A hajtatott és korai szabadföldi káposztafélék évek óta jó exportcikknek bizonyultak az északi (Skandináv, Balti), de néhány nyugati ország (Ausztria, Németország) piacán is, ahol ugyan jelentős versenytársaink is vannak (pl. Macedónia, Szerbia, Bulgária vagy Románia, de ide sorolhatók a lengyelek is a tárolt kínai kellel), akik felhozatala nagyban függ az időjárástól (lásd 2012 évi jarovizációs azaz magszár-képződési gondok) vagy a kórokozók és kártevők megjelenésétől (lásd 2013 év).

A termesztés biztonsága nálunk is kérdéses, nagymértékben befolyásolt az időjárás, mindenek előtt a kései fagyoktól és a tömegesen jelentkező kártevők és betegségektől. A széles körben alkalmazott takarásos eljárások (fóliás, fátyolfóliás takarás) jelentős, de koránt sem jelentenek teljes védelmet, változatlanul nagy szerepe van a növényi kondíciónak, ami alapvetően a kiegyenlített növénytáplálásra és öntözésre vezethető vissza.

Nem hiszek abban, hogy a 2013 évi márciusi fagyoktól, tartós lehűléstől - ami több 100 hektárokon okozott tetemes károkat - csupán a jó kondíció által, trágyázással a növények megmenthetők lettek volna. De abban igen, hogy a rendszeresen jelentkező talaj menti fagyokat, kisebb lehűléseket, tömeges gombás fertőzéseket, abiotikus fejlődési rendellenességeket (pl. ödéma, termésrepedés, levélbarnulások, stb.) a jól kondícionált növények kisebb károsodás mellett viselik el. Nem különleges hatású műtrágyák használatáról van szó, csupán azoknak az ismereteknek a pontosabb és következetesebb alkalmazásáról, amelyet a nagyobb gyakorlattal rendelkező termesztők tudnak, ismernek, csak elfelejtik, jelentőségüket időnként alábecsülik.

Általában elmondható, hogy a primőrök termesztése a gyorsabban melegedő homok vagy homokos vályogokon történik, amelyeknek köztudottan alacsonyabb agyagtartalmuk és humusztartalmuk ebből következően kisebb a tápanyagmegkötő képességük. Ezzel két vonatkozásban is kell számolni:

  • a kiszórt, talajba dolgozott műtrágyák gyorsabban kimosódnak,
  • a kijuttatott műtrágyák hatása közvetlen, fokozott mértékben érvényesül.

A korai káposztafélék gyökérzete, szemben a hosszú tenyészidejű kései fajtákéval sekélyen hatol a talajba, nem képez nagy tömeget, a palántázás következtében többnyire bojtos jelleget ölt. A nem egyszer 10-15 cm-es rétegben átszőtt talajból néhány öntözés után kimosódik a nitrogén, de ritkán a kálium is veszélybe kerül. (A foszfor esetében ilyen jelenséggel nem kell számolni!) Noha a koraiak nitrogénigénye töredéke a kései fajták nitrogén-felhasználásának, szükséges lehet a fejtrágyázás megismétlése, azaz többszöri fejtrágyázásra. Ezt indokolja a műtrágyázás közvetlen és fokozott mértékű hatása is! Nincs úgynevezett pufferkapacitása a talajnak, illetve nagyon kevés, ebből adódóan a talajba nagyobb koncentrációban kerülő anyagoktól nincs a gyökérzetnek védelme.

A káposztafélék nem tartoznak az úgynevezett „sóérzékeny” növények kategóriájába – talán a kínai kel és a karfiol ez alól kivétel. Ebből adódóan lehetséges lenne a magasabb sóindex értékkel rendelkező műtrágyákból is az egyszerre kiadható, nagyobb adagok használata. A fent említett okok miatt azonban mégsem javasoljuk 30-50 kg/ha, azaz 3-5 g/m2-nek megfelelő hatóanyag tartartalmú nitrogénnél (N) és 80-100 kg/ha, azaz 8-10 g/m2 hatóanyag tartalmú káliumnál (K2O) több műtrágya alkalmankénti kiszórását.

A primőröknek alacsony a szárazanyagtartalma, lazább a szövetállományuk, mint a tárolási és ipari fajtáknak. Ha csak ilyen szempontok alapján értékelünk (pl. tárolhatóság, ipari feldolgozás) nincs is nagyon szükség a talaj káliumtartalmának növelésére, káliumtrágyázásra, amely köztudottan kedvezően hat ezekre a növényi tulajdonságokra. A káliumhatással van a sejtnedv-koncentrációra, a sejt közötti járatokban elhelyezkedő és ott mozgó oldatok töménységére is, és mivel a töményebb oldatok fagyáspontja alacsonyabb, a káliummal jobban ellátott növény kevésbé érzékeny a fagyra.

Az egyszeri nagyobb adagú nitrogéntrágyázásra a karalábé különösen érzékeny. A diónyi méretet meghaladó gumó esetében már ne, vagy csak nagyon indokolt esetben használjunk nitrogént, és az öntözést is folyamatosan kisebb adagokban végezzük! Ebben a fejlettségben nagy a termésrepedés veszélye!

A kálium-túladagolással vigyázni kell, mert hiába javítja a sejtfalak vastagításával betegségekkel szembeni ellenálló képességet, a szállíthatóságot, a talajoldatban lévő magas ionkoncentráció lévén - akárcsak a szikesedésre hajlamos talajok vagy a szikesítő hatású öntözővizek - akadályozza a kalcium felvételét, amely jellegzetes mészhiánybetegség formájában jelentkezhet, és sajnos évről évre jelentkezik is, amit a termesztők a kinai kelnél gyakrabban, a fejes káposztánál ritkábban tapasztalhatnak.

A karfiol nemcsak hőmérséklet szempontjából számít kritikus növénynek, a mikroelemek hiányából adódó betegségek is hamarább felléphetnek a termesztése során, mint a karalábénál vagy a kel és a fejes káposztánál. Meszesebb talajokon a bórhiány, savanyúbb talajokon (Nyírségi termőtáj) a molibdén hiánya (whiptail betegség) okozhatja a rózsák foltosodását barnulását. Ezek esetében lombtrágyák, illetve mikroelem tartalmú komplexek használata indokolt.

Trágyázáskor mindig a talaj tápanyagtartalmából kell kiindulni. Közepes tápanyagszint esetén a korai káposztafélék esetében a következő tápanyagigénnyel lehet számolni:
nitrogén (N):        80-130 kg/ha
foszfor (P2O5):    20-30 kg/ha
kálium (K2O):    90-200 kg/ha

Magas tápanyag-ellátottságú talajok esetén 25-50 %-kal csökkentsük, alacsonyak esetében növeljük a fenti adatokat.