Jelenleg a bizonyítottan működőképes és gazdaságosan megvalósítható szénmegkötési módszer az, ha a szenet növények biomasszájában tároljuk.

A növények a fotoszintézis folyamata során vízből és szén-dioxidból oxigént és szerves anyagokat állítanak elő, a szén-dioxidot pedig a környező levegőből veszik fel. A légkörben található CO2-mennyiség az adott fényminőség és erősség mellett határozza meg a fotoszintézis folyamatának hatékonyságát és eredményességét. A növények a gázcserét fajtól függően a levelek alsó felén, a levélfonákon vagy a levél mindkét oldalán végzik a gázcserenyílásokon keresztül.

A növényeknek természetesen egyéb anyagokra is szükségük van az élethez, a növekedéshez. A légkör emelkedő szén-dioxid-szintje a legtöbb növény fejlődését elősegítheti, sőt kertészeti kultúrákban fedett termesztőberendezésekben, így a fóliasátrakban és üvegházakban már évtizedek óta használatos a szén-dioxid szintjének emelése az erőteljesebb növekedés, virágképzés, terméshozamok elérése céljából.

Manapság 400 ppm körül alakul a légköri koncentráció, ugyanakkor a fólia- és üvegházakban termesztett haszonnövényeink szintje 900 és 1100 ppm között ideális. Az extra szén-dioxid megnövekedett tápanyagigénnyel társul, ezért elengedhetetlen a kalcium, a magnézium és a nitrogén bevitele. Tehát a globálisan emelkedő légköri CO2 globálisan igényli az említett mezo- és makroelemeket (Ca, Mg, N), amit hosszú távon nem szabad szem elől téveszteni – írja az ng.24.hu.

erdő

A légkör emelkedő szén-dioxid-szintje a legtöbb növény fejlődését elősegítheti – fotó: Shutterstock

Miközben zajlik a fotoszintézis, a növények által elnyelt extra szén egy része a fába vagy a talajba kerül, ahol évtizedekig el van zárva a légkörtől. Az éghajlatváltozás azonban aszályokat, áradásokat és tüzeket is okoz, amelyek veszélyeztetik a növények életben maradását.

A magas hőmérséklet növényfajtól függően elfojtja a fotoszintézisben részt vevő kémiai folyamatokat, például gátolja azokat az enzimeket, amelyek a szén-dioxidot a cukrokhoz kötik.

Tehát míg a szén-dioxid segíti a növények növekedését, a légkörben lévő extra szén-dioxidnak viszont más közvetett hatásai is vannak – például az emelkedő hőmérséklet –, amelyek miatt a károk végül meghaladhatják az előnyöket.

Az emelkedő hőmérséklet károsan befolyásolhatja a fotoszintézis hatékonyságát, amely kevesebb szén megkötését eredményezi, így végső soron fékként jelenik meg a folyamatban.


A növények alkalmazkodóképessége időben lassabb, mint az állatvilág szereplői esetében, illetve az e változásokra adott válaszaik során különféle kémiai átalakulások indulnak el bennük.

Mindeközben a környezeti változások hatást gyakorolnak a sejtek osztódására is, mely változások végül megjelennek az utódaik génállományában, létrehozva egy új irányt a faj túlélési gyakorlatában, így válaszolva a környezeti kihívásokra.

Az eredményes szénmegkötés elérése érdekében történő növénytelepítés kapcsán érdemes lehet a lombhullató fákon kívül számításba venni az örökzöldeket vagy a pázsitfűfélék családjába tartozó örökzöld bambuszokat is, mivel e növénycsoport jobb szénmegkötő, mint a lombhullató faállomány.

Miért fontos a talaj kalcium-, magnézium- és nitrogéntartalékainak nyomon követése?

A csökkenő nitrogénszint befolyásolja a növények szén-dioxid-megkötő képességét a légkörből. Hatást gyakorol a rovarok csökkenő faj- és egyedszámára, beindítja például a sáskajárást, viszont összességében nézve az egyik felelőse a rovarvilág utóbbi évtizedekben tapasztalható összeomlásának.

A csökkenő nitrogénszint pótlására nem feltétlenül jó megoldás a nitrogén kijuttatása a szántóföldekre, mert a csapadékkal és öntözéssel kimosódó nitrogén a folyókban, patakokban, tavakban eutrofizációhoz vezet, azaz előidézi az algavirágzást, illetve tömeges halpusztulást okoz. Egy 2017-ben készített tanulmány szerint ötször nagyobb mennyiségben állít elő az emberiség nitrogént, mint 60 éve. Márpedig az ivóvíz magas nitrogénszintje számos súlyos betegséggel hozató összefüggésbe.

A talaj kalciumszintje is kapcsolatot mutat az emelkedő légköri szén-dioxiddal és a talajt elérő csapadék mennyiségével, a növényzet talajban történő légzésének következményeként.

A magnéziumhiány okozta káros hatásokat pedig csak tovább erősíti az emelkedő légköri CO2-szint; egyik eredménye a növények csökkenő biomassza-termelése.

Forrás: ng.24.hu

Indexkép: Pixabay