"Vizsgálataink megmutatták, hogy a késő őszi vagy téli legeltetési időszak nem eredményez jelentős talajtömörödést a kukoricaföldeken, illetve nem befolyásolja negatívan a következő évi terméshozamot."
A következő évi kukorica hozamát meg lehet növelni a tarló lelegeltetésével – fotó: Agroinform.hu
A három éve tartó kutatás a kukoricaszár-maradvány hasznosításának különböző módjainak hatását vizsgálja a talajtulajdonságokra és a következő évi növényállományra. A novemberi, decemberi, januári legeltetést követő tavaszi mérések alapján a szármaradvány-csökkenés nem érte el a 20 százalékot, és a talajtakarás a következőképpen alakult:
- legeltetés: 77,5%
- bálázás: 45,8%
- kontroll: szármaradvány szántóföldön hagyása: 88,7%
Az államon belül 6 kutatóállomáson végezték a vizsgálatokat, a területek között volt öntözött és száraz fekvésű, illetve műveletlen talaj. Ezen belül monokultúrában és szójával történő vetésforgóban művelt kukorica is megjelent.
"A kísérlet során a cél az volt, hogy a szármaradvány mindössze 12-15 százalékát etessük fel az állatokkal, hiszen a marhák válogatva legelnek, így a számukra hasznos, legtöbb tápanyagot hordozó csuhét és levelet fogyasztják el, ami az elővetemény utóhatásáért 30 százalékban felelős."
A trágya illetve a szármaradvány betaposásával a szárazanyag 90 százaléka visszakerül a talajba. A hosszútávú eredmények azt mutatják, hogy ezáltal a talaj mikro- és makroorganizmusainak száma megnövekszik a talajban, ami kedvező hatást fejt ki. Azonban nem elhanyagolható az állateltartó-képesség, ami összefüggésben van a kukorica hozamával, így annak figyelembe vétele fontos.
A szarvasmarha tenyésztők megspórolhatják a téli takarmányozás költségeit a kukorica szármaradvány legeltetés segítségével - fotó: Pixabay
A taposási kár felmérése érdekében számolni kell a legeltetés folyamán a talajfelszínre ható negatív hatásokkal is. Azokra a földekre, amiket no-till (műveletlen) technológiával művelnek, decemberben illetve januárban érdemes kivezetni az állatokat, amikor fagyos a felszín. A stabilabb felsőrétegű, hosszabb idejű no-till területek esetében a késő őszi-kora tavaszi legeltetési időszak a megfelelő, amikor a periodikusan változó olvadás lazítja a talajt.
"A legeltetés egyrészt a kukoricatermelőknek hoz további bevételeket, másrészt a szarvasmarha tenyésztőket kíméli meg a téli takarmányozási költségektől" – jelentette ki Drewonski.