Az alacsony szerződési árak, az átvétel körüli anomáliák jelentős mértékben rontják a termelési kedvet. Ennek is oka, hogy importra szorul az ipar.

Sajnos a termésátlagok elmaradnak a nemzetközi színvonaltól, és sok a minőséggel kapcsolatos panasz is, ami többek között a szakszerűtlen talajművelésre, az öntözés hiányára, valamint a pontatlan tápanyag-utánpótlásra vezethető vissza.

A magas termelési költségek – így a műtrágyaárak is – nem engedik meg az ötletszerű, minden szakmai megalapozottságot nélkülöző tápanyag-gazdálkodást,

egy magas szintű talajművelés mellett átgondolt, okszerű trágyázásra lenne szükség.

A sárgarépa és a petrezselyem közeli rokonok, tápanyagigényük számos vonatkozásban megegyezik vagy hasonló, de több tekintetben különbözik is, ami kevésbé a fajlagos tápanyagigényben, azaz egy tonna termés előállításához szükséges NPK hatóanyag-mennyiségben (1. táblázat) mutatkozik, sokkal inkább a termesztési cél (csomós sárgarépa, ipari célra termesztett zöldség, hajtatás stb.) vonatkozásában nyilvánul meg.

Sárgarépa és gyökérpetrezselyem fajlagos tápanyagigénye

Növényfaj

Nitrogén (N)

Foszfor (P2O5)

Kálium (K2O)

Magnézium (MgO)

Sárgarépa

4,1-4,5

1,7-1,9

5,8-6,2

0,5-0,6

Gyökérpetrezselyem

4,8-5,1

2,3-2,5

5,8-6,2

0,5-0,6

Nehéz is egyetlen számmal jellemezni az egy tonna termés előállításához szükséges tápanyagmennyiséget, mivel egy korai répa vagy petrezselyem termésének lényegesen magasabb a víztartalma és alacsonyabb a szárazanyagtartalma, mint egy tárolási fajtának. Ennek megfelelően a korai fajtáknál kevesebb az egységnyi termés megneveléséhez felhasznált tápanyagmennyiség is.

Egy-egy kultúra, a termelési céltól (fajtától) és a termésmennyiségtől függően, 100-300 kg/ha nitrogént (N) igényel. Hiánya jelentős terméscsökkenést, az idősebb leveleken klorotikus tünettel járó színelváltozást okoz (1. ábra).

Egyoldalú nitrogéntrágyázás – ha bőséges csapadékkal is párosul – lomb-termés viszonylatában aránytalanságot idézhet elő, fellazítja a szöveteket, aminek következtében romlik a tárolhatóság, gyakori a termésrepedés. A nitrogénigény a tenyészidő elején alacsony, a lombozat kifejődésével fokozatosan növekszik, jelentős mértékben a répatestek növekedésekor ugrik meg.

kép1. ábra: Nitrogénhiány tünete sárgarépalevélen

Foszforigénye más zöldségnövényekhez képest alacsonynak mondható. A felvétel dinamikája, mint a legtöbb zöldségnél, a tenyészidő elején a zöldtömeghez képest nagyobb, később fokozatosan csökken. A termesztési gyakorlatban sárgarépán vagy petrezselyemgyökéren akut foszforhiánnyal ritkán lehet találkozni.

A káposztafélék mellet a gyökérzöldségfélék igénylik a legtöbb káliumot. Rövid tenyészidejű, hajtatott és szabadföldi csomós répák esetében kevésbé, de az ipari és tárolási célból termesztetteknél alapvető feltétele a minőségnek a megfelelő káliumellátottság, ami a szárazanyag-tartalmon keresztül a szállíthatóságot, a tárolhatóságot, a betegségellenálló-képességet határozza meg, de kedvezően hat a szárazság- és fagytűrő képességre is. Káliummal jól ellátott répa színe élénkebb, íze kellemesebb. Magas termésátlag esetén hasznosított kálium mennyisége megközelítheti a 400-500 kg/ha K2O-t.

A káliumhoz viszonyítva majdnem nagyságrenddel kisebb a gyökérzöldségfélék magnéziumigénye, de így is számottevő – nem „mikroelemnyi mennyiség”(!), ami egy-két lombtrágyázással biztosítható. Levélen a magnéziumhiány tünete a narancssárgás levélerek közötti foltok, miközben a főerek élénk zöldek maradnak (2. ábra), hasonlít a káliumhiányra.

kép2. ábra: A magnéziumhiány egyre gyakrabban mutatkozik az intenzív sárgarépa-termesztésben

Mikroelemek közül meg kell említeni a bórt, hiányának következménye a gyökérzöldségfélék meglehetősen gyakori betegsége a szívrothadás, ami elsősorban meszes, lúgos talajon, öntözetlen körülmények között alakul ki. A termés közepe megbarnul, elszivacsosodik, majd üregessé válik, súlyos esetben barnás színű váladék folyik a beteg termésből.