A talajmegújító, azaz regeneratív mezőgazdaság egyik legnagyobb kihívása az, hogy nincsenek receptek. A konvencionális gazdálkodásnak vannak irányelvei a tankönyvekben, mezőgazdasági szakkönyvekben, tudjuk, hogy milyen mélyre kell vetni például a kukoricát és mennyi műtrágyát kell kijuttatni egységnyi területre. A regeneratív mezőgazdaság azonban ezeket a számokat mindössze kiindulópontnak tekinti. Nem lehet megúszni azt, hogy vizsgálatok sokaságával kiérleljük, hol, mit, milyen mélyre vetve, mennyi tápanyag-utánpótlással, milyen tőszámmal, milyen talajmunkával érdemes termeszteni, ha változtatni szeretnénk az eddigi gyakorlaton.

Hogy van értelme a mérlegelésnek, arra Russel Hedrick, egy amerikai gazdálkodó a legjobb példa: 459,51 bushel/hold, azaz mintegy 28 tonna/hektár terméssel nyerte meg az észak-karolinai kukoricatermesztők versenyét.

A nyertes részletesen beszámolt a technológiáról, az agweb.com-on eredetiben olvasható, hogy mit, hogyan csinált. Alább néhány gondolatot közlünk az alkalmazott termesztés-technológiával kapcsolatban:

  • Hedrick szerint nem a tápanyagok mennyisége a lényeg, hanem a tápanyag megfelelő elhelyezése, az egyensúly és hogy mennyi tápanyagot képes felvenni a növény. Feleannyi műtrágyát használ, mint a hozzá közeli és szomszédos gazdálkodók.
  • Takarónövények használatával emelte meg a talaj szervesanyag-tartalmát és hozta helyre a talajszerkezetet, aminek köszönhetően jobb a talaj vízbeengedő, vízmegtartó képessége.
  • Mélyebbre veti a kukoricát, mint a szakmai ajánlás. A mélyebb vetéssel több tápanyaghoz és nedvességhez jut a növény, a fejlődést pedig a nagyobb mélység azért nem akadályozza, mert megfelelően levegős, laza szerkezete van a talajnak.


Russel Hedrick rövid összefoglalója arról, hogy milyen elveket vall: "építjük a talajt, növeljük a tápanyag-körforgást és a vízmegtartó-képességet. Így növeljük a hozamunkat anélkül, hogy vakon eldobálnánk a pénzünket."

Indexkép: Pixabay