Már a háború kitörése előtt is ingadoztak a terményárak, de a mostani helyzettel összehasonlíthatlan a januári állapot. Hogyan tudná összefoglalni az azóta történt változásokat?

A gabonakereskedelem, a globális gabonapiacok szempontjából talán az egyik legrosszabb forgatókönyv vált valóra. Az a gabonamennyiség, ami Ukrajnában volt, gyakorlatilag nagyrészt ott is maradt, miután a kikötőket vagy lezárták, vagy lebombázták, vagy a kezelő személyzet menekült el. A tengeri kikötőkön keresztül folyó ukrán export gyakorlatilag megszűnt. Ez azt jelenti, hogy havonta átlagosan 5-6 millió tonnányi termény az, ami kiesik a globális gabonakereskedelemből – ez óriási szám. Ennek nem feltétlenül az Európai Unió a legnagyobb elszenvedője, hanem a közel-keleti országok, az afrikai országok és részben a távol-keleti országok is.

A következő probléma ezt tetézve az, hogy közeledik az őszi kalászosok betakarítása.

Viszont hová fogják tenni a terményt? Tele vannak a raktárak.

Az elemzők azt mondják, több mint 20 millió tonnányi termény az, ami most benn ragadt az előző évi termésből, mivel azt nem tudják kihozni. Azt sem lehet tudni, hogy pontosan a tavaszi vetések hogyan zajlottak le, van, aki szerint 50%-ban, van aki szerint 70%-ban sikerült elvetni a tavaszi gabonákat. Akármelyik adat is lesz valós, a kiesés óriási.

Vannak erőfeszítések arra, hogy az ukrán gabona exportját megoldják. Ezek nem működőképes megoldások?

Ha a vasúti szállítás lehetőségét nézzük: egy nagy hajó, úgynevezett Panamax, ami a Panama-csatornán átfér, akár 50-60 ezer tonnányi árut tud cipelni magával, egy óriási, áruszállításra alkalmas vonat az ukránoknál pedig "csak" 2-3000 tonnát. Óriási a különbség.

A másik hatalmas gond ezzel, hogy az ukrán vasút nyomtávja nem egyezik meg az európai uniós vasút nyomtávjával, tehát mindent, ami Ukrajnából jön, át kell rakni, és ezek az átrakó kapacitások viszont messze nem ilyen volumenű áru átrakására alkalmasak.

A közúti szállítás pedig nagyon drága, és olyan kevés gabonát lehet szállítani teherautóval, hogy az nem tudja pótolni a tengeri szállítást.

Problémából problémába ütközünk, és ha most egy kis globális kontextusba helyezzük a terménypiacokat, akkor azért az is nehezíti a helyzetet, hogy

nem körvonalazódik annyira jó termés.

gabonaraktárak

Szinte lehetetlen vállalkozás az ukrán gabonát a világpiacra juttatni, emiatt a közlegő betakarítás is nehézkes lesz – Fotó: Shutterstock

Milyenek a termésvárakozások az idei évre?

Nyugat-Európában, itthon is nagy szárazság van. Az amerikaiaknál kettős a helyzet: ahol búzát termesztenek többet, ott aszály van, ahol pedig a kukoricát vetik, ott túl soknak tűnik a csapadék. Egy-két pozitív kicsengés van most globális fronton: a brazilok elkezdték az úgynevezett másodvetésű kukoricának a betakarítását, egyelőre onnan pozitívak a hírek, illetve talán az, hogy a kínaiak sem túlzottan aktívak a világpiacon. Kína az előző években "magához képest" nagy mennyiségű árut kezdett vásárolni, a szóján túl búzát és kukoricát is egyaránt, ami felfelé mozgatta az árakat. Most ez a jelenség egyelőre nincs. Egyrészt a Covid miatt, ami lassítja a kínai gazdaságot, tehát nem kell annyi import. A másik ok pedig valószínűleg a magas általános árszintek, hiszen Kínában van a világ legnagyobb gabonatartaléka, és lehet, hogy úgy döntöttek, inkább a tartalékokat használják fel, nem a méregdrága termést veszik a világpiacról.

Ez a globális helyzet, de nyilván nemcsak a gabonapiacon láthatóak a gondok. Itt van a minap megszavazott olajembargó története: az összes nyersanyag, alapanyag piaca olyan volatilitást mutat, ami az előző évtizedekben nem volt jellemző.

Az európai jegyzésű gabonatőzsdék közül a kukorica jegyzése május 31-én 12 eurót esett. Ilyen mozgások, ha az előző éveket nézzük, akkor talán egy vagy két évben egyszer fordul elő, most pedig hetente vannak ilyen méretű ingadozások a piacon, és ezzel nagyon nehéz dolgozni. Ezek a lefelé irányuló ármozgások most annak köszönhetőek, hogy felderengett a remény arra, hogy az ukrán gabona "kiszabadul" az országból.


Visszatérve az ukrán gabonára. Ha tényleg zöld lámpát kapna az export, hogyan lehetne megvalósítani?

Az ukrán gabona kiengedése a világpiacra nem olyan egyszerű történet, mint amilyen beszélni róla.

  • Hiszen ami le van bombázva, azt nem lehet újjáépíteni két nap alatt.
  • Ahol el van aknásítva a terület, azt nem lehet rövid idő alatt mentesíteni.
  • Nem biztos, hogy van kezelő személyzet a kikötőkben, sokan elmenekültek.
  • Az is kérdés, hogy milyen hajótársaság fog beengedni háborús területre hajót.
  • Melyik az a biztosító, aki ezt a hajót majd biztosítani fogja?

Tehát ez egy tovagyűrűző probléma, aminek a rendeződése hosszú hónapokig eltarthat. De én attól tartok, hogy ez az egyébként hosszadalmas megoldás nem a közeljövőben fog, még elkezdődni sem.

A hazai helyzettel kapcsolatban mit érdemes kiemelni?

Az már körvonalazódik, hogy a búzatermés nem lesz rekord elsősorban a csapadékhiány miatt, sőt még az átlag alá is várják többen. Én is a 4,5 millió tonna körüli termést tartom valószínűnek. Az árpa szintén nem mutat annyira jól. Viszont ami piaci oldalról izgalmas, hogy a hamarosan betakarításra kerülő terményeknél meglepően alacsony a határidős kötésállomány,

mert a magyar termelők nem adnak el.

Egyre súlyosabbá válik az a probléma, hogy nincsenek termelői eladások, egyfajta virtuális áruhiány kezd kialakulni. Ennek eredményeként nő az import mennyisége, főként Ukrajnából, mely a belföldi eladások hiányát egyre inkább fedezi, nem beszélve arról, hogy az import tulajdonképpen gátja lehet a belföldi árak emelkedésének.

Globális szempontból nagyon nagy a gond az ukrán exporttal, de mi Magyarországon most pont szerencsés helyzetben vagyunk olyan szempontból, hogy van vasúti átrakónk, így a szükséges mennyiséget be tudjuk hozni, jelenleg jóval olcsóbban, mint itthonról.