A kukoricatörés gyakorlatilag befejeződött országszerte. Az a kevés, ami még kint maradt, majd a fagyok beállta után kerül a magtárba. Ezzel is csak azért várt a gazda, hogy a még nedves kukoricát a törés után ne kelljen szárítani. Majd elveszti a vizet lábon, szól a magyarázat.

Ezeken a területeken szárbontást legfeljebb csak tavasszal végezhetünk. Így persze négy-öt hónappal is tovább tart, míg a kukoricaszár a tavaszi bontást követően elporhad. Ez az időveszteség persze majd akadályozza a tavaszi magágykészítést, viszont a rajtuk áttelelt növénypatogén gombákat így is jelentősen gyéríteni tudjuk.

Fuzárium – kukorica pányvázó gyökerén

kép

A Terragro Kft. felvételén jól látszik a 3.-kal jelölt mintán a fuzáriumfertőzés rózsaszín elszíneződése. A 4. sz. mintát BioFil Szárbontó készítménnyel kezelték szántóföldi dózisban.

De valóban csak tavasszal tudjuk elvégezni a későn lekerült kukoricaszárak lebontását? Nem! Egy kis praktika bevetésével késő ősszel, kora télen is alkalmazhatunk baktériumos szárbontást. Hogyan?

Ebben az időszakban a levegő hőmérséklete már gyakran –5 °C-ig is süllyed. Ezzel szemben a talajainkban még +5-8 °C-ot is mérhetünk 10 cm alatt, tekintettel a talajok jó hőszigetelő képességére. Ráadásul a kora téli napsütésben a reggeli órákat követően a levegő is fagypont felett van. Igen ám, de kipermetezéskor a kis átmérőjű fúvókákba már mínusz fél fokon is befagyhat a permetlé. Ezt küszöbölhetjük ki úgy, hogy a permetezővízhez a tartályba köbméterenként 2-3 liter etilénglikolt (a gépkocsik hűtőjében is használt fagyálló folyadékot) adunk. Ezzel a permetlé fagyáspontját –2 - –3 °C-ra visszük le.

Na de ez a hideg nem árt a baktériumoknak?

A baktériumok sejtjeit, mint minden más élő sejtet, a fagypont alatti hideg csak akkor károsítja, ha az a sejtben lévő víz megfagyásával jár, és ez szétrepeszti a sejtburkot. Mint tudjuk, a víz a fagyáskor kitágul, a jégkristályok térfogata megnő. Gondolom, már többen jártunk úgy, hogy a szilveszteri pezsgőt vagy nyáron a sört gyorsan le akartuk hűteni, és a mélyhűtőbe tettük. Aztán persze beszélgetés közben az ember elfelejti, és amikor elővette volna, szétfagyott üveget és jégkását talált. Tehát

a kisebb fagyok ellenére is elvégezhetjük a szárbontó készítmények kijuttatását.

Igaz, ilyenkor a talajba történő mielőbbi bedolgozást ne mulasszuk el, hogy a baktériumok a számukra kedvező 6-8 °C-os talajba kerüljenek.

képA pezsgőt nem így szeretjük.

A szárrészek korhadása, bontása a külső hideg ellenére is azonnal elkezdődik. Tudjuk, hogy a cellulózbontás, komposztálás hőtermelő folyamat. Hazánkban ma már ritkaságszámba megy, de 30-40 évvel ezelőtt még széles körben alkalmazott melegágyak fűtését is komposztálással oldották meg.

A melegágy alapját 50-60 cm mélyen kiásták, ebbe 30-35 cm istállótrágyát taposással beletömörítettek. Ennek a tetejét talajjal takarták, és ebbe került a palánta vagy a vetőmag. A melegágyat üveglappal vagy dupla fóliával takarták le. A meleg talpnak betaposott istállótrágya komposztálódása során keletkezett hő az ágyást még –10–12 °C-os hőmérsékleten is +8–10 °C-on tartotta.

képFiókos melegágy. 1955, Fácánkert

Ma már hol van az istállótrágya? A cellulózbontás során nemcsak bontási hő keletkezik, hanem maguk a baktériumok is termelnek hőt életműködésük során. Aki kora tavaszi vetésű növényeket termeszt, ezt a folyamatot jól ki tudja használni.

A mák, a borsó vagy a cukorrépa csírázását támogathatjuk azzal, ha a vetés előtt baktériumtrágyát juttatunk ki. Ezek a gyors felszaporodásuk után nemcsak tápanyagokat juttatnak a növényeinknek, de azzal, hogy szervezetük hőt termel, a tábla talajának hőmérsékletét akár 2-3 °C-kal is emelik. Ez különösen a sekélyen vetett mák vagy cukorrépa csírázását, gyökeresedését jelentősen segíti.