Peszticid-használati szempontok
Ha figyelembe vesszük, hogy a növényvédelmi gyakorlatban (arányaiban) már igen lecsökkent az akut veszélyeztetettséget jelentő (régi nómenklatúrával: „erős méreg”) készítmények használata, viszont a munkavégzés gyakorlata ma is sokrétű, láthatjuk, hogy a peszticidek jelentette munkaköri kockázat igen összetett.

Felhasználási gyakorlat főbb jellemzői:

  • a készítmények többségét együttesen (kombinálva), vagy legalábbis váltakozva használják;
  • a felhasznált mennyiség - munkaalkalmanként - néhány grammtól akár több tíz kilogrammig terjedhet;
  • kevés a kizárólagosan növényvédő szerekkel dolgozó munkakörű ember, gyakori, hogy más mezőgazdasági munkaműveletekkel váltakozva végeznek növényvédő szeres tevékenységet (csávázás, vetés közbeni talajfertőtlenítés, hajnalban és este végzett permetezés, napközben egyéb tevékenység stb.);
  • a (kémiai eszközökkel végzett) munkavégzés gyakorisága is változó (néhány hetente egyszer-egyszer, vagy akár mindennapos jelleggel – a termelő, vagy szolgáltató vállalkozás méretétől, vagy termelési, működési gyakorlatától függően);
  • a kijuttatás módja, a felhasználás is változó - kézi, gépi-, szórópisztolyos kijuttatás, mellkas fölötti-, vagy alatti magasságú légtérbe, zárt térben, vagy nyílt térben, permetezéssel (porlasztással), ködképzéssel, granulátum-szórással történő kijuttatás stb.;
  • előkészítési és kijuttatási műveletek elkülönültsége, vagy váltakozó végzése jellemző.


Ennek az összetett rendszernek a konkrét peszticid-készítmény – annak összetevőivel, összes tulajdonságaival együtt is - csak az egyik eleme.
A peszticid-készítmények vonatkozásában (a mai teljes készítménypalettát áttekintve ártalmassági szempontból) a következő főbb jellegzetességeket emelhetjük ki:

  • a hatóanyagok és egyéb összetevők nagy molekulasúlyú szerves vegyületek (alacsony a gőznyomásuk*, azaz minimális a párolgóképességük), vagy
  • párolgásra nem hajlamos szervetlen vegyületek (rézvegyületek és az ún. kolloid kén).
  • ma már nincsenek nagy gőznyomású, alacsony (65 C° alatti) forráspontú szerves vegyületek (metil-bromid, etilén-oxid),
  • nincsenek arzén-, cián- és higanyvegyületek sem.
  • Egyedüli szervetlen, gáz-halmazállapotban ható vegyület a foszfin (foszfor-hidrogén – PH3), erre azonban speciális előírások vonatkoznak és a felhasználói kör is speciális (egészségügyi gázmesterek).
  • Ma már növényvédő szerként porozószerek (D formuláció) sincsenek engedélyezve.
  • *: pl. festékszóráskor a légzésvédő szűrőjének oldószergőz-terhelése sokszorosa a leginkább párolgó képes peszticid jelentette terhelésnek.


A védőeszköz-választék oldala – kínálat mezőgazdasági célokra
Alaptételnek tekinthető - a növényvédelmi munkavédelemben - a következő: kombinált növényvédő szerhasználat esetén a többféle készítmény okiratai szerint előírtak közül a legmagasabb védelmi szintű védőfelszerelést kell használni; illetve, az előírtnál magasabb védelmi fokú védőeszköz használható, de alacsonyabb nem. Azonban ma már olyan széleskörű a védőfelszerelések kínálati palettája (a jelöléseik alapján viszont nem könnyen beazonosítható az adott eszköz védelmi foka, köre), hogy igen nehéz – sokszor még munkavédelmi szakembereknek is – tisztában lenni a lehetőségekkel. Például: A1P2 szűrős légzésvédő, vagy P3 betétes légzésvédő közül melyik a magasabb fokú védelmet nyújtó a peszticidek vonatkozásában? Vagy: a nitril, a neoprén, vagy a PVC gumikesztyű jobb védőhatású? A válasz: is-is. Valamiben mindegyik említett típus jobb, mint a másik. A munkavédelmi szakboltok szakemberei és úgy általában a munkavédelmi szakemberek pedig nincsenek tisztában a növényvédelmi munka sajátosságaival (készítmények köre, típusai, munkavégzés jellege stb.). Ez - tapasztalataim szerint - azért van, mert a ’munkavédelem’ (mint szakma) leginkább a vegyipari-, építőipari munkavédelmi sajátosságokra specializálódik és hajlamos a növényvédelmet is a „vegyipar” alá beskatulyázni. Csakhogy, amíg a vegyiparban adott összetételű, sokszor nagy mennyiségű, agresszív vegyi anyagokkal dolgoznak rendszeresen (kifejezetten erre felkészített emberek, arra specifikált védőeszközökkel), addig a mezőgazdaságban alattomos (krónikus hatású), viszonylag kis mennyiségű, de változó összetételű vegyi anyaggal dolgoznak időszakosan, átmeneti jelleggel, gyakran nem is eléggé felkészített emberek.

A fejlesztések háttere
Az egyéni védőeszközöket alapvetően (világszinten) ma is vegyipari körülmények figyelembe vételével (konkrétan azokra) fejlesztik, és a rájuk vonatkozó előírásokat (védelmi idő, koncentráció stb.) is ennek tükrében alakítják ki. A mezőgazdasági alkalmazás céljára (a sajátosságoknak megfelelően) ezekből az adott védőeszköz-választékokból kell „csemegézni”, figyelembe véve pl. azt, hogy sokkal kisebb a védőeszközök vegyianyag-kitettsége, az elhasználódás is inkább fizikai eredetű (sérülés, szakadás, kopás) szokott lenni. Kifejezetten mezőgazdasági - főként növényvédelmi - célra kifejlesztett egyéni védőeszközök általában ma már nincsenek (régebben ilyen hazánkban az 1988-ig gyártott ’X’-betét és ’Z’-betét, a ’90-es évek végéig gyártott ’MG’-betét, a „növényvédelmi védőruha” és „növényvédelmi védőkalap” volt). Korábban is jellemzően (az ’50-’80-as években) az ipar számára kifejlesztett munkavédelmi eszközök bizonyos típusait írták elő a peszticides munkákhoz. A következő példák jól mutatják ezt: „ipari keretgázálarc”, „ipari fél-álarc”, „laboratóriumi arcvédő”, „sav elleni védőszemüveg” stb.
Az utóbbi években, Németországban a BBA – a növényvédő szerengedélyező hatóság - meghatározott növényvédelmi célra védőruhát (2.a. ábra), illetve összeállított védőeszköz kombinációt (2.b. ábra).

2.a. és 2.b. ábra: a német növényvédő szerengedélyező hatóság (BBA) által ajánlott védőruha*, illetve „védőeszköz-kombicsomag” növényvédelem részére [csomag tartalma: 4-es típ. védőoverál, nitril gumikesztyű, A1P3 szűrőbetétes légzésvédő fél-álarc, sav elleni (3-as) védőszemüveg, szemöblítő/kézmosó palack]. *A megjelölt 4-es típusú védőruha tulajdonképpen csak abban különbözik az egyébként használatos ilyen overálltól, hogy zöld színű és egy (a 2.a. ábra bal alsó sarkában látható) embléma jelöli a növényvédelmi alkalmazást.

A 2. ábrán bemutatott német példa (ami tulajdonképpen átfogó megoldás: független a felhasznált készítmények körétől, mennyiségétől és a használati viszonyoktól) azért nagyon kézenfekvő, mert a mezőgazdaságban dolgozó emberek általában nem munkavédelmi specialisták, így nem értenek a munkavédelmi eszközökhöz. Sajnos sok esetben - az a tapasztalatom, hogy - még arról sincs elégséges információjuk, hogy egyáltalán hol lehet ilyen védőfelszereléseket beszerezni. Azonban ha rendelkezésre áll egy – szakértőkből álló köztestület által kialakított – védőeszköz ajánlati kör (amit ráadásul be lehet szerezni a növényvédő szerforgalmazás láncolataiban is), akkor már a gyakorlati alkalmazás nagyon egyszerűvé válik. [A 2.b. ábra összeállítása hazánkban kb. 15.000,- Ft-ba kerül (a Nesler Kft. áraival kalkulálva). Ennek az árnak kb. a 2/3-ad részét a - viszonylag magas szintű védelmet jelentő - légzésvédő eszköz ára teszi ki].

Az eddigiekben részletezett soktényezős szempontrendszer (növényvédő szerpaletta - sokféle munkahelyzet - széles védőeszköz-választék), valamint az agrárkemizálás elmúlt több évtizedes kedvezőtlen munkavédelmi tapasztalatai nyilvánvalóvá teszik, hogy a készítményenként végzett kockázatértékelés és védőeszköz-előírás nem elégséges és nem megfelelő a növényvédő szeres munkák során használandó és használható védőeszközök szakszerű megválasztásához, gyakorlatias alkalmazásához. A készítményenkénti kockázatelemzés és értékelés ahhoz megfelelő lehet, hogy a szempontrendszerhez alapinformációkat szolgáltat, különösen speciális esetekben, amikor speciális készítmény-összetevő (pl. oldószer) miatt speciális védőeszköz-típust kell megállapítani.

Tóth Ágoston - Pest Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága
2100 Gödöllő, Kotlán Sándor út 3. tothago@nebih.gov.hu