Nyilván, nem újdonság, amikor azt mondjuk, hogy a gőzgépek, majd a traktorok feltalálása előtt a mezőgazdaságban a nehéz talajmunkákat, a magágyelőkészítést, a vetést és a szállítási feladatokat is állatok végezték. A köztudatban a lovak vannak jelen fő igahúzóként, s léteznek olyan irányzatok, amelyek – elsősorban a nem túl tőkeerős háztáji kisgazdaságokra építve – újra a visszatérést hirdetik eme ősi "technológiához". S e vonatkozásban most ne az amishokra gondoljunk, ahol ennek a vallási háttér az oka... Ezzel együtt ennek a rendszernek valóban ők a legfontosabb szereplői, számos "modern" (de furcsán hangzik ez ebben a kontextusban...) lóvontatású eszköz kifejlesztői.

Tőlük rengeteg lóvontatású munkagépet hoztak be Európába, napjainkban pedig már több cég is foglalkozik Nyugat-Európában ilyen eszközök gyártásával – természetesen, az európai igényekhez és körülményekhez igazítva azokat. Hiszen míg Amerikában óriási, de általában sík területeken folyik a termelés, amihez nemegyszer 4-6 ló igavonó ereje is kell, addig Európában a kisparcellák a gyakoriak.

ló

Kisgazdaságokban érdemes lehet visszatérni a lovakhoz – forrás: Pixabay

Franciaországban például a PROMMATA forgalmaz ilyen szerszámokat, melyekkel szemben ma már elvárás, hogy a gazdásznak ne kelljen a munkagép mögött loholnia munka közben, hanem lehetőség szerint rajta ülhessen.

A PROMMATA mögött egy egyesület áll, melyet Jean Nolle (1918–1993) francia farmer, gépészmérnök alapított 1991-ben. Készségei és megfigyelései arra késztették, hogy előmozdítsa az állati vontatású munkaeszközök rehabilitációját olyan innovatív munkagépek tervezésével, amelyek fenntartható alternatívát jelenthetnek a nehéz, a talajt túlzottan tömörítő traktorokkal szemben a természetközeli szemléletű kisgazdaságokban. Egyesületének azonban szociális indítékai is vannak.

Egy helyütt ezt olvashatjuk tőle:

"A PROMMATA létrehozása azon a megfigyelésen alapul, hogy a jelenlegi technikai fejlődés nem minden emberhez jut el ugyanúgy és az ebből eredő fejlődés egyre kevésbé egyenlő mindenki számára; mivel ennek eredményeként egyre nagyobb a szakadék a hatalmasok és a gyengék, a vagyonosok és a nincstelenek, a gazdagok és a szegények között; és hogy a hivatalos vagy magán kutatási szervezetek nem szentelnek kellő figyelmet a kistermelőket érintő problémáknak. Utóbbiak egyre nehezebben találják meg a számukra megfelelő tőkejavakat elfogadható áron, ami arra kényszeríti őket, hogy vagy erőiken felül költsenek, vagy beletörődjenek a stagnálásba."


A PROMMATA honlapján pedig ezt olvashatjuk a szervezetről:

"A PROMMATA megközelítése tisztán asszociatív: szellem és non-profit cél, demokratikus irányítás. A működéshez szükséges forrásaink a munkagépek értékesítéséből és a tagoknak kínált képzésekből, valamint a tagságtól (tagsági díjak és adományok) származnak.
Rimont-i műhelyeinkben időnk jelentős részét új berendezések kutatására, tervezésére, tesztelésére és fejlesztésére fordítjuk. Információkat és képzést is kínálunk a MAMATA (Modern Mezőgazdasági Berendezések Állati Vontatással) használatáról. Nemzetközi küldetéseink keretében a cél mindig ugyanaz: kölcsönös segítségnyújtás a gazdálkodók körében egyszerű, olcsó, teljes mértékben ellenőrizhető, a helyi igényekhez igazított technológiák átadása révén."

Emellett alternatív talajművelési rendszerek kidolgozásával is foglalkoznak, tehát komplex rendszert kínálnak azoknak, akik kertészetüket, vagy kisgazdaságukat ökológiai szemlélettel, a fenntarthatóságra építve, kis ökológiai lábnyommal, természetközeli módon szeretnék működtetni. Ennek szellemében ma már több növénykultúrához kínálnak állati vontatású munkagépeket.

Azonban – amint azt deklarálták – szerintük "ez nem visszalépés az igavonó állatok ősi használata felé, épp ellenkezőleg: a modern paraszt mindennapi életébe való beilleszkedés útja, amely a környezet koherenciájával és tiszteletben tartásával közelít a fenntartható fejlődés felé." Szóval: vissza a jövőbe!