Már nem tudom pontosan, hány napja tart a forróság, nem is számolom, csak azt figyelem ezerrel a meterológiai portálokon, hogy mikor érkezik végre az eső? Akármennyi is, tök mindegy, csak jöjjön már. A zöldségesben nem győzzük az öntözést, pontosabban szegény feleségem, neki jut minden este ez a hálátlan feladat. Én ugyanis kaszálok, mert bezzeg a fű az nő, bírja a hőséget, a perzselő Napot, a csapadékhiányt.
Ellentétben a kultúrnövényekkel: mint azt már többször írtam, a nyugati határszélen, a zalai Eszteregnyén élünk, a térségben gyakorlatilag május végéig folyamatos volt a csapadék. Annyi eső esett, hogy azt gondoltuk, itt baj nem lehet. Ehhez képest a kukorica simán ég fel, már a második levélemelet sárgul és szárad – még 2022-ben, az extrém aszályosnak mondott évben sem történt meg ez. A sütőtök egyik fajtája gyakorlatilag szétperzselődött, arról már nem kell termést begyűjteni. A többi még valameddig tartja magát, de már azokon is látni, hogy nehezen viselik a szárazságot.
A jég kissé kilyuggatta a fóliát. Szerencsére, a növényeknek nem lett bajuk – fotó: Horváth Attila
S ha minden nem lenne még elég: hétvégén mi is kaptunk a Szlovéniában pusztító jégesőből, itt "csak" cseresznye, maximum dió méretű jég esett. A tökfélék levélzetét szétzúzták a jégszemek, mint ahogy a szőlő kerekedő bogyóit is a tömött fürtökben. A kukorica levelét szétszálazták és a cékla lombja is olyan lett, mint a szita. Hasonlóan járt az egyik fóliasátrunk is (a kettő közül), igaz, hogy már öreg volt rajt a fólia, de azért mégiscsak rossz látni, ahogy a jégszemek kilyuggatták. Szerencsére, a paprikának nem lett baja alatta.
A cékla lombozatát is elcsépelte – fotó: Horváth Attila
Idén a meztelen csigák is akkora kárt okoztak, mint soha még: a fejlődő káposztanövényekbe belerágtak és a sebzés helyétől kiindulva elkezdtek a fejek berohadni. Pedig bőven tettünk ki csalétket neki, ami ráadásul most már nem olcsó – hiába. Most sikerült szereznünk két indiai futókacsát és meg kell, hogy mondjam: soha nem volt még ilyen csigamentes az udvarunk. Nos, legalább nekik örülhetünk.
Remélem, következő "levelem" vidámabb lesz majd. Legyen okunk rá!
