres. Friss fogyasztásra való.

régi almák

Batul
A Kárpát-medence egyik legrégibb és egyben leggyakoribb almafajtája. Sok változata ismert. Fája erőteljes növekedésű. Október elejétől szüretelhető, húsa kemény, bőlevű, aromás, íze kellemesen édes-savas, március végéig is jól eláll, jól tárolható. Gyümölcslének, gyümölcsbornak, pálinkának is kiváló.

régi almák

Boralma
Többféle változatban előforduló, nevének megfelelően almalének, almabornak használt fajta. Termése rendkívül nagy, leves, kissé kásás, muskotályos ízű. Hosszan nem tárolható.

alma

Csörgőalma
Októberre beérő, de nem télálló alma. Két színváltozata ismert: sárgás-zöldes és piros-sötétpiros, a piros változat húsa is pirosodik. Alakja kissé kúpos. Jellegzetessége, hogy nagy magháza van, melyben éretten rázáskor zörögnek, csörögnek magjai, nevét is erről kapta. Friss fogyasztásra.

alma

Eperalma
A termés közepesnél nagyobb méretű, a bordó fedőszínen sűrűn elszórva apró fehér pöttyök láthatók. Húsa zöldes vagy sárgás árnyalatú, lédús, zamatos. Általában frissen fogyasztották, megjelenése mellett íze is hasonlít az eperre. Nem tárolható.

régi almák

Húsvéti rozmaring
Hazai eredetű, ismert, elterjedt fajta. Kései érésű, októbertől szedhető, de csak tárolás után fogyasztható. A gyümölcs középnagy, kissé megnyúlt. Héja vastag, viaszos, zöldessárga, a napos oldalon pirossal mosott. Húsa kemény, de bőlevű, kissé savanykás, fűszeres, kiváló asztali alma. Fája erős növekedésű, bőven terem, de hajlamos a szakaszosságra.

régi almák

Koszos alma
Zöldessárga, enyhén pirosodó színét szakadozott bőrszerű bevonat borítja, olyan, mintha koszos lenne, amire a neve is utal. Néhol bőralmának is nevezik, de annál nagyobb méretű, kissé lapított gömb formájú. Íze kellemes, fűszeres, friss fogyasztáson kívül kedvelt aszalóalma is.

régi almák

Mosánszki alma
Szászországból, Meissen városa melletti Borsdorf nevű faluból származik. Az Őrségben általánosan elterjedt fajta. Novemberre beérő, gömb alakú, beérve aranysárga színű téli alma, melyen rozsdafoltok találhatók. Húsa fehér, sárgásfehér, tömött, roppanó, kellemes fűszeres zamatú, cukros, borízű. Terebélyes koronát nevel, a metszést nem tűri.

régi almák

Őszi eperalma
Az eperalmához hasonló, de a nagy méretű fehér paraszemölcsök nem olyan meghatározóak a megjelenésében, az alján, a kocsánynál található világos parásodás viszont annál inkább. Alakja gyakran kúpos vagy hengeres. Íze ennek a fajtának is az eperhez hasonló, nagyon édes, de egyben rendkívül savas is. Erősen kásásodik, nem tárolható sokáig.

régi almák

Bőralma
Nagy valószínűséggel azonos az Angliából származó, az egész világon ismert Parker pepin fajtával, de ezt genetikai vizsgálattal lehetne csak igazolni vagy épp cáfolni. Az alma télálló, közepes nagyságú, héja kemény és annyira tartós, hogy egyes változatai tavasszal még a hóolvadás után is épen, egészségesen megmaradnak a fa alatt. Húsa zöldesfehér vagy halvány krémszínű, ízletes, lédús. A friss fogyasztás mellett kiváló aszalásra is.

régi almák

Piros pogácsaalma
Az Őrség egyik leggyakoribb fajtája, a matuzsálem faegyedek jelentős része ebből a fajtából kerül ki. Gyümölcse októberben szedhető, késői szüret esetén már fogyasztható, novemberre érik be, tavaszig elálló. Alakja erősen lapított, szabálytalan, „pogácsa alakú".

régi almák

Alapszíne sárgászöld, amit szinte teljes egészében sötétpiros vagy bordó fedőszín takar. A termés bőre vékony, fényes, kissé zsíros tapintású, húsa fehér, omlós, édes borízű. Fája nagy koronát fejleszt, korán és bőven terem. Süteményekhez is használták, de almaecetnek és almabornak is fontos alapanyaga volt.