I. Környezeti tényezők:
Ide sorolandók a klimatikus, illetve domborzati adottságok. A környezeti tényezők, tudományosan kifejezve az „évjárathatás” akár 50%-ban is befolyásolhatja termésünket. A talaj nem tartozik szorosan a környezeti tényezők közé, mivel ez egy folyton változó, megújuló közeg, aminek a korlátozó hatását okszerű, fenntartható műveléssel csökkenteni lehet.
Az időjárás terméscsökkentő hatásai:
Felmerülő rizikófaktor | Lehetséges következmények | Megoldások |
Őszi szárazság | Akár 100%-os veszteséget is okozhat |
|
Őszi hőstressz |
korai lehülés esetén alulfejlett, elhúzódó meleg hatására túlfejlett állományok. |
|
Téli csapadék | vízzel telített talajokon megnő a felfagyás veszélye, |
|
Téli hőmérséklet | Hóborítás nélküli tartósan alacsony hőmérséklet esetében kifagyás veszélye. |
|
Tavaszi csapadék | vízzel tartósan borított területeken 100%-os veszteség is lehetséges |
|
Tavaszi hőmérséklet | forró napokon hőstressz (felgyorsult virágzás, elégtelen terméskötés), késői fagyok, | |
Nyári csapadék | jégkár, intenzív viharok következtében a már beérett becők fölnyílhatnak, a magok kiperegnek. |
|
Nyári hőmérséklet |
hőstressz |
II. Technológiai elemek:
A termesztéstechnológiai elemek harmonikus megválasztása és okszerű használata a repce termését akár 30-40% - ban is befolyásolhatja. Segítségükkel képesek lehetünk a klimatikus szélsőségek terméscsökkentő hatásának mérséklésére is.
Talajművelés:
A talajművelésben nem létezik legjobb megoldás. A lehető legkisebb hibát akkor követjük el, ha mindig a talajunk állapotának, illetve a kívánt talajszerkezet eléréséhez legmegfelelőbb eszközt választjuk. Természetesen a vízmegőrzést szem előtt tartva!
Nagyon fontos, hogy a talajunk rétegeiben könnyen és jól átjárható, megfelelően lazult legyen, illetve gondoskodnunk kell a felszín zárásáról. Az ősszel kiszárított talajba történő vetéssel óriási kockázatot vállalunk.
Felmerülő rizikófaktor | Lehetséges következmények | Megoldások |
Kiszáradt, poros vagy éppen rögös magágy | Akár 100%-os kelési veszteség, heterogén állomány |
|
Gyomviszonyok | Akár 25-30% -os termésveszteséget is okozhat. |
|
Vízállás, beiszapolódott, levegőtlen területek | Akár 25-30% -os termésveszteséget is okozhat. |
|
Nem megfelelő térállás | Akár 25-30% -os termésveszteséget is okozhat. |
|
Tápanyag-utánpótlás:
Nitrogén (N) | 55 kg/ha |
Foszfor (P2O5) | 35 kg/ha |
Kálium (K2O) | 43 kg/ha |
Mész (CaO) | 30 kg/ha |
Magnézium (MgO) | 10 kg/ha |
Bór (B) | 3 kg/ha |
Kén (S) | 2 kg/ha |
A termesztési szint, az alkalmazott technológia intenzitása befolyásolja az ezermagsúlyt, az asszimilatív felületet, becőszámot, tehát a megtermelt repce mennyiségét. A harmonikus, összehangolt tápanyag-ellátással befolyásunk van a termésbiztonságra. A repce kifejezetten tápanyagigényes növény. A táblázatban látható az 1 tonna szemterméssel a talajból kivont tápanyag mennyisége.
Felmerülő rizikófaktor
Lehetséges következmények
Megoldások
Tápanyaghiány, alacsony termésszint
Csökkent ezermagsúly, elégtelen vegetatív felület, alacsony becőszám
Növényvédelem:
Hazánk vetésszerkezetének területi eloszlását megvizsgálva, jelen pillanatban a repce a kártani, kórtani szempontból legkitettebb növényünk. A potenciálisan realizálható termés mennyiségének megóvása rendkívül összetett és nehéz feladat.
Felmerülő rizikófaktor | Lehetséges következmények | Megoldások |
Phoma |
Terméskiesés, megdőlés |
|
Sclerotinia |
Terméskiesés, megdőlés |
|
Legjellemzőbb és legveszélyesebb kórokozók:
Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
Keresztesvirágúak feketelábúsága (Phoma lingam)
Legjellemzőbb és legveszélyesebb kártevők:
Repcebolha (Psylloides chrysocephala)
Repcedarázs álhernyója (Athalia rosae)
Repcefénybogár (Meligethes sp.)
Repcebecő-ormányos (Ceutorrhynchus assimilis)
III. Genetikai alapok, vetőmag:
A genetikai háttér akár 25%-ban is befolyásolhatja a termést. A vetőmag tartalmazza azt a potenciált, amelyhez igazítva a termesztés-technológiai elemeket, a lehető legnagyobb termést érhetjük el területeinken. A termést meghatározó genetikai tulajdonságok:
- Terméspotenciál (Termésrekord: EXOCET – 7.19 t/ha)
- Technológiai tűrőképesség (kipergés ellenállás, Clearfield technológia, tápanyagreakció, kompenzációs képesség)
- Ellenálló képesség (stressztűrés, betegség-ellenállás „LRM – gén”)
Összegezve, a betakarított termés (t/ha) = (hektáronkénti magszám x magsúly) mínusz a betakarításkori veszteség (kipergés). Ahol a hektáronkénti magszám:
- becőszám/ha (becőszám/növény, elágazódások száma (főszár 30%, 2/3 elágazások 70%)
- becőnkénti magszám (genetikai adottság, környezeti tényezők limitáló hatása, megtermékenyülési körülmények)
Magsúly:
- a becőnkénti magszám egyértelműen meghatározza az ezermagsúlyt (kevesebb mag, magasabb ezermagsúly)
- genetikai háttér, nemesítési irányok (OGURA)
- megtermékenyülési viszonyok, pollen életképesség, bibe befogadó képessége
- környezeti tényezők (60%-ban)- tápanyag+víz, becőnövekedés és szemkitelítődés alatti hőmérséklet és páratartalom (optimum 22-25 °C)
- vegetációs felület- nagysága, aktivitása (kezdetben a szárlevelek, később becők+zöld szárrészek fotoszintetizálnak)
- kórokozók, kártevők kártétele (Sclerotinia, Phoma- leáll a növekedés, szállító szövetek elhalnak), kártevők- becő vagy szár roncsolása
A betakarításkori kipergés- kipergés ellenállóság olyan genetikai tulajdonság, melyet mérsékelhetünk megfelelő technikai eszközökkel: oldalkasza, előtoldat.