Hazánk több, mint négy millió hektár szántóterületén átlagosan közel 88%-án gabonaféléket, szemes és silókukoricát, napraforgót és őszi káposztarepcét termesztenek. A gabonafélék, az ipari és takarmánynövények szervesanyag-produktuma átlagosan a 8-10 tonnát is elérhet hektáronként. E szervesanyag-tömeg jelentős tápelem-tartalommal is rendelkezik, melynek egy részét a termés betakarítással eltávolítjuk, másik része viszont a termőterületen marad, amelyet tarlóbontással visszaforgatunk a talajba - írja a nak.hu a tájékoztatójában.

A felhasznált műtrágya mennyisége is csökkenthető

A gyökér és szármaradványokkal a szervesanyag lebontás során hektáronként jelentős mennyiségű, a növények számára felvehető makro elem kerül vissza a talajba.

táblázat

Jelentős mennyiségű, a növények számára felvehető makro elem kerül vissza a talajba – forrás: NAK

Jelentős, forintban is kifejezhető gazdasági érdekünk fűződik e melléktermékek talajba juttatásához, hogy a bevitt műtrágya mennyiségeket mérsékeljük. De nem elhanyagolható a maradványok bontásával a talajba visszajuttatott mikroelemek mennyisége sem.

szalma

Az elpusztult növénytömeg (biomassza) irányított bontásával az őszi alaptrágyázási igényeket teljes mértékben tudjuk helyettesíteni – fotó: pixabay.com

Környezetbarát termékre és technológiára van szükség

Napjainkra egyre inkább tudatosult, hogy az élelemhiány leküzdése érdekében a mezőgazdaság a világ minden részén a belterjes gazdálkodás irányába haladt, aminek a következtében a környezetre káros hatások egyre intenzívebben jelentkeznek.

A talaj ősidők óta fennálló természetes egyensúlya felborult (tápanyagbevitel és -kivonás), aminek a helyreállítására környezetbarát termékre és technológiára van szükség. A megoldást azon termesztési eljárások adják, amelyek a természetes adottságok kihasználásával biztosítják egy területen a fenntartható növénytermesztést.


A talaj nehezen művelhetővé válik

Ahogy az állattenyésztés visszaszorult úgy jutott egyre kevesebb szerves trágya a talajokba. Közismert, hogy a N alapú műtrágyák a talajt savanyítják, csökken a humuszképződés és -tartalom , így romlik a talaj nitrogénforgalma. Az alacsonyabb pH a talajlakó baktériumok számára nem teremt optimális életfeltételeket, a számuk leredukálódik, aminek eredményeképpen a kötött K és P a növények számára nehezebben lesz elérhető. Jelentősen csökken a talaj víz- és tápanyagmegtartó képessége, levegőtlenné és nehezen művelhetővé válik.

Fontos kérdés, hogy a betakarítással elszállított termés-tápanyagveszteség és a maradó holt szervesanyag-tömegben felhalmozott ásványi anyagok visszapótlódnak-e a talajba, valamint az is, hogy ez a szervesanyag-tömeg milyen ütemben vesz részt a humuszképződési folyamatokban.

Az elpusztult növénytömeg (biomassza) irányított bontásával a talajok N, P, K és mikroelemek hiánypótlását tekintik elsődlegesnek, ezek a mennyiségek az őszi alaptrágyázási igényeket teljes mértékben tudják helyettesíteni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyári szármaradványok irányított bontatásával egy menetben biztosítjuk ezt, aminek a következtében nem kell az őszi műtrágyára költeni, ez pedig az adott területre jutó nyereséget, jövedelmet növeli.

A szármaradványok szerepe a humuszképződésben is jelentős

A növény fajtájától és érettségi fokától függően a cellulóz tartalmú biomassza, a lignocellulózok,  eltérő mennyiségben tartalmaznak cellulózt, hemicellulózt és lignint. Ezek adják a szárazanyag 85-90 %-át. A lignocellulózok jellemzően 40-50 % cellulózból, 25-30 % hemicellulózból és 15-20 % ligninből állnak, melyek mellet a cellulóztartalmú növényi maradványokban ásványi anyagok, olajok, fehérjék, egyéb poliszacharidok is megtalálhatók - írja a NAK.

Ezek feltáródása, humifikálódása a növény számára folyamatos és kiegyenlített tápelem és tápanyag ellátást biztosít. A hazai cellulózbontó baktériumkészítmények olyan törzseket tartalmaznak, melyek a lignocellulóz és hemicellulóz hatékony bontására képesek.

A forgatásos és a forgatás nélküli talajművelés során is biztosítani lehet e készítmények segítségével  az amúgy jelentős tápelem-tartalommal rendelkező szár és gyökérmaradványok megfelelő mértékű lebontását.