Növényvédelmi előrejelzés: Az őszi vetésű kultúráknál súlyos helyzet alakult ki

A múlt héten csak egy sóhaj hangzott el az esőre várva, de most ez nem elég. Nem elég, mert katasztrofális a helyzet. Ami volt, az kezd kisülni, ami csak most került elvetésre, az meg a kelési fázisban reked meg. Más oldalról az OMSZ ígér csapadékot, s maga a várakozás türelmetlenné teszi az embert.

Nem jó sokat elmélkedni a szárazság hatásáról, de mindenképpen el kell mondani, hogy tipikusan az őszi vetésű kultúráknál (őszi kalászosok, őszi káposztarepce) súlyos helyzet alakult ki. A repce virágzik, de a virágzásban kevés termés mutatkozik. A kalászosok – főképpen sülevényes, gyenge, homokos talajon – először az alsó levelek sárgulásával jelezték a bajt, most már a felsülés jeleit láthatjuk.

A tél végétől egyre inkább kiszáradt a talaj, az utóbbi 30-40 napban nem kaptunk esőt. Az elmunkált talaj poros, a tavalyi vetésű táblák földje repedezett, kemény, mint a beton. A helyzeten nem segít az áprilisi időjárás, a szeles napok, a felmelegedés.

Jó lenne, ha a tavalyi forgatókönyv valósulna meg az idén is (már csak ebben lehet reménykedni), amikor május elejétől teljes fordulatot vett az időjárás, s csapadékos időszak köszöntött be, szinte „elmosta” a korábbi aszályos időszakot. Erre kaptunk ígéretet az OMSZ honlapján, az előrejelzés szerint szerda-csütörtök-péntek esőket hoz, majd a hétvége inkább csak helyi záporokat adhat.

Nem csoda, hogy ilyen helyzetben szomorú képet nyújtanak a búzatáblák. Nem mindegyik, a jó termőképességű, jó vízgazdálkodású talajon még van esély a megújulásra és a további fejlődésre. Igazából a sekély termőrétegű, homokos, sülevényes talajon szenved a növényállomány, s mutatja a korábban emlegetett képet, sárgulás, az alsó levelek felsülése, a lombozat összeesése formájában. Sajnos ezek az állományok megálltak fejlődésükben, s félő, hogy a csapadékosabb időszak megérkeztével sem tudnak már teljes mértékben regenerálódni, vagyis terméskiesés fenyeget az ilyen helyeken.

Sárguló alsó levelek, fejlődése leállt, ritkás állomány.

A lisztharmat (Erysiphe graminis) terjedése megállt, s ennek sajnos részben a növényállomány állapota az oka, részben az időjárás alakulása. Most nagyon számítunk az esőkre, s ezzel együtt a betegségek, köztük a lisztharmat (Erysiphe graminis) megújuló fertőzésére is számítani kell. Most nincs gond a szeptóriás levélfoltossággal (Septoria tritici) sem, az alsó leveleken található észlelési szinten. Itt is érvényes a csapadék hatása. Még van idő, hogy a betegség megerősödjön, ellenőrizzük a táblákat.

A vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) száma is ingadozó, melegedéskor emelkedett, a fagyos éjszakákon visszaesett. A betelepedett népesség érési táplálkozást folytat, ennek tünetei alapján sem, az eddig megfigyelt tojásrakás alapján sem várható tömeges lárvakelés. Ennek ellenére figyeljük a táblákat, s a lárvakelés időszakában fogjuk meg a kártevőt.

Vetésfehérítő-imágók.

A repceállományok még mindig virítanak, de ezzel sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Egyrészt alacsony a növények magassága (80-120 cm), másrészt csekély számú elágazást neveltek. Ennek következtében a főtengely virágzása a meghatározó, s azon lassan a végéhez közeledik a bimbók nyílása. Elsőre úgy tűnik, hogy kötöttek a becők, mégis a növekedésük lassú és gyenge. Itt is számíthatunk terméskiesésre.

A repcefénybogár (Meligethes aeneus) népessége a korábbi védekezések hatására visszaesett. Ebben a stádiumban már csekély az a kár, amit a virágban turkálva okoz. Ezzel szemben a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) száma és ezzel együtt a kártétele is emelkedik. Egyrészt érési táplálkozást folytat, másrészt tojásait a repcebecőbe rakja, s az ott kifejlődő lárvája a fő kártevő.

Repcebecő-ormányos.

Nem beszélve a repcebecőszúnyog (Dasineura brassicae) számára kapunyitásról. A kártevő mennyisége a legtöbb helyen már elérte a védekezési küszöbértéket (1 imágó/növény), így a kezelést ellene is el kell végezni. Ez a beavatkozás a repcefénybogár (Meligethes aeneus) népességét is gyéríti. Az időzítés a fontos, előzzük meg a tojásrakást!

Sokat haladtak a kukorica és a napraforgó vetésével. Gyakorlatilag a napraforgó vetőmagja már a talajban van, míg a kukorica vetése is a vége felé tart. A magágy sajnos száraz talajban készült, sok helyen ez is magyarázza, hogy a magvak fekszenek a talajban, csapadékra várnak. Több helyen lehet hiányos kelést megfigyelni. Egyelőre nehéz eldönteni, hogy talajlakó kártevő okozza vagy a lassan csírázó mag miatt hiányos a sor.

A kis növények máris szenvednek a vízhiánytól, szinte megállnak a kelés után, még szikleveles állapotban. Nem úgy a gyomok. Általában gyors és tömeges kelésük, s a folytatás sem kétséges. Az üzemek a területek nagy részén már elvégezték a preemergens gyomirtást, csak a feltételek – főképpen a 10-20 mm csapadék – hiányoznak a hatáshoz.

A legnagyobb gondot szinte országosan a barkók (Tanymecus dilaticollis, T. palliatus) okozzák. Mindkét növényt támadják, s nehéz lenne sorrendet felállítani, hol, melyik faj, melyik növényt erősebben. A tünetek karéjosan rágott kukoricalevelek, lecsípett végű napraforgó-sziklevelek. A kártevő tömege sok helyen olyan mértékű, hogy a növények cca. 25%-a ép, nem rágott. A kár mértéke nagyban függ attól is, hogy a rágás eléri-e a tenyészőcsúcsot. Amennyiben az is elfogyasztásra kerül, úgy a növény nem tud megújulni.

Megoldás lehet a kisorolt állomány permetezése (pl. piretroiddal), de gondot okoz, hogy a kártevők eléggé rejtett életmódot folytatnak, a levélfelület meg igen kicsi a hatóanyag felvételéhez. Sok termelő az újravetést választja. Természetesen van egy hagyományos megoldás, jön a csapadék, a kis növény fejlődése felgyorsul, s hamar kinő a kártevő „foga alól”. Talán most is segít, várjuk az esőt. A növények megerősödését lassítja az is, hogy a vetéskor kijuttatott starter műtrágya nem tud oldódni a száraz talajban, kevésbé hasznosul.

A burgonyát többségében elvetették, az öntözött táblákon már ki is sorolt a növény. E növénynél is a levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii) betelepedése fenyeget, a védekezést időben el kell végezni.

Hagymában a hagymalégy (Delia antiqua) elleni védekezés időszerű, a piretroid csoportban találunk engedélyezett készítményt.

A gyümölcsösökben is felgyorsulnak az események. Almásokban továbbra is gondot okoz a lisztharmat (Podosphaera leucotricha). A primer fertőzéstől szenvedő hajtások levágása, úgy tűnik, nem elég (nem sikerül teljeskörűen eltávolítani a fertőzési forrást), így a vegyszeres beavatkozásra is szükség van. A Dunántúlon még a környezeti körülmények is a kórokozót segítik. Ajánlott a felszívódó és kontakt kombinációk alkalmazása az érzékeny fajtacsoportban.

A varasodás (Venturia inequalis) eddig nem igazán adott feladatot. Most viszont a várható csapadék – reméljük, megérkezik – új helyzetet teremt. Elindul az aszkospóraszóródás s a fertőzési folyamat. Ha megtörténik, akkor a felszívódó+kontakt kombinációk bevetése segít.

A tűzelhalás (Erwinia amylovora) betegség eddig nem támadta az almaféléket. Amennyiben a jelzett csapadék megérkezik, s marad a meleg, úgy a kórokozó számára kedvező körülmények alakulnak ki, s a fertőzésére számítani kell. E betegség esetében a védekezés csak megelőző jelleggel végzett kezelésekkel lehet eredményes (a fa feltöltése), éppen ezért a kezelést folytatni kell az érzékeny időszak végéig, az utolsó virág lehullásáig.

Repül az almamoly (Cydia pomonella). A Dunántúlon már az 5 db-ot meghaladta a heti fogás, így a védekezést meg kell kezdeni. A keleti országrészen még kevesebb ragadt a csapdákba. Virágzó ültetvényben a méhekre figyelni kell, így méhekre nem jelölésköteles terméket használjunk (Pl. Calypso, Mavrik).

Az aknázómolyok közül az almalevél-aknázómoly (Phyllonorycter blancardella) rajzása elkezdődött, bár egyelőre alacsony a fogott egyedszám. A védekezéssel még ajánlott várni, a rajzáscsúcson érdemes kezelni. Az említett készítmények erre a fajra is hatásosak.

A múlt héten azt fejtegettük, hogy ez az időjárás kevés károsító számára kedvező, de a levéltetvek szaporodnak, károsítanak.

A levéltetvek szaporodnak, károsítanak – fotó: Pixabay

Most hozzá kell tenni ehhez a listához a vértetűt (Eryosoma lanigerum) is meg a korábban tárgyalt barkókat is. A vértetű (Eryosoma lanigerum) kolóniák növekednek, illetve a kártevő már szétmászik a lombkoronában. Amennyiben a fertőzöttség még nem lépte túl a tűréshatárt, úgy a védekezéssel érdemes várni a virágzás végéig. Ha azonnali beavatkozás szükséges, úgy méhekre nem veszélyes szerrel, illetve méhkímélő technológiával tegyük dolgunkat.

A levéltetvek, tipikusan a zöld almalevéltetű (Aphis pomi) a korábbi védekezések hatására számukban visszaestek, de magas a fertőzési nyomás, ezért az ültetvényt folyamatosan figyelni kell.

A cseresznye és a meggy is elvirágzott, s ezzel a csonthéjasok egésze is. A moníliás hajtás- és virágszáradás kórokozójának (Monilinia laxa, M. fructicola) nem kedvezett a tartósan száraz időszak (sem csapadék, sem magas páratartalom, sem köd), így fertőzések alig következtek be. Ennek ellenére a késői tünetek még csak most jelennek meg.

A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) már napozik a fák déli oldalán. Nemsokára kezdődik a tojásrakás, készüljünk a védekezéssel, az imágót kell megcélozni. A neonikotinoidok tartósabb hatást adnak, míg a piretroidok rövidebb várakozási idővel alkalmazhatók. A fekete cseresznyelevéltetű (Myzus cerasi) terjed, egyre több hajtások láthatók a bepöndörített levelek. Ne várjuk meg a mézharmat csorgását, megfelelő szerválasztással a cseresznyelégy és a levéltetű ellen együttesen védekezhetünk.

A szőlőskertekben borvidéktől, fekvéstől függően eltérő fejlettségű tőkéket találunk. Általában 2-4 leveles hajtásokat hozott már a tőke, s látszanak a fürtkezdemények. A gubacsatka (Eriophyes vitis) most kezdi a kis hajtásokat „felfedezni”, a gubacsok képzése előtt érdemes a számukat gyéríteni. Speciális atkaölő készítmény, apró cseppek és a bő lémennyiség ad jó eredményt.

A cserebogarak (áprilisi Rhizotrogus aequinoctialis) és tömegesen a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) inkább polifág kártevők, de a szőlőnél említjük meg rajzásukat, mert a lombozat fogyasztásával tetemes kárt okoznak. Természetesen igaz ez a gyümölcsfákra is. Most a Dunántúlon jelentek meg nagyobb tömegben. Könnyű a felvételezésük, s a kezeléssel a jelent és a jövőt is (pajorok) védjük.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.