Növényvédelmi előrejelzés: Ideje védekezni a kukoricamoly ellen

Sokat segített a június hónap időjárása, tulajdonképpen megmentette a termelési szezont. Az egész hónap csapadékos volt, így nagyjából pótolta a korábban elmaradt esőket, s szerencsére még júliusra is maradt belőle. A mögöttünk levő héten is esett, bár szeszélyes eloszlásban, akár a helyet, akár a napját nézzük. Mégis, ha a tendenciát nézzük, a hét második felére jellemző forró napok már a napsütés dominanciáját jelzik, vagyis az arató idő veszi át a főszerepet.

A csapadékos időszak természetesen nedves környezetet teremtett, gyakran és tartósan alakult ki felületi nedvesség. A nedves légtömegek és a párolgás magas relatív páratartalmat eredményezett, s ezek együttesen a kórokozóknak kedveztek. Most ebben is változás formálódik, a napsütés hamar „felszippantja” a nedvességet, s marad a forró, száraz levegő, ami így, összességében már kevésbé kedvező a kórokozók számára.

Amennyiben a meteorológiai előrejelzést nézzük, akkor pár nap felmelegedést és napsütést láthatunk, majd a jövő hét hozhat egy kis csapadékot ismét. A kalászosok területén növényvédelmi feladat már nincs. Halad az aratás, az őszi árpa területe egyre fogy, mások a repcébe is belefogtak. Az őszi búza viaszérés-teljes érés stádiumban jár. Igazából a tavaszi árpa is közelíti a viaszérés-állapotot, így nem kell a gépeknek leállni a búza után.

A fehérpenészes szártőkorhadás tünete repcén.

A júniusi csapadékos időszak e kultúrák esetében a tenyészidőszak végére esett, amikor az állomány gyomelnyomó képessége csökken. Az esők után már az állományban megindult a gyomok csírázása, s az a tarlón erősödni fog. Ennek megfelelően a tarlók gyors elmunkálása fontos feladat. A fuzáriumos kalászfertőzöttség (Fusarium spp.) szerencsére nem emelkedett látványosan, de a végső eredményt majd a betakarításkor szedett minták vizsgálati eredménye mondja meg.

Gyomos a tarló, itt rezeda a gyomnövény.

A kukorica hatalmasat nőtt, egyre inkább zár az állomány, ami a gyomok kelését, megerősödését is akadályozza. Sok helyen a növények már kihozták a címerüket. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) már régóta rajzik, mostanra az ország minden tájegységében megfigyelhető. Folyamatos a tojásrakás, de megtalálhatók a kikelt lárvák is. Mindez arra figyelmeztet, hogy ideje elkezdeni a védekezést. Érdemes olyan készítmény választani, amelyik mind a tojások, mind a lárvák ellen hatásos (pl. lambda-cihalotrin+klorantraniliprol).

Kukoricamoly-kártétel

Repül a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) is. E kártevő a generatív részeket fogyasztja, így eddig kevésbé látogatta a kukoricát. Most viszont a címerhányással, amit hamarosan követ a nővirágzat, már kívánatossá válik a növény. Figyeljük a betelepedését, s időben védekezzünk ellene.

A levéltetvek kolóniái a heves esők közben (részben) lemosódtak, így a kártevő csak kisebb foltokban van jelen. Kérdés, hogy az esők után újra gyarapodik a népesség vagy alacsony szinten marad, egy-egy ellenőrzést megérdemel.

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) lárvakártétele még nem észlelhető, ebben sokat segít a talajok kedvező vízellátottsága. Hamarosan kezdődik az imágók előjövetele, s azok a virágzó kukoricanövényeket célozzák meg.

Virágzik a napraforgó. Pompás látvány távolról a táblák hatalmas sárga foltja, de közelről sem látunk gondot a növények egészségi állapotában. Igaz, terjed a fehérpenészes szárkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum), de a folyamat lassú. Jelenleg a tőfertőzöttség 1% körül mozog (helytől, fajtától, védekezéstől függően).

Gyorsabban terjed az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi). 2-3 hete jelent meg a betegség az alsó leveleken, s mostanra a fertőzés gyakorisága jelentősen emelkedett, közelíti a 30-(40)%-ot. A másik oldalon viszont a fertőzés erőssége még mindig alacsony, egy-egy fertőzött növény zöld felületének 10%-a sem mutat tüneteket.

A mezei poloskák (Miridae) korábban is az alföldi táblákon jelentkeztek nagyobb számban a Dunántúlon számoltakkal szemben, s ez a különbség most is megmutatkozik. A Dunántúlon kisebb a számuk, s a népesség nem (vagy csak lassan) gyarapodik.

Burgonyában a burgonyavész (Phytophtora infestans) magas fertőzési nyomása ellenére csak gyenge fertőzések mutatkoznak, köszönhetően a megelőző jelleggel végzett kezeléseknek. A védekezéssel nem lehet leállni, mert a körülmények még mindig a kórokozónak kedveznek.

Az alternáriás levélfoltosság (Alternaria solani) az alsó leveleket fertőzte meg. Lassan terjed a betegség, de most még csak a gyenge fertőzöttségi szintet érte el. A növény öregedése és az időjárás változása a betegség terjedését segíti, ezért az állományok figyelése ajánlott.

Szójában a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) fertőzése ad feladatot. A táblák szélein erősebb – akár közepes erősségű – fertőzés alakult ki, amely már indokolja a beavatkozást. A védekezés elmaradása esetén a kártevő gyorsan ellepi a teljes táblát, s a levélzet asszimilációs képessége csökken. A tripszek [dohánytripsz (Thrips tabaci)] is jelen vannak a táblákon, de számuk egyelőre nem ad okot az aggodalomra.

A szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica) csak helyenként, csak foltokban mutatkozik. Igazából az időjárás nagyban befolyásolja a betegség terjedését. Csapadékos, nem túl meleg napokon a kórokozó fertőz, és a betegség gyorsan terjed. Ellenkező esetben – napos, száraz, forró időszak – a betegség visszaszorul. Éppen ezért érdemes az időjárást fürkészni, a növényállományt pedig szemlézni.

Gyümölcsösökben több a feladat, és nagyobb a kártétel veszélye. A cseresznye szedése a végéhez ért, a meggy nagy részét is leszüretelték. A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata), majd annak – pontosabban a nyűnek – rágása nyomán fertőző moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) együttesen nagy kárt okozott. A kezelt ültetvényekben ez 10% körül megállt, de házi kertekben akár a termés harmadát is elvitte.

Érik a kajszi – már ami a tavaszi fagyok után maradt. Sajnos ezt is támadja a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola). Ahogy támadja az érő őszibarackot is.

Már ehető – lenne, de a monília megelőzött.

Mosolyog az érő barack.

Érdemes az érésidő figyelembevételével kezelni fáinkat, mert a betegség sorban minden egyes gyümölcsöt tönkretesz a szedés időpontjára, ha nem védekezünk ellene. Ehhez a tiofanat-metil hatóanyagú készítmény 14 napos élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával alkalmazható, a fluopiram+tebukonazol és a fludioxonil+ciprodinil kombinációk 7 nap, míg a fenhexamid 3 napos várakozást követel.

A keleti gyümölcsmoly egyik kárképe.

A keleti gyümölcsmoly másik kárképe.

Az almáskertekben szépen gyarapodik a gyümölcs, már a majdani méret 70%-át is elérte, de a hajtásnövekedés is tart még. Az elmúlt időszakban inkább a varasodásra (Venturia inaequalis) kellett figyelni, az időjárás inkább e betegség terjedését segítette. Házi kertekben, kezeletlen állományokban újabb levéltünetek jelentek meg, így a fertőzöttség ilyen helyeken már a közepes szintet is elérte. Az üzemi ültetvények kezelései meghozták az eredményt, vagyis ezekben a varasodás csak gyenge fertőzöttséget ért el. Lassan lehet csökkenteni a védekezés intenzitását, elő lehet venni a kontakt készítményeket. Természetesen ezt is nagyban befolyásolja az időjárás alakulása. (Újabb esős hullám időben kitolhatja e lépés megtételét.)

A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzése stagnált az elmúlt időszakban. Ez köszönhető a védekezéseknek, s az időjárás sem kimondottan e kórokozónak kedvezett. Jól védett ültetvényekben új tünetek nem (vagy csak alig) jelentek meg. A betegség gyenge mértékű fertőzöttséget ért el. Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása folyamatos, emelkedő számú. A Dunántúlon most kicsit több a csapda fogása, mint a keleti országrészen, de ezt igazából mindenkinek a saját ültetvényében kell követni. Az aknázómolyok [almalevél-aknázómoly (Lithocolletis blancardella)] most visszaestek.

Almában a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) lárvarajzása folyamatos, mostanra a pajzsok feléből már kirajzottak a lárvák. Most lehet megfogni a kártevőt, a védekezést most kell elvégezni.

Már foglalkoztunk a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) kártételével a szója kapcsán, de lehetne még sorolni több kultúrát is. Sajnos az alma sem maradhat ki a sorból, ezen is károsít a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae). Egyelőre kisebb egyedszámban találhatóak a leveleken, de a melegedéssel számuk és kártételük emelkedik. Ezzel szemben a piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) már nagyobb – kártételi szintet elérő – számban van jelen az ültetvényekben. Javasolt a védekezés ellenük, amihez speciális atkaölő készítményt kell keresni.

Elsősorban körtében, de almában is megfigyelhetők a tűzelhalás-betegség (Erwinia amylovora) újabb hajtásfertőzései. Ennek megállítására marad a fertőzött hajtások folyamatos eltávolítása és réztartalmú készítményekkel való permetezés.

Az elmúlt időszak esős napjai, a gyakori nedvességborítottság nehéz napokat okoztak a szőlőskertekben is. Több helyen megjelent a peronoszpóra (Plasmopara viticola) a leveleken, de a fertőzés még csak az elején tart. További csapadékos napok újabb fertőzési ciklust indíthatnak el, ami intenzív védekezést követel. Száraz, forró napok érkezésével viszont csökken a fertőzési nyomás. Hasonló tendencia érvényesül a feketerothadás (Guignardia bidwellii) esetében is, azzal megtoldva, hogy a jégeső, fizikai sérülés azonnali beavatkozást követel. Az utóbbi időben a betegség kicsit visszaesett, s összességében észlelési szinten vagy gyenge fertőzöttséggel van jelen.

Kötődéskor támadta meg a fürtöt a peronoszpóra.

A lisztharmat (Uncinula necator) már többnyire megjelent az ültetvényekben, de vannak még mentes ültetvények is. A korai megjelenése ellenére számottevő fertőzöttséget nem okozott. Az időjárás változása viszont erősítheti e betegség fertőzési nyomását.

A bogyók növekednek a fürtökben, már zöldborsónagyságot is elértek, ami húzza lefelé a fürtöket, azok lefelé fordulnak. Ebben a szakaszban még fogékonyak a bogyók a fertőzésre, így a megfigyelés és a jól időzített védekezés nem maradhat el. A siker érdekében a zöldmunkákat is el kell végezni.

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvakelése még tart, ugyanakkor a korábbi lárvák fejlődése töretlen. Most a lárvák meghatározó része L2-L3 fejlettségű, de már találhatunk L4 fejlettségű egyedeket is. Ne felejtsük, a védekezés időzítése az L3-L4 lárvák ellen javasolt.

A filoxera levéllakó alakjának tünete.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.