Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap a vízmegtartás – azonban ez nem újkeletű tevékenység, a vízügyi igazgatóságok 2020 óta végeznek vízmegtartást a belvízcsatornák medrében és a tározókban. A vízmegtartás során megengedhető legnagyobb vízszinteket a helyi adottságok határozták meg. Általánosságban elmondható, hogy víz megtartása olyan szintek mellett történhet, melyek nem okozzák a csatornamenti területeken a víz megjelenését (ezt a vízmegtartás következtében megemelkedő talajvízszint eredményezi), mert ez a gazdálkodók tiltakozását váltotta ki, illetve a hatályos jogszabályi környezet kártérítési kötelezettséget ró a vízügy számára. Ezért a vízvisszatartás során még arra is ügyelniük kell a szakembereknek, hogy az előzőeken túlmenően belterületi elöntéseket, ezen keresztül személy-, és vagyonbiztonsági kockázatokat az ne jelentsen.


Az Országos Vízügyi Főigazgatóság témával kapcsolatos kérdéseinkre reagálva közölte: a 2025-ös évtől vízmegtartási tevékenységüket „láthatóvá" tették sajtómegjelenésekkel, Facebook-posztokkal.

"Jelenleg a víz megtartására alkalmas csatornáink és tározóink mindegyikében tározunk vizet. A vízmegtartási tevékenység 2025-ben tovább bővült a gravitációsan feltölthető vízszolgáltatási egységek csatornáinak feltöltésével, amely ugyanazt a kedvező hatást eredményezi, mint a belvizek megtartása. Sajnos, idén az előző évihez képest sokkal kevesebb  belvízzel gazdálkodhatunk, és általánosan jellemző, hogy a vízmegtartás lehetőségeit az időjárási viszonyok, elsősorban a csapadék mennyisége nagyban meghatározza" – írták kérdésünkre.

Arra is kitértek: 2021 óta üzemel a „Vízvisszatartás és tájhasználat-váltás tervezése az Ős-Dráva programban" című KEHOP projekt keretében megépített Ős-Dráva vízpótló rendszer, amely a Dráva szabad vízkészletéből az Ormánságban mintegy 500 km2 terület vízgazdálkodását javítja, egyebek mellett 12 vizes élőhely vízpótlását biztosítja és 2 új vizes élőhely is létesült. Ez a projekt szolgál „modellként" a hasonló vízpótló rendszerek tervezéséhez és építéséhez.

Azt is megtudtuk: a költségeket tekintve a belvizek megtartásával kapcsolatban eddig nem készült részletes költségkalkuláció, ebben az évben azonban már összesítik a 2024-2025 téli-tavaszi időszakban végzett vízmegtartás költségeit. Jó hír, hogy a vízmegtartás, illetve a vizekkel való gazdálkodás várhatóan bekerül a vízügyi ágazat alaptevékenységei közé, így ahhoz költségvetési forrást is rendelnek majd.



"A vízügyi ágazat számára nincs preferált része az országnak, ott végzünk vízmegtartást, ahol elegendő vízhozam és tározókapacitás áll rendelkezésre. Az agrárágazat részéről azonban érkezett olyan jelzés, hogy számukra a Tisza-völgy élvez prioritást. A gazdák számára előny, hogy a víz tározása a csatornák medrében, a beszivárgás révén a csatornamenti területeken a talajvízszint emelkedését eredményezi, ami a talaj higroszkópos nedvesedése és a kapilláris hatás révén elérhetővé válik a mezőgazdasági kultúrák növényzete számára, így pusztán a víz jelenléte javítja a talajok vízháztartását. Már vannak pozitív tapasztalataink: olyan területek szomszédságban, ahol történt vízvisszatartás, a gazdák a kaszálóikon jobb szénahozamot értek el" – írták válaszukban.

Kérdésünkre az OKF sajtóosztálya azt válaszolta: a „Vizet a tájba!" program vízvisszatartási célból történő gazdálkodói területfelajánlási kezdeményezésében eddig 250 gazda jelezte részvételi szándékát, összesen több mint 6000 hektárnyi területtel. A felajánlások feldolgozása és kiértékelése folyamatos. Ezek a felajánlások elsősorban a víz megtartásában és a talajvízbe történő beszivárogtatásban segít, nem öntözési célú, pozitív hatásuk az előbb leírtak szerint nyilvánul meg. Hozzátették: a vízfelületek csapadékképződésben játszott szerepe vitatott, vélhetően az egyre gyakrabban beáramló száraz légtömegek inkább csak szárítanak, a csapadékképződést nem segítik elő.

Indexkép: Pixabay