Amint cikkünk első részében is írtunk róla, a primőrkertészeknek a téli hónapokban – még a legmodernebb technikával felszerelt üvegházakban is, nem beszélve az egyszerűbb fóliasátrakról – nagy kihívás a kedvezőtlen környezeti tényezőkből adódó stresszhatások kivédése, aminek alapvető feltétele a jó növénykondíció.

Egyetlen szóval nehéz meghatározni: a jó kondíció nem azonos a nagy levélzettel rendelkező vagy terméskezdeményekkel túlterhelt növénnyel, a kövér (buja) és a sovány (satnya) növényhabitus között van. Megteremtésének és fenntartásának környezeti feltételei a tenyészidő folyamán változnak. A változó igényeket úgy követni, hogy a klimatikus tényezők a tápanyag- és vízigénnyel állandó összhangban legyenek, nehéz.

A klíma szabályozása mellett az öntözéssel és a tápanyagok adagolásával is kiváltott stresszhatásokon keresztül be tudunk úgy avatkozni a növény fejlődésébe, hogy a kondíció kedvező legyen, az optimális generatív-vegetatív egyensúly folyamatosan fennálljon.

Generatív jelleget indukáló tényezők:

• kevés víz, átmeneti vízhiány,
• talaj átmeneti kiszáradása,
• enyhe nitrogénhiány,
• bőséges foszforellátás,
• alacsony levegő-páratartalom és
• magas talajsótartalom (magas EC-érték).

Vegetatív jelleget indukáló tényezők:

• bőséges vízellátás,
• nedves talaj,
• magas talaj-nitrogéntartalom,
• foszforhiány és
• alacsony talajsótartalom, alacsony EC-érték.


A fentiekben jelzett generatív vagy vegetatív stresszhatásokat kiváltó tényezők csak bizonyos határok között értendők. (Például: folyamatosan magas talajvíztartalom esetén a gyökerek elpusztulnak, minek következtében a lombnövekedés, azaz a vegetatív növekedés is lassul, illetve megszűnik.) Víz- és tápanyag-adagolással, különösen tápoldatos mikroöntözés formájában, hatásosan és gyorsan be lehet avatkozni a fejlődési folyamatokba, amit a termesztési gyakorlatban a klimatikus tényezők szabályozása mellett (fűtés, szellőztetés, árnyékolás, pótmegvilágítás) gyakran és hatásosan alkalmaznak.

A környezet iránti érzékenység (stresszérzékenység) a növény fejlettségéhez, korához, egészségi állapotához és a fajtához kötődik, továbbá a többi tényezőtől függően is változik. A stresszhatás mértéke mindig a stresszdózistól függ, ami a stressz intenzitásának és a kitettség idejének szorzata, azaz milyen mértékű a hatás és mennyi ideig éri a növényt. (Télen néhány órás 5000 lux fényerő (~30 W/m2) mellett még nem köt a paradicsom, de ha ez a meglehetősen gyengének számító megvilágítás 7-8 órán keresztül tart, már elegendő a termésképzéshez.)

A vízzel történő stresszszabályozás elsősorban ott gyors és hatásos, ahol kisebb a gyökérrögzítő közeg tömege (pl. konténeres termesztés, vízkultúrás hajtatás). Nedves talajon a lombnövekedés erősebb, alacsonyabb víztartalom mellett a virágképződés az intenzívebb. Ha napközben nagyobb mértékben változtatjuk a talaj nedvességtartalmát, így például csepegtető öntözés esetén kevesebb, de nagyobb adaggal kezeljük a növényeket, a generatív hatást fokozzuk, míg gyakori és kisebb vízmennyiség kijuttatásával a kiegyenlítettebb talajvíztartalom irányába hatunk, ami a lombképződést segíti.

A fejtrágyázással kiváltott kedvező (stimulatív) stressz feltétele a tápelem helyes megválasztása és mennyiségének pontos kiszámítása mellett a megfelelő formában és időben történő kijuttatása.

Fejtrágyázások alkalmával a nitrogén és a kálium aránynak változtatásával a fejlődési irányán kívül (vegetatív vagy generatív) a termés minőségét, az érés gyorsaságát is lehet bizonyos határok között szabályozni.

Megfelelő talajnedvesség esetén a paradicsomnál, ha a termésszedés időszakában az N/K arány 1:1,4 és 1:1,7 között van, kiegyenlített a növekedés, de ha a nitrogént emeljük (N/K: 1:1,2), lombra fog nőni, ellenkező esetben (N/K: 1:1,7-1,8) a virágzást serkentjük. Paprikánál az optimális arány a kiültetéstől az első terméskötések megjelenéséig N/K: 1:1, az erős terhelés időszakában N/K: 1:1,3-1,4, ennél magasabb nitrogén esetén intenzívebb lesz a lombképződés.

A műtrágyák sóindexe (EC-értéke) a kémiai összetételükből adódóan eltérő. Úgy kell a tápoldat töménységét alakítani, hogy az EC-érték 2-2,5 mS/cm között legyen. Fiatal növény esetén a kiültetést követően 2-2,5 mS/cm, később 2,5-3 mS/cm-ig emelhető. Erős lombnövekedést lehet az EC-érték növelésével lassítani, a terméstúlterhelést az EC-érték csökkentésével mérsékelni, ez utóbbi esetben átmenetileg csak vizet vagy egészen híg nitrogénoldatot szükséges adni.

A lomb- és termésarány változtatására, a növekedés irányítására, jó szabályozhatósága és gyors hatása miatt, gyakran alkalmazott módszer a termesztési gyakorlatban az EC-vel történő stresszelés (1. kép).

paradicsom

Kiegyensúlyozott vegetatív-generatív körülmények között nevelt paradicsom termése – fotó: Agroinform.hu

A töményebb tápoldat (magasabb EC) a virágzást serkenti, a hígabb tápoldat a lomb növekedésére hat pozitívan. Jól használható az első fürtök bekötésének elősegítésére is, de fényszegény időszakban a növény megnyúlása is mérsékelhető vele. 4 mS/cm talaj-EC felett a paradicsom, 3,5 mS/cm felett a paprika generatív irányba fejlődik, míg 2,5-3 mS/cm érték alatt mind a két növénynél a lombnövekedés fokozódik.