A talajművelés legtöbbször negatív hatást gyakorol a talajéletre, zavarja ugyanis a talajban található növényi és állati szervezetek természetes környezetét. Ez a folyamat a talajminőség romlásához vezethet, ezért a talaj állapotának értékelésekor az ott található élőlények aktivitásának felmérése kiemelkedő jelentőségű a gazda részéről.
A földigiliszták jelentősége
Az egyik leggyakrabban használt "mutató" a földigiliszta (Lumbricus terrestris), amely vitathatatlanul fontos szerepet tölt be a talaj egészséges állapotának megőrzésében, jelenlétük ugyanis a talaj termékenységének indikátora. Számuk, biomasszájuk és járataik száma megbízható minősítést ad a termőtalaj aktuális, fizikai és biológiai kondíciójáról.
1. fotó: Földigiliszta a táplálék közelében (gyökerek, elhalt növényi maradványok) – forrás: Bozóki Boglárka (2021)
A földigiliszták növényi maradványokkal (talajjal együtt), illetve az azokon megtelepedő mikroorganizmusokkal táplálkoznak, ezzel gyorsítva a szerves anyagok lebontását a talajban. Járataik készítése során keverik a talajokat, így javítják azok víz- és levegőgazdálkodását, valamint szerkezetét, megkönnyítve ezáltal a víz és a levegő behatolását a gyökerekhez, továbbá a gyökerek zavartalan lejutását a nedvességben bővelkedő mélyebb talajrétegekbe.
A giliszták – járataik készítése során – felszínre hozzák a mélyebb talajrétegeket, ezzel mélyítik a talaj humuszos termőrétegét, javítják a talaj szerkezeti tulajdonságait. Továbbá összekeverik a talajrészecskéket a szerves anyaggal (elhalt növényi és állati maradványok), ez az ún. agyag-humusz komplex. Mint ismert, a giliszták ürüléke a különböző tápanyagokat a növények által felvehető formában tartalmazza, ezáltal képes növelni a talajtermékenységet, valamint terjeszteni azokat a baktériumokat, amelyek a különféle szerves anyagok bontására képesek.
2. fotó: Talajminta földigilisztával és sok járattal – forrás: Bozóki Boglárka (2021)
Földigiliszta egyedszámvizsgálat talajművelési kísérletben
Az összehasonlító vizsgálat során a művelt és műveletlen szántóföldi területekben található földigiliszták számát és mennyiségét tanulmányoztuk három különböző területen: bolygatatlan búzatarló (A), frissen tárcsázott (B) és 2 héttel a vizsgálat előtt tárcsázott terület (C). A vizsgált területeken két nappal a feltárás előtt gyenge zápor vonult át, hozzávetőlegesen 2 mm csapadékkal.
A kutatás során feltártuk és megvizsgáltuk a területen található földigilisztákat és azok járatait a táblán található növényi szármaradványok mennyiségével együtt. A vizsgálatot ásóval végeztük, ez ugyanis alkalmas a talaj 0-30 cm rétegének alapos tanulmányozásához, ráadásul olyan eszköz, amely a legtöbb gazda esetében rendelkezésre áll. Mivel a talajművelés bolygatja a giliszták életterét, javasolt a felmérést a tervezett művelés előtt vagy 1-2 héttel a művelést követően célszerű elvégezni. Az egyes táblákon átlagosan 5-5 darab vizsgálati mintát vettünk.
Az ásópróbával kivett talajt papírra borítottuk, kézzel porhanyítottuk, majd megszámoltuk a benne található gilisztákat és azok járatait. A feltárás során figyelmet fordítottunk a növényi részek mennyiségének feljegyzésére is.
3. fotó.: A vizsgálat során használt egyszerű eszközök – forrás: Bozóki Boglárka (2021)
Ahogyan arra számítani lehetett, a feltárás során nem találtunk gilisztát vagy járatot a frissen hántott tábla (A) (nehéztárcsa ~12 cm, elmunkált felszín) talajában (1. táblázat). Itt kevés növényi szár- és gyökérmaradványt tártunk fel, ami összefügg a terület csekély biológiai aktivitásával. Hasonló tapasztalataink voltak azon a területen, ahol a feltárás megelőző 2 hétben végeztünk tarlóhántást nehéztárcsával (C). Ugyan fellelhető volt néhány járat és kevés növényi maradvány, de gilisztát nem találtunk, ráadásul az ásás is nehézkesnek bizonyult.
Tapasztalatok szerint ugyanis a nehéztárcsás tarlóhántást és elmunkálást követően jellemzően 2-3 hét elteltével indul meg a biológiai élet, azzal együtt a morzsásodás a talajban. Abban az esetben,
ha az ásás elvégzése nehézkes, a talaj ülepedett, tömörödött, nagy valószínűséggel kedvezőtlen a terület biológiai állapota, ez pedig közvetett hatással bír a szántóföldi növénytermesztésünk eredményességére,
amely fontos gazdálkodási együttható.
Magas biológiai aktivitást kizárólag egy területen tapasztaltunk – a bolygatatlan búzatarlón (B). Itt a talaj kedvezően nedves, morzsás szerkezetű volt, valamint az ásás is könnyebbnek bizonyult. A bolygatatlan búzatarlón a talaj szerkezete, nyirkossága kedvező, biológiai állapota jó, így az ásómintákban talált 4-4 darab giliszta igen jó élőhelyre enged következtetni.
1. táblázat. Földigiliszta-tevékenység mintavételi eredményei
|
Javaslatok
A kutatás eredményeként elmondható, hogy a tarló esetében több gilisztát és járatot felvételeztünk, köszönhetően annak, hogy a bolygatatlan területek szerkezete, nyirkossága általában kedvező, így biológiai állapota, valamint a területen található növényi maradványok mennyisége optimális körülményeket biztosít számukra. Általánosságban elmondható, hogy a gazdák díjazzák, ha az általuk művelt területen magas a gilisztaaktivitás, mivel ez a jelenség a termőtalaj jó minőségére utal.
4. fotó: Példa egy hántott rizstarlóra – forrás: Bozóki Boglárka (2022)
A cikk szerzője, Bozóki Boglárka a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájában folytat PhD-tanulmányokat.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.png)
_fill_360x200_0.jpg "Hevesgép – A minőségből nem engedünk! + VIDEÓ")
