A borbolyát ma már leginkább csak díszcserjeként ültetik, pedig ehető terménye kiváló vitaminforrás.

A borbolya jótékony hatásai

A borbolya Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika mérsékelt és szubtrópusi éghajlatain őshonos, 1,5-2 méter magasra nő, apró, szúrós tüskéi vannak, lombhullató verzióit pedig változatos és gyönyörű levelek díszítik, melyek őszre bíborvöröses színben pompáznak.

Apró, bogyós termése megérve szintén vöröses, néha hamvas rózsaszín, máskor szinte kékes, augusztusra-szeptemberre érik meg, és a bogyók érése egészen novemberig tart. Savanykás íze kevésbé lesz fanyar az első fagyokat követően, amikor megcsípi a dér, ekkor érdemes betakarítani.

A kánikula- és szárazságtűrő borbolya rengeteg vitamint tartalmaz, serkenti az emésztést, a vitaminok és nyomelemek felszívódását, külsőleg pedig hasznos sebgyógyító. A népi gyógyászat külsőleg a sebgyógyításon túl izomlazító, gyulladáscsökkentő hatása miatt alkalmazta.


A C- és E-vitaminban, karotinoidokban és antociánban gazdag termés igazi szuperélelmiszerré teszi a borbolyát.

A berberinsav egy nagyon különleges összetevője, ugyanis antioxidánsként fejti ki hatását, és segíthet például a cukorbetegség kezelésében és a fogászati fertőzések leküzdésében. Antibakteriális és fertőzésgátló hatása a szakemberek körében is ismert, görcsoldóként pedig máj- és epebántalmak esetén is érdemes próbát tenni vele.

Az emésztési problémákkal küzdők természetes orvosságként fogyaszthatják, ugyanis serkenti az emésztést, segíti a tápanyagok felszívódását, csökkenti az emésztőrendszer gyulladásait.

Régen az őszi befőzések népszerű kiegészítője volt, ugyanis magas pektintartalmának köszönhetően ezzel sűrítették a lekvárokat és a mártásokat.

A méhészek is kedvelik, hiszen a beporzók nagyon szeretik, mézüket pedig aranysárgává varázsolja.

borbolya

Az emésztési problémákkal küzdők természetes orvosságként fogyaszthatják – fotó: Shutterstock

Nemcsak lekvárnak, hanem aszalva és teaként fogyasztva is nagyon finom, továbbá készíthetünk belőle mézzel összefőzve cukorkát; vörösborral, sűrű mártásként forralva, formákba töltve pedig pudingként az ünnepi asztalok dísze lehet.

Régen kérgét és gyökerét is felhasználták, hogy sárga festékanyagot nyerjenek ki belőle.

Egyik változata, a sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a búza súlyos gombás fertőzésének, a feketerozsdának köztesgazdája, ezért több helyen már tiltják a telepítését.

Forrás: divany.hu