Egyebek közt ezekre a kérdésekre ad választ a Talajreform csapatának Takarónövény-megoldások az év 365 napjára című online kiadványa. Mint írják: csapatuk 2016 óta foglalkozik talajmegújítással és takarónövény-keverékekkel, az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat 2023-ban már 36.000 hektáron hasznosították azok a gazdálkodók, akik jövedelmezőbben és válságállóbban kívántak termelni. Az új Közös Agrárpolitika (röviden KAP) pedig minden eddiginél hangsúlyosabban foglalkozik a takarónövények kérdésével, hiszen már elő is írja ezek alkalmazását. Ennek apropóján készítették el a szakemberek a gazdák számára az említett segédletet, azt vallva: a takarónövény nem szükséges rossz, hanem a nyereséges termelés egyik kulcseleme.

A röpke tanulmányból az is kiderül: a takarónövény és a zöldtrágyanövény nem teljesen ugyanaz, igaz, van átfedés: a zöldtrágyanövények a takarónövények egyik alkategóriája, termesztésük célja a tápanyag-ellátottság növelése a talajba történő bedolgozás révén. A takarónövények funkciója ennél jóval szélesebb körű, fontos szerepük lehet például az erózió elleni védelemben, a hasznos szervezetek táplálásában, a talajélet élénkítésében, a mélyebbre mosódott vagy lekötődött tápanyagok feltárásában, a talajok biológiai lazításában, de takarmányként hasznosítva a haszonállatok táplálásában is.

A szakemberek szerint takarónövénynek számít minden olyan kultúra, amelyeket a pénzt hozó főnövényeink közötti időszakban vetünk a területünkön.

talajtakaró

Megfelelő takarónövény-keverékkel még a nektárgyűjtő rovaroknak is kedvezhetünk – forrás: Pixabay

A takarónövény fogalmát a jogszabályok is csak az utóbbi 4-5 évben kezdték el használni, addig a zöldítéssel kapcsolatban mindig csak zöldtrágyákat említettek. A zöldtrágya is a takarónövények közé sorolható, hiszen a zöldtrágya olyan takarónövény, amit bedolgozunk a talajba, növelve így annak szervesanyag-tartalmát. Azonban ahogy egyre szárazabbá válik klímánk és hosszabbodnak a csapadékos periódusok közötti időszakok, a zöldtrágyanövényeket egyre inkább a talajok védelmére, takarására és táplálására használjuk. Az élő gyökerek sokkal jobban gazdagítják a talajt szerves anyaggal, mint a szármaradványok, továbbá segítenek a tápanyagok feltárásában is a talajlakó élőlények révén. Ezért az az érdekünk, hogy minél tovább legyenek élő növények és élő gyökerek a területünkön – egy tipikus hazai vetésforgóban ezek csak az év 2/3 vagy 3/4 részében vannak jelen, de a takarónövényekkel ez az arány legalább 85-90%-ra növelhető.


A legtöbb keveréknek 90-110 nap a vegetációs periódusa, de a jelenlegi gyakorlat szerint már a 60. nap után bedolgozzuk a talajba, éppen az előtt, amikor a leginkább tudnák szolgálni talajainkat a növények. Kicsit olyan ez, mintha kifizetnénk az egyhetes nyaralást és a felénél hazajönnénk... A talaj akkor él igazán, amikor élő növény van rajta és nem akkor, amikor feketére műveljük. A tiszta talaj csupa elvesztegetett lehetőség: a leeső csapadékot, a napsütést és a szén-dioxidot nem hasznosítja semmi.

A szükséges takarónövény-keverékek választását elsősorban az határozza meg, hogy milyen vetésforgóba kerülnek, ezek közül is a legfontosabb, hogy milyen növény elé. A második legfontosabb szempont az, hogy milyen célt szeretnénk elérni a takarónövények alkalmazásával. A sikeres takarónövény-technológia kulcsmondata: kezeld úgy a takarónövényedet, mint a főnövényedet! Azaz: ennél is figyeljünk a vetésidőre, a megfelelő fajtaválasztásra, a vetés pontosságára, a növényvédelemre és a tápanyag-utánpótlásra.

Vannak tavasszal (márciusban, illetve április első felében) és nyáron vagy ősszel egyaránt vethető fajok; mások a mi klímánkon csak nyár végén vagy kora ősszel vethetők sikeresen; továbbá léteznek olyanok is, amelyek még akár a fagyott talajra is kiszórhatók, mert 1-2 fokos talajban is csírázásnak indulnak. Kardinális kérdés a keverékeknél, hogy mikor kerülnek a talajba, vannak például, akik csak szeptemberben jutnak el a vetésig, pedig a takarónövényeknek sokat számít egy jól időzített augusztus közepi vagy végi vetés. Ez a 2-3 hét az állomány kelése, sűrűsége, biomasszája szempontjából meghatározó lehet. A legtöbb kifagyó keverék már augusztus elején is elvethető.


Persze, víz nélkül ezek a növények sem tudnak kikelni, ezért érdemes a vetést összehozni a csapadékkal. Különböző vetésidejű mixek választásával mehetünk igazán biztosra, mert olyan még nem volt, hogy július közepétől október közepéig nem esett az eső Magyarországon. Az aprómagos keverékeket 1,5-2 cm, a nagymagvú keverékeket 3-4 cm mélyre javasolják vetni a Talajreform szakemberei. A lóbab, a bükköny és a lednek kikel ilyen mélységből is.

Ha a takarónövény eléri a vegetatív fázis végét, akkor el kell döntenünk, hogyan szüntetjük meg az állományt. Hagyhatjuk kifagyni, le is zúzhatjuk, kaszálhatjuk, legeltethetjük, bedolgozhatjuk és hengerezhetjük is. A kifagyás a legideálisabb eljárás, hiszen nem igényel sem plusz inputanyagot, sem gépi műveletet, ám sajnos a magyarországi klímán egyre kevesebb takarónövényfaj esetében működik. Éppen a kifagyás „hatékonyságához" fontos, hogy a takarónövényt időben vessük el, mert a késve vetett, kicsire megnövő állomány kisebb eséllyel fagy el, mint a jól megnőtt takarónövények. Ha kifagyó keveréket vetünk, akkor érdemes augusztus végéig a földbe tenni a magokat.

Aki még több információra kíváncsi erről a szegmensről, az mindenképpen lapozza fel a kiadványt.