Gyomszabályozás ősszel?

A herbicides állománykezelés létjogosultságát az őszi időjárás és a gyomnövények fejlettsége határozza meg. Az őszi búza korai vetése esetén és a csapadékos október hatására egyes években szükség lehet korai állománypermetezésre, mert ekkorra a gyomnövények zöme kicsírázik. De az őszi permetezés javasolható továbbá a tavasszal nehezen megközelíthető területekre, valamint egyenetlen kelésű állományok és intenzív alacsony csíraszámmal vetett állományok gyommentesen tartásának érdekében is.

Az ősszel megjelenő leggyakoribb gyomfajok a gabonavetésekben a tyúkhúr, a pásztortáska, a veronikafélék és az árvacsalán. Enyhe és csapadékos időjárás esetén ezek a gyomfajok akár már tél végén vagy kora tavasszal is hozhatnak virágot, majd ezt követően nem sok idő elteltével magot szórnak. Így ellenük a tavaszi védekezés sok esetben már hatástalan lehet.

Másik növénycsoport tagjai, az úgynevezett „tipikus” gabonagyomok túlnyomórészt szintén ősszel kelnek. Ide tartozik a kék búzavirág, a pipacs, a ragadós galaj, az ebszékfű és a szarkalábfajok is. Az egyszikű gyomnövények közül pedig egyre erőteljesebben terjed a nagy széltippan és a parlagi ecsetpázsit. Ezen növények fejlődésének és jelenlétének megfigyelése elengedhetetlen a növényvédelmi kezelések megtervezése és az ideális hatóanyag megválasztása során.

Az állománykezelés idejét ősszel a gyomnövények fenológiai állapota határozza meg.

Kétszikű gyomnövények 2-4 leveles állapotában, egyszikűek 1-3 leveles állapotában optimális elvégezni a gyomirtószeres permetezést.

ősszel csírázó gyomfajok őszi búzában

Ősszel csírázó és tavasszal magot érlelő gyomfajok őszi búzában – itt már elkésett a tavaszi védekezés ellenük – fotó: Kálmán Anna

Az őszi gyomirtás sok esetben tehát előnyös lehet a termelőknek. Ilyen előny a gyomkonkurencia korai kiiktatása, melynek köszönhetően nő a termésbiztonság. Továbbá a tavaszi feladatok gyérítése, azaz tavasszal az őszi kalászosok gyomirtása már nem ad pluszfeladatot az amúgy is sűrű szezon eleji munkálatok közepette. Nem lesznek megkésett kezelések miatti gyomos gabonatáblák. Emellett hatékony védelem a kora tavasszal virágzó gyomnövények ellen. Valamint nincs taposási kár, és a kultúrnövénynek nincs árnyékoló hatása a kezeléskor, így az hatékonyabb lesz.

Mely betegségek és kórokozók fertőzhetnek az ősz folyamán?

Ősszel és télen több betegség jelentkezhet kalászos növényeinken, melyeknek a szerepe kitavaszodás után jelentősen megnövekszik. Habár nem jellemző az őszi fungicides védekezés ellenük, nyomon kell követnünk a betegségek okozta tüneteket és a fertőzöttség mértékét gabonatábláinkon. Fontos azonban hogy a védekezést már a vetés előtt megkezdjük, azaz gombaölő szerrel csávázott vetőmagot használjunk. Hiszen csak így tudunk védekezni a csírapusztulást és gyökérelhalást okozó kórokozók ellen (pl. Alternaria alternata, Fusarium spp.).

A meleg őszi időjárás a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) és a levélrozsda (vagy más néven vörösrozsda) fertőzés (Puccinia triticina, syn: P. recondita) kialakulásának is kedvezhet, mely fertőzések következtében a kalászosok télálló képessége jelentősen csökken.

Lisztharmatfertőzés őszi búzán

Lisztharmatfertőzés őszi búzán – fotó: Kálmán Anna

Levélrozsda-fertőzés tünete búzán

Levélrozsda-fertőzés tünete – fotó: Kálmán Anna

A szártőbetegséget okozó gombafajok is fertőzhetnek már ősszel, amelyek hatására a tél folyamán tőritkulás következik be. Illetve egyre gyakrabban találkozunk a kalászosok vírusos betegségeinek (árpa sárga törpülés és csíkos mozaik) tüneteivel is. Ezeket a vírusokat a levéltetvek és a kabócák terjesztik perzisztensen. Így

a betegség elleni védekezés kulcsa a rovarvektorok gyérítése, amit már az ősz folyamán célszerű elvégezni.

Melyek az ősszel veszélyes kártevők a kalászosokban?

Már a vetéskor meggyűlhet a bajunk egyes kártevőkkel. Hiszen a vetési varjú és a mezei pocok a rosszul elvetett szemeket elfogyaszthatják. A csírázásnak indult magokat pedig a drótférgek, az áldrótférgek, a pajorok és a lótücsök is pusztíthatják. (Csávázott vetőmag használatával ezt is megelőzhetjük.)

őszi búza vetése

Az őszi kalászosok növényvédelme a jól megválasztott vetési idővel kezdődik – fotó: Lepres Luca

A friss vetések közelében lévő gyomnövényzeten, gabona-árvakelésen, illetve kukoricatáblán táplálkozó kártevő és vírusvektor rovarok (levéltetvek, kabócák) türelmetlenül várják, hogy az üde őszi búza és őszi árpa növénykék kibújjanak a földből. A vegetatív részek pusztulásakor gyanakodhatunk a gabonalegyek (őszi fekete búzalégy, csíkoshátú búzalégy, fritlégy) lárváinak károsítására. Ezeknek a fajoknak évi több nemzedéke fejlődik (2-4 nemzedék), így ezek ősszel és tavasszal egyaránt károsíthatnak. A foltokban ritkuló őszi vetés a „csócsárló”, azaz a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) lárvájának felszaporodására enged következtetni. A csócsárló károsítása szeptembertől áprilisig végéig tart, és enyhe teleken akár megszakítás nélkül táplálkozik.

A nyirkosabb, mélyebben fekvő területek jellemző kártevője pedig a búzafonálféreg (Anguina triciti). Kártételére a levelek dugóhúzószerű csavarodása jellemző.

Sok esetben már helyes agrotechnikával is védekezhetünk a kártevők ellen, úgymint az árvakelések megsemmisítése,

mellyel gyéríthetjük a gabonalegyek őszi nemzedékeinek egyedszámát. Jól bokrosodó fajták megválasztásával, harmonikus növénytáplálással, jól megválasztott vetési idővel, tarlóhántással, illetve vetésváltással ugyanakkor mérsékelhetjük a károsítók megjelenését, illetve az általuk végzett károsítás mértékét.