A holland állategészségügyi szolgálat, a Royal GD közleménye szerint a parvovírus egy eddig soha nem látott variánsát mutatták ki mintegy ötven hollandiai sertéstelepen. A szakemberek 2024 végén figyeltek fel az első gyanús esetekre, és azóta minden, a hatóságokhoz beérkezett mintavizsgálat megerősítette a vírus jelenlétét az érintett állományokban.



Az új törzs egyik legfeltűnőbb klinikai jele a malacok kidülledt, előrehajtott állású szeme. A gazdák gyakran vörös, kopaszodó, ráncos bőrt is tapasztalnak az állatokon, amely különösen az orron, a füleken és a has alatti területeken látványos. Bár a kóros elváltozások ijesztőek, eddig egyetlen esetben sem vezettek elhulláshoz, ami megnyugtató a termelők számára.


malac

Fotó: Shutterstock


A rendellenes jelenségek az almonkénti malacok 20–70 %-át érintik. A tünetek már két-három hetes korban is megfigyelhetők, ami arra utal, hogy a fertőzés vélhetően a méhen belüli szakaszban, vagy közvetlenül a születés környékén történhet. A sertéstenyésztők és az állatorvosok beszámolói szerint a szem- és bőrelváltozások hetek alatt visszafejlődnek, s a malacok végül normális fejlettséget érnek el.



Kisebb számban kocasüldőknél és hízóknál is rögzítettek kidülledt szemmel járó megbetegedéseket, ám ezekben az esetekben még nem végeztek célzott virológiai vizsgálatot, így a kórokozó tényleges jelenléte egyelőre kérdéses. Mindez arra ösztönzi a szakembereket, hogy a teljes termelési piramist átvilágítsák, és pontosítsák a fertőzés terjedési útvonalát.

A genetikai elemzés meglepő eredményt hozott: az új sertésparvo törzs közel rokonának bizonyult egy 2012-ben rókaürülékből izolált vírusnak. Bár a genomszekvenciák között több mutáció is kimutatható, a szakértők a közös eredet mellett érvelnek, s nem zárják ki, hogy a vírus eredetileg vadon élő állatok populációjából került át a házisertés-állományba.



Fontos különbséget jelent, hogy a most azonosított variáns teljesen eltér a sertéstenyésztésben jól ismert 1-es típusú sertésparvovírustól (PPV1). Utóbbi szinte minden telepen jelen van, főleg termékenységi problémákat okoz, és a hagyományos vakcinákkal eredményesen féken tartható. A laboratóriumi tesztek azonban arra utalnak, hogy a PPV1-re fejlesztett vakcinák az új variáns ellen nem nyújtanak védelmet, így a jelenlegi immunizálási protokollokat a közeljövőben felül kell vizsgálni.

A kutatók már a járvány kitörésének első heteiben megpróbálták feltárni a furcsa klinikai tünetek mögötti okot, ám a rutinvizsgálatok nem hoztak áttörést. Végül modern, nagymintás vírusfelderítő módszerek – köztük metagenomikai szekvenálás – derítettek fényt a lappangó kórokozóra. Bár a Royal GD szerint az összefüggés a vírus és az összes észlelt tünet között még nem 100 %-os, az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a variáns kulcsszerepet játszik a szem- és bőrelváltozások kialakulásában.



A Royal GD az LVVN minisztériummal és a Holland Sertéstenyésztők Termelői Szervezetével (POV) karöltve átfogó monitoring- és kutatási programot indított. A szakemberek arra keresik a választ, miként idézi elő az új parvotörzs a jellegzetes elváltozásokat, s milyen megelőzési-kezelési lehetőségek állnak a gazdák rendelkezésére. A munkába gyakorló állatorvosokat és a telepek munkatársait is bevonják, hogy a terepen szerzett tapasztalatok gyorsan visszacsatolódjanak a laboratóriumi vizsgálatokhoz.

A program első eredményei 2025 második felére várhatók. Addig a szakértők kiemelten javasolják a szigorú járványvédelmi protokollok betartását, a bizonytalan eredetű állatmozgatások korlátozását és a rendszeres állatorvosi kontrollt, hogy a vírus terjedése megfékezhető legyen.

Forrás: pigprogress.net

Indexkép: Shutterstock